Távfűtés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Távfűtővezeték építése (Tübingen, Németország)

A távfűtés távvezetékeken történő hőenergia-szolgáltatás, amely többféle energia felhasználására képes. Hatékonyabb, így környezetbarátabb lehet az épületenkénti fűtőegységek használatánál. A kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés részaránya a gázmotoros erőművi egységek sokasodásával egyre növekszik. A globális felmelegedés miatt fokozódik a távfűtés energetikai jelentősége. A távfűtés olyan műszaki megoldások megvalósítója és olyan új energiahordozók felvevője lehet, amelyek gazdaságosan csak nagyobb teljesítménytartományban hasznosíthatók. A megújuló energiaforrások sokkal gazdaságosabban használhatóak fel, amennyiben nagy teljesítményű hőtermelő egységeket alkalmaznak.

A távfűtéshez szükséges hőenergiát túlnyomó részben fosszilis tüzelőanyagok elégetésével állítják elő. Azonban az alternatív lehetőségek közül a biomassza, a geotermikus energia vagy a hulladékhő felhasználás támogatásával nemcsak a biztonságos energiaellátásról lehet gondoskodni, hanem csökkenteni lehet a környezet terhelését is. A Föld belső hője elvileg kimeríthetetlen hőenergia forrás. A természetes vagy mélyfúrású kútból származó forró víz csak távfűtési rendszerekkel juttatható el a hőt felhasználókig.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Padlófűtéses római villa maradványai Franciaországban

Az ókorban már ismerték a padlófűtést. A helyiség padlózata magas oszlopokon feküdt. Az épületen kívülről bevezetett égéstermék a padló alatti térben a tartóoszlopok között áramlott, majd egy a falban kiépített füstelvezető rendszeren át jutott ki a szabadba. Ezt a rendszert Hypocaustum fűtésnek nevezték.

Távfűtés Európában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Távhővezeték közműalagútban (Németország)

Az Európai Unió tagországaiban a távfűtés az egyik legnépszerűbb fűtési mód. Az EU a települési önkormányzatokat bátorítja a kapcsolt energiatermelésen alapuló távfűtés fejlesztésére.


Távfűtés Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Távfűtővezeték keresztmetszete

Fűtési módok megoszlása a magyar háztartásokban

  • Távfűtés 17,70%
  • Gázfűtés 58,50%
  • Egyéb 23,80%

(Forrás: Háztartásstatisztikai évkönyv, 2005) Magyarországon a távhőellátás az 1960-as években a gombamód szaporodó panelépületek építésével egyidőben jelent meg, de létrejöttét inkább az alacsony beruházási költségekre való törekvés, mintsem az igényes megoldások jellemezték. A kezdetben beépített távfűtési rendszerek ma már csak korszerűsítéssel tudnak megfelelni a jelenlegi szabványok előírásainak.

Magyarországon a szocialista rendszerben felépült épületgépészeti megoldásokkal rendelkező panelépületek nagyon sok problémát okoznak. Egyes fejlett ipari országokban ma nagyobb adóval terhelik azokat, akik nem távfűtéses megoldást választanak az új lakóépületek építésénél: ebből a többletadóból támogatják a távfűtést.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]