Ugrás a tartalomhoz

Szőcs Géza (irodalomtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Holdkóros (vitalap | szerkesztései) 2019. január 1., 23:36-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Források: Kategória hozzáadása)
Szőcs Géza
Született1870.
Vízakna
ElhunytGyergyószentmiklós
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapedagógus,
közíró,
irodalomtörténész,
műfordító,
színműíró
SablonWikidataSegítség

Szőcs Géza (Vízakna, 1870Gyergyószentmiklós, ?) erdélyi magyar gimnáziumi tanár, közíró, irodalomtörténész, műfordító, színműíró.

Életútja

Középfokú tanulmányait Nagyszebenben végezte, majd 1890-ben magyarból és latinból, 1895-ben magyarból és románból is diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen. A nagyszebeni, majd a lugosi állami főgimnáziumban tanított. Tagjává választotta a temesvári Arany János Társaság. Magyarra fordította Mihai Eminescu, Eduard Mörike több költeményét. Cikkeit, műfordításait a Hazánk, Magyar Szó, Székely Nemzet, Közérdek, Határvidék, Újság, Temesvári Hírlap, Délmagyarországi Közlöny, Krassó-Szörényi Hírlap s más újságok és folyóiratok közölték.

Munkái

  • A vizaknai honvédek (emlékfüzet, Budapest, 1890);
  • Csokonai és az olasz költők (irodalomtörténeti tanulmány, Szentes 1893);
  • Egy pár szó Eminescu irodalmáról (Nagyszeben 1895);
  • Emi­nescu (Nagyszeben, 1895);
  • Erzsébet királyné emlékezete. Alkalmi beszéd 1901. november 19. (Nagyszeben, 1901);
  • Magyar–román társalgási gyakorlatok, bevezetésül rövid román nyelvtani résszel (Nagyszeben, 1902);
  • Idegen és hazai tankönyvek (Nagyszeben, 1905);
  • Irodalmi tükörképek (Lugos 1909);
  • A román nemzet és Románia története. Aguletti „Istoria Românilor” című műve nyomán átdolgozta és kiegészítette Szőcs Géza. I. rész. A románok őstörténelmétől a fanarióták koráig (Kolozsvár, 1920);
  • Emi­nescu és Petőfi (Gyergyószent­miklós, 1923);
  • Történelmi pillanatképek. I. füzet (Csíkszereda, 1923).

Források