Távfűtés
A távfűtés távvezetékeken történő hőenergia-szolgáltatás, amely többféle energia felhasználására képes. Hatékonyabb, így környezetbarátabb lehet az épületenkénti fűtőegységek használatánál. A kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés részaránya a gázmotoros erőművi egységek sokasodásával egyre növekszik. A globális felmelegedés miatt fokozódik a távfűtés energetikai jelentősége. A távfűtés olyan műszaki megoldások megvalósítója és olyan új energiahordozók felvevője lehet, amelyek gazdaságosan csak nagyobb teljesítménytartományban hasznosíthatók. A megújuló energiaforrások sokkal gazdaságosabban használhatóak fel, amennyiben nagy teljesítményű hőtermelő egységeket alkalmaznak. A Föld belső hője elvileg kimeríthetetlen hőenergia forrás. A természetes vagy mélyfúrású kútból származó, geotermikus energiára kapcsolt távfűtési rendszerekkel a hő eljuttatható a felhasználókig.[1]
A távfűtéshez szükséges hőenergiát túlnyomó részben fosszilis tüzelőanyagok elégetésével állítják elő. Azonban az alternatív lehetőségek közül a biomassza, a geotermikus energia vagy az erőművek hulladékhőjének (kondenzációs hőnek) alkalmazásának támogatásával nemcsak a biztonságos energiaellátásról lehet gondoskodni, hanem csökkenteni lehet a környezet terhelését is. Az erőművek hasznos teljesítményén felül az energiafogyasztás jelentős része (modernebb erőműveknél kb. 45%-a) hulladéknak minősül, és a környezetbe adódik át. Jelenleg ennek kis része kerül a távfűtésbe.
Története
Az ókorban már ismerték a padlófűtést. A helyiség padlózata magas oszlopokon feküdt. Az épületen kívülről bevezetett égéstermék a padló alatti térben a tartóoszlopok között áramlott, majd egy a falban kiépített füstelvezető rendszeren át jutott ki a szabadba. Ezt a rendszert Hypocaustum fűtésnek nevezték.[2]
Távfűtés Európában
Az Európai Unió tagországaiban a távfűtés az egyik legnépszerűbb fűtési mód. Az EU a települési önkormányzatokat bátorítja a kapcsolt energiatermelésen alapuló távfűtés fejlesztésére.[3]
Távfűtés Magyarországon
Fűtési módok megoszlása a magyar háztartásokban
- Távfűtés 17,70%
- Gázfűtés 58,50%
- Egyéb 23,80%
(Forrás: Háztartásstatisztikai évkönyv, 2005) Magyarországon a távhőellátás az 1960-as években a gombamód szaporodó panelépületek építésével egyidőben jelent meg, de létrejöttét inkább az alacsony beruházási költségekre való törekvés, mintsem az igényes megoldások jellemezték. A kezdetben beépített távfűtési rendszerek ma már csak korszerűsítéssel tudnak megfelelni a jelenlegi szabványok előírásainak.
Magyarországon a szocialista rendszerben felépült épületgépészeti megoldásokkal rendelkező panelépületek nagyon sok problémát okoznak. Egyes fejlett ipari országokban ma nagyobb adóval terhelik azokat, akik nem távfűtéses megoldást választanak az új lakóépületek építésénél: ebből a többletadóból támogatják a távfűtést.
A távfűtés elindítása időjárási körülmények függvénye. Feltételei:
- a napi átlaghőmérséklet 10 °C alá csökken, vagy
- két egymást követő napon 12 °C alatt alakul, vagy
- szeles időben 12 °C alatt alakul a napi átlaghőmérséklet.
A távhőszolgáltatás időszaka minden év szeptember 15-től a következő év májusának tizenötödik napjáig tart.[4]
Jegyzetek
- ↑ Fűtés a Föld energiájával?, hirmagazin.sulinet.hu
- ↑ Szenzációs régészeti leleteket találtak Komáromban Archiválva 2017. január 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, szeretlekmagyarorszag.hu
- ↑ Nemzeti Épületenergetikai Stratégia, ec.europa.eu
- ↑ Hamarosan indul a távfűtési szezon. szegedma.hu. (Hozzáférés: 2015. október 9.)
Források
- Távhő helyi energiából, innoteka.hu
- A távhőellátás bővítésének lehetőségei a közintézmények korszerűsítése kapcsán, A Levegő Munkacsoport tanulmánya, mek.oszk.hu
- A városi távfűtés, miskolc.hu