Sáry Fanny

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Regasterios (vitalap | szerkesztései) 2020. augusztus 20., 21:59-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (forrás pontosítása)
Sáry Fanny
SzületettSáry Franciska
1828. február 9.
Pest[1]
Elhunyt1908. január 28. (79 évesen)
Budapest
ÁlneveSáry Fanny
Állampolgárságamagyar
HázastársaAdamovics Artur Dániel (h. 1849–)
Foglalkozásabalett-táncos
Sablon • Wikidata • Segítség

Sáry Fanny, Sáry Franciska, Saáry Fáni, Sáry Fanni, Sári Fanni (Pest, 1825 vagy 1828 – Dunavecse?, 1905) balett-táncosnő. Aranyváry Emília időszaka előtti vezető magyar prímabalerina.

Életútja

Apja módos bőrkereskedő volt. Tizenketten voltak testvérek, Fanny volt a legfiatalabb és az egyetlen lány. A tizenegy fiú mind katona lett.[2] A Nemzeti Színházon belül működő balettiskolában tanult, már növendékként fellépett 1839-ben. Kezdeti sikerei hatására 1843-ban felkarolta Fáy István, a művészetpártoló gróf.[3] Saját költségén küldte a párizsi Opera iskolájába.[4] A magyar sajtó folyamatosan követte tanulmányait, később is állandó témája volt a pesti lapoknak. 1843-ban Veszter Sándor nagy sikerű első külföldi körutazásának résztvevője volt.[5]

1845 áprilisában néhány előadásra visszatért Pestre, ekkor még óriási sikereket aratva. Az előző évben itt vendégszereplő Fanny Elssler nyomán a „magyar Fanny Elsslernek” nevezték. (Ezt a titulust később Bécsben is kiérdemelte.) A közönség és az újságírók kifogásolták, hogy nem szerződteti a magyar társulat.

Fáy gróf támogatásának elapadása után Antonio Guerra balettmester karolta fel, és Bécsben ingyen tanította. A La Lune című balettben olyan sikerrel debütált, hogy a Kärtnerthor Theater két évre szerződtette.[6] 1846-ban meghalt Guerra, támogató híján vissza kellett térnie Pestre. 1846. július 18-án mint vendég jelent meg a nemzeti színpadon. Hamarosan a közvélemény nyomásának engedve szerződést kapott a Nemzetitől.[7] A korábbi egyhangú elismerésekkel szemben, egyre több bírálat jelent meg róla, főként állandó erőltetett mosolya és „fesztelen lábdobálása” miatt.[8] A pesti társulatban nem volt olyan balettmester, aki megfelelő kontrollt nyújthatott volna, vagy továbbképezte volna.

1849-ben férjhez ment Adamovics Artur Dániel bácskai földbirtokoshoz, de – a kor szokásaitól eltérően – színpadi működését nem adta fel. 1849-ben a Nemzeti Színház szinte minden darabjában szerepelt. Április 24-én a Szabad Hangok című darabban, 26-án A kunok című operában adott elő négyes magyar táncot, 30-án az Eszter és Dávid című vígjátékban Pas de deux-t táncolt Kurz Antóniával. Május 24-én a Benyovszky vagy: A kamcsatkai száműzöttek című operában mazurkát adott elő, 30-án a Robin orvos című vgjátékban, június 2-án a Macbeth című nagyoperában, június 15-én a Magyar kivándorlott a bécsi forradalomban című vígjátékban, 18-án a Charlotte kapitány című vígjátékban, 26-án a Fiatal házasok című vígjátékban, július 3-án a Richelieu első párbaja című vígjátékban táncolt.[9] A szabadságharc leverése után további kienc különböző darabban lépett színpadra.[10] Még 1850-ben is elismerő kritikát kapott: „a spanyol táncban különösen kitűnt, mert nemcsak táncolt, hanem arcjátékával is kifejezni iparkodott a zene és tánc értelmét”.[11] 1851-ig felváltva hol Pesten, hol Bécsben, később végleg Bécsben táncolt.[12]

Fontosabb szerepei

  • A markotányosnő és a postalegény (A. Saint-Léon, 1846)
  • Ondine, a hableány (A. Saint-Léon, 1846)
  • Adolphe Adam: Giselle (J. Perrot–Campilli F., 1847)
  • Jós (Campilli F.–Doppler F., 1849)

Jegyzetek

  1. ↑ Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
  2. ↑ Vay Sándor (1912. december 22.). „Saáry Fáni”. Pesti Hírlap 34 (303), 66. o.  
  3. ↑ (1843. december 16.) „PESTI SÁLON’ HETI SZEMLÉJE”. Honderű 1 (24), 765. o.  
  4. ↑ (1844. június 15.) „Heti Szemle”. Honderű 2 (24), 777. o.  
  5. ↑ Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  6. ↑ Vay Sándor (1912. december 22.). „Saáry Fáni”. Pesti Hírlap 34 (303), 67. o.  
  7. ↑ (1846. október 25.) „Budapesti Napló”. Jelenkor 15 (85), 509. o.  
  8. ↑ (1846. július 25.) „Nemzeti szinház”. Pesti Divatlap (30), 593. o.  
  9. ↑ (1849) „Nemzeti Színház előadásainak színlapjai”. Márczius Tizenötödike, 16, 24, 36, 120, 144, 152, 196, 204, 232, 256. o.  
  10. ↑ (1849) „Nemzeti Színház előadásainak színlapjai”. Hölgyfutár, 24, 36, 44, 48, 96, 116, 124, 144, 148. o.  
  11. ↑ (1850. március 22.) „Nemzeti szinház”. Hölgyfutár 1 (68), 288. o.  
  12. ↑ Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, 576. o. (1982) 

Források

További információk

  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sáry_Fanny&oldid=22968581”