Tanagrai csata (Kr. e. 457)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tanagrai csata
Konfliktus I. peloponnészoszi háború
Időpont Kr. e. 457 nyara
Helyszín Tanagra mellett, egynapi távolságra Athéntől
Eredmény spártai győzelem
Szemben álló felek
Spárta és a peloponnészoszi szövetség Athén, Argosz, Thesszália
Parancsnokok
Nikomédész (régens) többek között Periklész
Szemben álló erők
kb. 11 500 hoplita kb. 14 000 katona
Veszteségek
Súlyos veszteségek Súlyos veszteségek

A tanagrai csata Kr. e. 457-ben zajlott le a Nikomédész, a kiskorú Pleisztoanax spártai király nagybátyja által vezetett peloponnészoszi haderő és az argoszi valamint thesszáliai csapatokkal kiegészített athéni haderő között. Ez volt az ún. I. peloponnészoszi háború első olyan csatája, amikor a két főszereplő, Lakedaimón és Athén nyíltan összecsapott egymással.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Athén Kr. e. 460-ban bontotta fel a szövetségét a spártaiakkal, amit még a perzsa háborúk idején, Kr. e. 480-ban kötöttek. Támogatókra is talált Argosz, a Korinthosz térnyerése miatt elégedetlen, addig peloponnészoszi szövetséghez tartozó Megara és a hagyományosan dórellenes Thesszália személyében. Kisebb összecsapásokban segítséget is nyújtott szövetségeseinek Spárta ellen.

Lakedaimón csak a Kr. e. 450-es évek elejére tudott leszámolni a Kr. e. 464-ben kitört helótafelkeléssel. Első nagyobb megmozdulása ezt követően a métropoliszként tisztelt közép-görögországi Dórisz felszabadítása volt a szomszédos Phókisz támadása után Kr. e. 457-ben. Ez az erőviszonyok ismeretében nem meglepő módon gyors győzelmet hozott, azonban a hazavezető utat a Korinthoszi-öbölben és a szárazföldön blokád alá vették Athén és szövetségeseinek hadai. Feltehetően a spártaiak minél gyorsabb hazatérését kívánták előidézni, ám éppen az ellenkezője történt: Nikomédész az Attikával szemben régóta ellenséges Boiótia legfontosabb állama, Thébai szövetségével egyenesen Athén felé indult, és a várostól egynapi menettávolságra, Tanagrában táborozott le.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Athénban úgy értékelték a helyzetet, hogy – mivel a várost védő ún. hosszú falak még nem készültek el, és demokráciaellenes szervezkedésről is hallani lehetett – az események elébe vágva megtámadják a spártaiakat, akikről ugyanakkor nem lehetett biztosra venni, hogy támadni fognak-e. Thuküdidész közlése szerint az egész athéni haderő, minden elérhető szövetséges, 1000 argoszi katona és egy thesszáliai lovasalakulat is kivonult a harcmezőre. A csata előtt a nemrég száműzött Kimón felbukkant az athéni táborban, kérve, hogy harcolhasson poliszáért, ám ezt megtagadták tőle a sztratégoszok (köztük Periklész, aki annak idején sokat tett Kimón megbuktatásáért).

A heves küzdelem sokáig elhúzódott, végül Thuküdidész szerint a thesszálok árulása és átállása döntötte el a harcot. A megfutamodó attikai haderőt a spártai hopliták, akik maguk is nagy veszteségeket könyveltek el, nem üldözték, hanem némi attikai és megariszi fosztogatást követően hazatértek Spártába.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Athén, bár súlyos volt a vesztesége, miután négy hónapra fegyverszünetet kötött Spártával, még ebben az évben megtámadta és elfoglalta Boiótiát és Phókiszt, megsarcolva az Opuszi Lokriszt. Tanagrát lerombolták. Ezzel Athén a nagy vereség ellenére megszerezte az ellenőrzést jóformán egész Közép-Hellasz felett. Míg Spárta felkészült az ellencsapásra, Athén hatalmas sikereket aratott: Kr. e. 456-ban Aigina négy év után kapitulált, Kr. e. 455-ben pedig Tolmidész körbehajózta a Peloponnészoszt, lerombolta a spártai hajóépítő műhelyeket, illetve a Korinthoszi-öbölnél számos győzelmet aratott a dór állam szövetségesei felett.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A peloponnészoszi háborúban is történet egy ütközet Tanagránál Kr. e. 426-ban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hegyi Dolores, Kertész István, Németh György, Sarkady János Görög történelem – a kezdetektől Kr. e. 30-ig, Osiris, Budapest, 1995, ISBN 963-379-118-9