Ugrás a tartalomhoz

Tóth István (kanonok)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pallor (vitalap | szerkesztései) 2020. november 10., 21:57-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (+Személy infobox +Nemzetközi katalógusok)
Tóth István
Született1821. augusztus 22.
Kissitke
Elhunyt1894. június 2. (72 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1871–1872)
SablonWikidataSegítség

Tóth István (Kissitke, 1821. augusztus 22.Győr, 1894. június 2.) győri kanonok.

Élete

Kissitkén (Vas megye) született, ahol atyja kovácsmester volt. A gimnázium I. osztályát Szombathelyen, a III.-at Kőszegen, a többit Győrött végezte. 1842-ben győri növendékpap lett és 1846-ban fölszenteltetett, Császárra ment segédlelkésznek; 1847 márciusától Győrben belvárosi káplán volt. 1849. január 21-én álhírek terjesztésének vádja miatt elfogták és Pozsonyban tartották fogva április 3-ig; midőn szabadon eresztették Tatába ment segédlelkésznek. 1851. december 30-án foglalta el a gönyői (Győr megye) plébániai állást, ahol 40 évig szolgált; közben 1886. április 11-én győri kanonoknak nevezték ki. Szentszéki ülnök és 1875-ben országgyűlési képviselő is volt, Gönyőn 1877-ben iskolát építtetett. 1884-ben ő felsége a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntette ki.

Több közlést és vezércikket írt Dunaparti álnévvel az Idők Tanujába és a Magyar Államba; egyházi beszédei a Pázmány Füzetekben és Borromaeusban jelentek meg.

Munkái

  • Szent Ferencz 700-ados emlékünnepén 1882. aug. 2. mondott beszéd. Győr, 1882.
  • Nagybőjti szent beszédek. Komárom, 1883.

A képviselőházban 1875. március 1-jén mondott beszéde a Napló XXI. kötetében van.

Források