Szászfenesi Leányvár
| Leányvár | |
| Cetatea Fetei | |
| országos szinten védett műemlék | |
 | |
| A vár látképe keletről | |
| Ország |  Románia |
| Mai település | |
| Elhagyták | 1437 |
| Állapota | romos |
| Építőanyaga | téglával kevert terméskő[1] |
| LMI-kód | CJ-I-s-A-07051 |
| Elhelyezkedése | |
 Leányvár
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 45′ 14″, k. h. 23° 29′ 08″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 14″, k. h. 23° 29′ 08″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leányvár témájú médiaállományokat. | |
A Leányvár középkori vár illetve várrom Romániában, Kolozs megyében található, Szászfenes falutól pár száz méterre. A várrom a romániai műemlékek jegyzékében országos szinten védett helyszínként szerepel.[2]
Fekvése[szerkesztés]
Kolozsvártól 5 kilométerre, Szászfenesről délre, a Kolozstótfaluba vezető út mentén a Várdombon található, 547 méteres tengerszint feletti magasságon.[3][4] Az útról a romok nem láthatóak a domboldalt takaró erdő miatt; az úttól a várromig mintegy negyed órányi gyalogutat kell megtenni[5] egy fehér alapon piros sávval jelölt erdei ösvényen.[6] Hadászati szempontból nagyon jó helyre építették, ugyanis a magaslatról be lehet látni a Kis-Szamos völgyének Kolozsvár és Gyalu közötti szakaszát, valamint a környező magaslatokat.[3]
Története[szerkesztés]
Feltételezések szerint királyi várnak épült,[3] majd Kolozsvár és Gyalu környékének az erdélyi püspökség birtokába kerülése után püspöki vár lett. Fügedi Erik szerint Monoszló Péter erdélyi püspök építtette védelmi célból 1282 előtt.[7]
A várnak a püspöki birtok védelme mellett szerepe lehetett abban, hogy a közelben lévő – I. Béla király által alapított - kolozsmonostori apátságot akadályozta kiváltságainak gyakorlásában. Ismeretes olyan eset az 1220-as évekből, mikor a püspök papjaival és vitézeivel intézett fegyveres támadás során feldúlta a kolozsmonostori apátságot.[4]
Leányvár építményei a tatárjárás (1241–1242) előtt feltehetően fából épültek, és hasonlóan a többi ilyen építményhez, a vár nem élhette túl a tatárjárás pusztításait, hiszen az Erdélyre törő tatár hadak Leányvár közvetlen közelében nyomultak előre Nagyvárad felé. A tatárjárás után kőből újra felépített Leányvár, továbbra is az erdélyi püspök vára maradt.[4] 1307-1311 Kán László erdélyi vajda tulajdonában volt az erősség.
A fenesi vár várnagyát (Thomas filius Ambrosii castellanus de Fenes) először 1312-ben említi oklevél, majd 1357-ben ismét előfordul az erdélyi püspök fenesi várnagyának említése (Castellanus episcopi de Fenes),[3] végül pedig egy 1373-as iratban olvashatjuk Gerendi Miklós várnagy nevét (Nicolaus de Gerend castellanus Demetrii episcopi Transsilvani de Fenes).[1]
A szászfenesi erősség pusztulása az 1437. évi, Budai Nagy Antal által vezetett erdélyi jobbágyfelkelés idejére tehető. A felkelést az akkori erdélyi püspök, Lépes György megnehezített egyházi adózási rendszere lobbantotta lángra, és a jobbágyfelkelés nem kegyelmezett a püspöki várnak sem. A felkelés leverése után az erdélyi római katolikus püspökség 1439-ben a szomszédos Gyaluban emeltetett új, erős várat, amely átvette Leányvár szerepét.[8]
A 20. század elején egy kolozsvári szellemidéző társaság kincseket keresve egy 10 méter magas, 40 méter hosszú, 20 méter széles üregre bukkantak.[9]
Legendák[szerkesztés]
A várhoz kapcsolódó legenda szerint egy öreg várúr innen leste a fiatal lányokat, akiket aztán elrabolt és a várban tartott; az egyik foglyul ejtett lány énekét meghallotta szerelmese, aki aztán felgyújtotta a várat.[10] Másik történet szerint tündérek építették és lakták, akiknek kincsei a mai napig a vár pincéjében vannak.[11] Ismét másik monda szerint a várban papok laktak, akik ide zárták be a környék szegény népét, köztük fiatal lányokat is, innen kapta a vár a nevét.[4]
Leírása[szerkesztés]
Az erdős csúcsán álló ellipszis alakú várrom 60 méter x 35 méter méretű,[6] a nagyobbik oldala északnyugati és délkeleti tengelyű. A nyugati oldalon feltöltéssel, a többi oldalon árokkal van körülvéve.
A 90-es évek elején végzett régészeti kutatások nyomán egyidőben létező 4,4 méter vastag kettős fapalánk és kőfal maradványait fedezték fel, ez a szokatlan társítás a középkori Erdély területén eddig ismeretlen volt.
A megmaradt kőfal romjai 6 méter szélesek, 6,75 méter magasak[6] és 1,9 méter x 1,3 méter nagyságú nyílás van rajta, mely 1,5 méter mélységben szeli át a kőfalat.
Látható egy alagút bejárata is, amelyről nem lehet tudni, hogy hova vezetett.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1994. 34 és 185. o.
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b c d e Kolozsvár – Szászfenes – a szászfenesi Leányvár. In Ajtay Ferenc: Kolozsvár környékének kirándulóhelyei. Kolozsvár: Stúdium. 2009. 93–95. o. ISBN 978 973 643 163 0
- ↑ a b c d Ricci József: A szászfenesi Leányvár. Honismeret, XXVIII. évf. 1. sz. (2000)
- ↑ Szászfenes – Leányvár. In Orosz Ferenc: Cluj-kolozsvári kalauz. Ferenc Cluj-Kolozsvár: Erdélyi Kárpát-Egyesület. 1933. 80–81. o.
- ↑ a b c Pál Gyöngyi: Erdély tájain – Erdély — A szászfenesi Leányvár. Szabadság, (2013. március 30.)
- ↑ Kiss GáborÄ: Erdélyi várak, várkastélyok. 2. kiadás. 1990. 265. o. ISBN 963 243 388 2
- ↑ Boldizsár Zeyk Imre: Szászfenes múltjából. Honismeret, XXII. évf. 2. sz. (1994) 34–36. o.
- ↑ Kincskeresők Kolozsvárt. Ellenzék, XXVIII. évf. 10. sz. (1907)
- ↑ Kőváry László: Száz történelmi rege. Pest: Geibel; Kolozsvár: Stein. 1857.
- ↑ Gábor Diána: A szászfenesi Leányvár. Honismeret, XXXVI. évf. 3. sz. (2008)
Források[szerkesztés]
- Ricci József: A szászfenesi Leányvár. Honismeret, XXVIII. évf. 1. sz. (2000)
- Liviu Stoica, Gheorghe Stoica, Gabriela Popa: Castele și cetați din Transilvania: Județul Cluj / Erdélyi kastélyok és várak: Kolozs megye. Kolozsvár: Kolozs Megyei Tanács. 2008. ISBN 9789730053647
További információk[szerkesztés]
- László Endre: A szászfenesi Leányvár legendái. Művelődés, XLIX. évf. 11. sz. (1996)
.svg){kind=small}