Turáni átok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2021. május 14., 10:46-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

A turáni átok egy legenda, amely szerint a magyarok közötti viszálykodás egy ősi átok következménye. Az átok eredete eltér a különböző változatokban, egyesekben a Szent István által üldözött táltosoktól ered, mások még régebbre mennek vissza, de mindegyikben közös az átok: a magyarok közt legyen széthúzás, ellenségeskedés. Vörösmarty Mihály 1832-ben írta Az átok című versét (Aurora hazai almanch 1933),[1] amelyben a széthúzás eredetét a honfoglalás kori átokban látja.

Vörösmarty Mihály


Az átok

"Férfiak!" így szólott Pannon vészistene hajdan,

"Boldog földet adok, víjatok érte, ha kell."
S víttanak elszántan nagy bátor nemzetek érte,
S véresen a diadalt végre kivítta magyar.
Ah de viszály maradott a népek lelkein: a föld

Boldoggá nem tud lenni ez átok alatt.

   – 1832[2]

A legenda valószínűleg a 19. század második felében keletkezett, korábbi ismert említése nincsen,[3] és a magyarság turáni eredete is csak Max Müller német nyelvész 1861-es Nyelvtudomány című munkája nyomán terjedt el a köztudatban.[4] A "turáni átok" kifejezés legkorábbi említése Herczeg Ferenc író és publicista nevéhez fűződik.[5]

Jegyzetek