Trijet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Champion Air Boeing 727-200-as repülőgépének felszállása a Los Angeles-i nemzetközi repülőtérről

A trijet olyan repülőgép amely három sugárhajtóművel rendelkezik. A korai kéthajtóműves repülőgépeket a FAA szerint a "60 perces szabálynak" megfelelően tervezték ", amely a hajtómű meghibásodása esetén a felszállástól való 60 perc után le tudjon szállni a legközelebbi repülőtérre. 1964-ben ezt a szabályt felfüggesztették és trijet repülőgépet kezdtek el tervezni a nagyobb biztonsági tartalék érdekében. Ez számos nagy számban gyártott trijet tervezéséhez vezetett, amely 1980-ra a legnépszerűbb utasszállító konfiguráció lett.

Általában a légitársaságok körében a trijetek második generációs utasszállító repülőgépeknek minősülnek.

Egyéb variációk között a három motoros repülőgépeket trimotornak nevezik, amelyeket három dugattyús motor hajtott.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hawker Siddeley Trident az S alakú cső kialakítással
A McDonnell Douglas DC-10, láthatóan nincs S alakú cső kialakítása, a hajtóművet egyenesen a függőleges vezérsíkba építették be.
A Rossiya légitársaság Tupoljev Tu-154 trijet leszállás közben
A Dassault Falcon 900 üzleti repülőgép

Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején a három hajtóműves elrendezés volt a leggyakoribb elrendezés az amerikai légitársaságoknál. 1985 és 2003 között az 1488 darab ilyen típusú legyártott repülőgépből 602 maradt szolgálatban. A twinjetek száma ugyanebben az időszakban több mint a négyszeresére nőtt.[1]

A trijetek egyik nagy hátránya a központi hajtómű elhelyezése. A legtöbb trijet hajtóműve a függőleges vezérsík közepe mentén van felszerelve, ez az elhelyezés bizonyos technikai nehézségeket okoz. A központi hajtómű leggyakrabban egy S-alakú cső - amely egy igen bonyolult és költséges tervezés, ilyet használ a Boeing 727, Tupoljev Tu-154 és a Lockheed Tristar. A DC-10 és az MD-11 "egyenes" elrendezést használ ami sokkal hatékonyabb, de a talajtól magasabban van elhelyezve, így nehézzé válik a hajtóműhöz való hozzáférés.

Az ETOPS megszorításának enyhülései után a twinjetek alkalmasak lettek a víz feletti hosszútávú repülésre. A modern hajtóműveknél rendkívül alacsony meghibásodási ráta és megnövelt teljesítmény érhető el, ezek után két hajtóművel többel rendelkező gépek már nem készültek, kivéve az olyan nagy repülőgépeket mint az An-225, Airbus A340-600, Airbus A380 és a Boeing 747.

A McDonnell Douglas a DC-10-es családból kialakított trijetet, nevezetesen az MD-XX-et tervezték megépíteni az MD-11 meghosszabbított változataként. MD-XX Long Range leszállás nélkül akár 15400 kilométert is képes lett volna megtenni, és a szárnyfesztávolságát 64,5 m hosszúra tervezték. A projektet 1996-ban törölték, egy évvel azelőtt, hogy az McDonnell Douglas összeolvadt volna a Boeinggel.[2]

Jelenlegi állapot[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma már minden keskeny törzsű és széles törzsű trijet gyártása megszűnt, szinte minden utasszállító repülőgépet a twinjetek váltották fel. A trijetek jelenleg csak nagyon korlátozott számban épülnek, mint például a keskeny törzsű Tupoljev Tu-154M, a Dassault Falcon 7X és a Dassault Falcon 900 üzleti repülőgépek, mind a három repülőgép az S alakú cső kialakítást használja.

A jövő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Airbus 2009-ben szabadalmat nyújtott be, amely egy új dupla függőleges vezérsíkú trijet tervezés, de nem lehet róla tudni, hogy ezt valaha kifejlesztették vagy gyártották volna.[3] A Boeing is előállt egy Boeing 747 trijet tervvel. Erről szintén nem lehet tudni azt, hogy kifejlesztették vagy gyártották volna.

Repülőgépek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezett vagy félbehagyott trijet fejlesztések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Boeing 747-300 Trijet: Soha nem gyártották.
  • Blended Wing Body Trijet
  • McDonnell Douglas MD-XX: Soha nem gyártották.
  • Airbus trijet,[3] helyzete ismeretlen.
  • Dassault Supersonic Business Jet (felfüggesztve)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]