Tömpeorrú majom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tömpeorrú majom
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini)
Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes)
Részalrend: Keskenyorrú majmok (Catarrhini)
Család: Cerkóffélék (Cercopithecidae)
Alcsalád: Karcsúmajomformák (Colobinae)
Nem: Simias
Miller, 1903
Faj: S. concolor
Tudományos név
Simias concolor
Miller, 1903
Elterjedés
Pig-tailed Langur area.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tömpeorrú majom témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tömpeorrú majom témájú kategóriát.

A tömpeorrú majom (Simias concolor vagy Nasalis concolor) a cerkóffélék (Cercopithecidae) családján belül a karcsúmajomformák (Colobinae) alcsaládjába tartozó Simias nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az indonéziai Mentawi-szigetek területén honos.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Simias concolor concolor
  • Simias concolor siberu

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tömpeorrú majom más néven malacfarkú langur, mert kurta farka van. Az orra tömpe. A szőre sötét színű. Testhossza 49–55 cm, testtömege pedig 7.10-8.70 kg.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy csopotban 1 hím és 2 nőstény van. Táplálékát levelek, gyümölcsök és bogyók képezik. Természetes ellenségei a kontyos kígyászsas és a kockás piton. Fogságban 23 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény átlagosan 1 kölyköt hoz világra.

Természetvédelmi állapota[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fakitermelés és a vadászata fenyegeti. A becslések szerint 10,000 példánya van. Az IUCN vörös listáján a kihalófélben lévő kategóriában szerepel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]