Szászfenesi Leányvár
Fekvése
A szászfenesi Leányvár egykori tornyának csekély maradványa a mai Romániában Kolozs megyében található, Szászfenes (románul Florești, korábban Feneș) falutól pár száz méterre a Várdombon.
Története
Leányvár építési idejének és nevének eredete a múltba vész. Legendák szerint tündérek építették és lakták, akiknek kincsei még a mai napig a vár pincéjében vannak. Egy másik monda szerint – melynek akár lehet is igazság alapja - a várban papok laktak, akik ide zárták be a környék szegény népét, köztük fiatal lányokat is, innen kapta a vár a nevét.
Feltételezések szerint királyi várnak épült, majd Kolozsvár és Gyalu környékének az erdélyi püspökség birtokába kerülése után püspöki vár lett. Más források szerint 1281-ben építette Monoszló Péter (1269-1307) erdélyi püspök védelmi célból. A várnak a püspöki birtok védelme mellett szerepe lehetett abban, hogy a közelben lévő – I. Béla király által alapított - kolozsmonostori apátságot akadályozta kiváltságainak gyakorlásában. Ismeretes olyan eset az 1220-as évekből, mikor a püspök papjaival és vitézeivel intézett fegyveres támadás során feldúlta a kolozsmonostori apátságot.
Leányvár építményei a tatárjárás (1241–1242) előtt feltehetően fából épültek, és hasonlóan a többi ilyen építményhez, a vár nem élhette túl a tatárjárás pusztításait, hiszen az Erdélyre törő tatár hadak Leányvár közvetlen közelében nyomultak előre Nagyvárad felé.
A tatárjárás után kőből újra felépített Leányvár, továbbra is az erdélyi püspök vára maradt. 1307-1311 Kán László erdélyi vajda tulajdonában volt az erősség.
Először 1312-ből említi meg egy oklevél a fenesi vár várnagyát (Castellanus de Fenes), majd 1357-ben ismét előfordul az erdélyi püspök fenesi várnagyának említése (Castellanus episcopi Fenes), végül pedig az 1373-as iratban olvashatjuk Gerendi Miklós várnagynak a nevét.
A szászfenesi erősség pusztulása az 1437. évi, Budai Nagy Antal által vezetett erdélyi jobbágyfelkelés idejére tehető. A felkelést az akkori erdélyi püspök, Lépes György megnehezített egyházi adózási rendszere lobbantotta lángra, és egészen bizonyos, hogy a jobbágyfelkelés nem kegyelmezett a püspöki várnak sem. A bábolnai jobbágyfelkelés vérbefojtása után az erdélyi római katolikus püspökség a Szászfenessel szomszédos Gyaluban emeltetett új, erős várat 1439-ben. Gyalu vára vette át és folytatta 1556-ig Leányvár szerepét.
A Leányvár többé nem épült fel, romjai elkoptak és Szászfenes, többségében román lakossága ma már nagyon keveset tud a határában lévő várromról.
Leírása
A kb. 600 méter magas Láz domb erdős csúcsán álló ellipszis alakú várrom 60 méter x 35 méter méretű, a nagyobbik oldala északnyugati és délkeleti tengelyű. A nyugati oldalon feltöltéssel, a többi oldalon árokkal van körülvéve.
A 90-es évek elején végzett régészeti kutatások nyomán egyidőben létező 4,4 méter vastag kettős fapalánk és kőfal maradványait fedezték fel, ez a szokatlan társítás a középkori Erdély területén eddig ismeretlen volt.
A megmaradt kőfal romjai 6 méter szélesek, 6,75 méter magasak és 1,9 méter x 1,3 méter nagyságú nyílás van rajta, mely 1,5 méter mélységben szeli át a kőfalat.
Források
- Ricci József: A szászfenesi leányvár (Honismeret folyóirat, 2000.1.)
- Liviu Stoica, Gheorghe Stoica, Gabriela Popa: Castele și cetați din Transilvania: Județul Cluj, Erdélyi kastélyok és várak: Kolozs megye, 2008
.svg){kind=small}