Tűzkő (üledéktípus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Milei.vencel (vitalap | szerkesztései) 2021. január 3., 08:51-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (nemz. kat.)
tűzkő
tűzkőgumó oolitos mészkőből
tűzkőgumó oolitos mészkőből
Adatok
Képződés típusaüledékes
Képződés helyehadális tengerfenék, hidrotermális zóna
Szerkezetkriptokristályos, mikrokristályos, mikroszálas
Szövetiránytalan
Vegyi összetételszilikátos
Fajsúlyváltozó kg/m³
A Wikimédia Commons tartalmaz tűzkő témájú médiaállományokat.
Fájl:Radiolarite at Zagros.jpg
Radiolaritrétegek a Zagrosz-hegységben

A tűzkő olyan üledékes genetikájú kőzettípus, amelyben a fő alkotó ásvány a szilícium-dioxid (SiO2), a kőzet szövete mikrokristályos, vagy kriptokristályos. Két jellegzetes képviselője a radiolarit és a kovakő, amelyek mind a keletkezési körülményeikben, mind a kőzet szerkezetében különböznek. De ide tartozik a jáspis, az opálfélék, kalcedon, achát, ónix, gejzirit, mozarktit is. A tűzkövek jellemzően biogén eredetűek, de előfordul szervetlen keletkezése is. Az utóbbira mindig ioncserélődéskor kerül sor, ezért lesz a végső soron szilikáttá alakuló kőzet, vagy ásvány korlátozottan kristályos. Általában minden kőzet és ásvány ide tartozik, amelyik mikrokristályos, kriptokristályos, mikroszálas szerkezetű szilikát, kivéve a kvarcitot, mert az szimplán törmelékes üledék, és szemcséinek kis mérete nem a mikrokristályosságból fakad.

A tűzkő általában kovasavak kőzetté vagy ásvánnyá váló biogén üledékéből áll. A hadális óceáni övben keletkezik planktonikus szervezetekből, a kovamoszatok, a szilikátos vázú ostoros moszatok és sugárállatkák vázmaradványaiból. A karbonáthatár alatt a mészvázú szervezetek maradványai már visszaoldódnak a leülepedés előtt, így mészkő nem képződhet, csak a szilikátos házmaradványok dúsulhatnak fel. Ebből következően a tűzkövek biogén képviselői kizárólag 4000–5000 méter mélység alatt keletkezhettek, függően a karbonáthatár aktuális mélységétől, azaz a tengervíz hőmérsékletétől és szén-dioxid-tartalmától. A prekambriumi tűzkövek fosszilis cianobaktériumok jelenlétéről nevezetesek. A mikrofosszíliák mellett a tűzkövek ritkán tartalmaznak makrofosszillákat is, de leggyakrabban nincsenek benne kövületek. A karbonáthatár felett a lényegesen nagyobb mennyiségű biomasszát képviselő mészvázúak maradványaiból lerakódó mészkőbe keveredik a kevés szilikátos maradvány, így nem lesz kőzetalkotó.

A tűzkövek sok formában települhetnek, a keletkezési körülményektől függően. A mélytengeri tűzkőrétegek vastag rétegeket képezhetnek, ilyenkor összefüggőek és nagy tömegűek, gyakran sávos vasérc kíséri. Gyakori kísérő még a kovaföld (diatomit), aminek szemcséiben még felismerhetők az eredeti vázrészek, illetve a kőzettéválás során a nagy nyomás egységes tűzkőréteggé préselheti a kovafölddel együtt. Ugyanezen fáciesben lehet vékony rétegződés is, ha a tengerfenék a karbonáthatár közelében volt, és gyakran változtak a körülmények. Karbonátos kőzetekben gumós megjelenésű, és mindig utólagos ioncsere, többnyire hidrotermális tevékenység miatt alakulnak ki, ahol a meleg vízből származó szilícium cseréli ki a karbonátok kalciumatomjait.

A tűzkövek keményebb típusai, amelyeknek törésfelülete üveges, az őskorban jelentős szerepet játszottak. Eszközkészítésre kiválóan alkalmasak. Magyarországon a sümegi Mogyorósdombon található egy olyan jelentős őskori radiolaritbánya, aminek termékei Európa távoli részein is megtalálhatók.

Források