Szluha Márton
| Szluha Márton | |
| Született | 1935. november 19. Budapest[1] |
| Elhunyt | 2016. november 12. (80 évesen)[2] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | budafalvi Vermes Borbála (1941) |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Verbói Szluha Márton (Budapest, 1935. november 19. – Budapest, 2016. november 12.) magyar genealógus, eredetileg építészmérnök, a Magyar Történelmi Családok Egyesülete (MTCSE) tagja.[3][4]
Élete
A szlovák eredetű verbói Szluha család köznemesi ágának leszármazottja. Édesapja a nagycsömötei születésű id. verbói Szluha Márton (1898–1958) gépészmérnök, műszaki tanár, édesanyja hazslini Hazslinszky Teréz (1904–1996) volt. Apai nagyszülei verbói Szluha Dénes (1840–1930) vasi szolgabíró, kőszegi járásbíró és henyei Henyey Franciska (1868–1927) voltak. Anyai nagyszülei hazslini Hazslinszky Géza (1861-1928), ügyvéd, törvényszéki elnök, és Lányi Jakoby Márta (1879-1964) voltak. Az egyik anyai dédapja, hazslini Hazslinszky Frigyes Ákos, botanikus, a másik, Jakoby Lányi Bertalan, igazságügyminiszter volt.
Ifj. Szluha Márton Kőszegen tanult, majd építészmérnöki diplomát szerzett. 1968. június 22-én feleségül vette Budapesten budafalvi Vermes Borbálát (1941), budafalvi Vermes Samu és Nagy Kata lányát.[5] Tagja a Magyar Történelmi Társulat Archeográfiai, Heraldikai és Genealógiai Szakosztályának. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság választmányi tagja, majd alelnöke volt.
2016. november 12-én hosszú betegség után a Szent János Kórházban hunyt el.
Munkássága
Noha szakmája szerint nem történész, mégis a második világháború utáni nemzedék kiemelkedő genealógusai közé tartozik. Számos műben dolgozta fel a nemesség genealógiáját, általában megyék szerint.
Folytatta Horánszky Pál befejezetlen művét a liptói nemességről, melynek a háború alatt csak az első két kötete jelent meg. A többi kéziratban és jegyzetekben maradt. Szluha Márton ezeket a saját kutatásaival egészítette ki, egészen a jelenkorig. Foglalkozott azon családokkal is, melyek csak az 1754-es nemesi összeírás után érkeztek a megyébe. Hiányossága, hogy a címerek mellékes szerepet játszanak. Ugyanazon családok ágainál azonos címereket tüntet fel, melyek nincsenek tekintettel az egyes változatokra, valamint Horánszky számos tévedését is átvette. További hiányossága, hogy gyakran szimpla névazonosság alapján ágaztat be állitólagos családtagokat, akiknek semmi közük az adott családhoz, mint például a szlavniczai Sándor család Tótsoókinak mondott ágazata kapcsán. Mindezzel együtt Szluha munkássága rendkívül hasznos kiindulópont lehet a jelen és jövő genealógusainak számára.
Művei
- Megemlékezés egy 400 éves családról. Turul 66, 1993/4, 26–29. l.
- A Szluha család története. 1996
- Vas vármegye nemes családjai (családfa melléklettel). Írta Balogh Gyula. Kiegészítette Szluha Márton [Szombathely, 1894 – Reprint: Budapest, 1999]
- Liptó vármegye nemes családjai. Budapest, 2000
- Bács-Bodrog vármegye nemes családjai. Budapest, 2002
- Nyitra vármegye nemes családjai. 1. A–K., 2. L–Sz. Budapest, 2003–2005
- Bács-Bodrog, Csanád, Liptó, Nyitra, Udvarhely és Vas vármegyék nemes családjai. Arcanum 2005. november (CD)
- Felvidéki nemes családok. I–II. Arcanum 2007. március (CD)
- Vas vármegye nemes családjai. Budapest: Heraldika, 2011–2012.
Jegyzetek
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
- ↑ Meghalt Szluha Márton, 2016. november 15. [2016. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
- ↑ Szluha Márton. Vas vármegye nemes családjai. II. kötet. Budapest: Heraldika, 2012. (660. o.)
- ↑ MACSE.hu Szluha Márton gyászhire
- ↑ Szluha Márton. Vas vármegye nemes családjai. II. kötet. Budapest: Heraldika, 2012. (661. o.)