Tod bicsig írás
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tod bicsig (halha mongolul: Тод бичиг, tudományos átírás: tod bičig, jelentése: világos írás) egy írás, melyet 1648-ban Zaja Pandit, egy buddhista szerzetes alakított ki az ujgur-mongol írás felhasználásával. Az írás kialakításával az írott nyelv közelebb került a beszélt nyelvi alakokhoz, a hétköznapi kiejtéshez és megkönnyítette a tibeti és a szanszkrit nyelv átírását is.
Az írást 1924-ig használták az oroszországi kalmükök. Ekkor áttértek a ma is használatos cirill alapú ábécéjükre. Ezzel szemben a kínai xinjiani ojrátok még ma is használják, sőt Kína-szerte tanítják is.
Táblák[szerkesztés]
Példaszövegek[szerkesztés]
 A Miatyánk |
 János 3:16 |
Források[szerkesztés]
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
