Szivárványos boa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szivárványos boa
Ecc5.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Óriáskígyófélék (Boidae)
Alcsalád: Valódi boák (Boinae)
Nem: Epicrates
Faj: E. cenchria
Tudományos név
Epicrates cenchria
Stejneger, 1901.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szivárványos boa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szivárványos boa témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szivárványos boa témájú kategóriát.

Portré

A szivárványos boa (Epicrates cenchria) a kígyók alrendjébe és az óriáskígyófélék (Boidae) családjába tartozó szárazföldi kígyófaj. A boafélék legkisebb faja, 120–160, kivételes esetben 180 centiméter hosszúságú lehet.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép-Amerika, a Karib-térség és Dél-Amerika északi, valamint középső területén honos, Patagónia és a nyugati partvidék rövid szakaszát leszámítva Dél-Amerikában mindenhol feltűnik. Élőhelyét esőerdők, száraz erdők, hegyvidéki köderdők, valamint füves szavannák is alkothatják. Élettere változatos, tengerszinten és viszonylag nagy magasságban, esőerdőkben és füves térségeken is előfordulnak. Általában falakók, a faágak közt karcsú testükkel jól mozognak, de a talajon is. A nagy elterjedési terület és az elszigetelt élőhelyek kilenc vagy tíz alfaj kialakulását tették lehetővé. (Az irodalom nem egységes ebben.)

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teste általában karcsú, de az egyes változatok alakja eltérhet. Feje keskeny, a fejtető közepén, valamint a szemeken sötét, hosszanti vonal fut végig. Szájuk körül a hőérzékelő szerv gödrei sorakoznak.

A legtöbb alfaj háti mintázata narancsvörös, barnás alapon sötét gyűrűkből, félkörökből áll. Ez alól kivételek a panamai és kolumbiai példányok, ezek egyszínű barnák. A testoldal gyűrűit más néven szemfoltoknak is nevezik. Ezek a fiatal példányokon a legfeltűnőbbek, de színük mindig sötét.

Fényes felületű pikkelyei látszólag simák, azonban mikroszkopikus méretű barázdák (bőrlécek) találhatóak rajtuk, amelyek színeire bontják a rájuk vetülő fényt, ahogy az állat mozog. Pikkelyeinek ezen tulajdonságáról kapta nevét. A legszínpompásabb alfaj a brazíliai szivárványos boa.

A fiatalok színe minden alfajnál sokkal élénkebb, mint a kifejlett példányoké.

Átlagos testhossza 1,5-2 méter.

Aktivitás, táplálkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főként éjszaka aktív. Madarakkal és kisebb emlősökkel táplálkozik, áldozatukat szorítással ölik meg. Szemük igen nagy, mert esetenként a látásukat is használják vadászatkor.

Szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három éves korukra válnak ivaréretté. Elevenszülő, ivadékai magzatburkon belül fejlődnek az anya testében, és születésük pillanatában bújnak ki a burokból. 10-30 ivadéka lehet.

Terráriumi tartás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összes szivárványos-boa alfaj tartása nagyjából megegyezik, így ezek az adatok általánosíthatóak az összes alfajra.

Egy kifejlett pár számára elegendő egy 100-120cm x 50-60cm x 40-50cm-es terrárium, amit az állat eredeti élőhelyének megfelelően rendezzünk be.

Aljzatnak használhatunk virágföldet, virágföld-homok keveréket, esetleg fakérget. Mindenképpen alakítsunk ki búvóhely(ek)et.

A nappali hőmérsékletet 28-30°C-ra állítsuk be, úgy, hogy a terráriumnak legyenek hűvösebb, illetve melegebb részei. A melegebb területeken a hőmérséklet 30-30°C is lehet. A páratartalom szintén fontos tényező: 75-80% az ideális páratartalom. Ezt naponkénti párásítással tudjuk elérni. Az éjszakai hőmérsékletet lecsökkenthetjük 22-25°C-ra is. Ajánlott, de nem feltétlen szükséges UV-A, illetve UV-B izzók (csövek) használata.

Friss vízről mindig gondoskodni kell! A vizet helyezzük egy akkora vizes-tálba (ez lehet pl. műanyag cserép-alátét), amelyben az állat kényelmesen el tud feküdni.

A szivárványos boák kisebb emlősökkel (egerek, patkányok), valamint madarakkal táplálkoznak. Nagyon jó étvággyal rendelkeznek, és elég hízékonyak is. A fiatalabb állatokat etessük hetente 2-szer, míg az ivaréretteket elég hetente, kéthetente.

Szaporítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemek megkülönböztetése külső jegyek alapján igen nehéz, biztos megkülönböztetést csak az ún. szexáló pálca adhat.

A sikeres szaporításhoz egy nagyobb hőingadozás szükséges: a nyári hónapokban ajánlatos az ún. pihenő időszak bevezetése - világítás, páratartalom fokozatos csökkentése - majd az ősz beköszöntével ezen tényezők fokozatos növelése. Ezek betartása mellett jó esély van rá, hogy állataink szaporodni fognak. (előfordulhat, hogy ez a procedúra nem feltétlenül szükséges) A párzási időszak alatt (kb. 2-3 hónap) a hímek nem fogadják el a táplálékot.

Párzás után a nőstényt fokozatosan etessük, bár az utolsó 1-2 hónapban már nem vesz fel táplálékot. Kb. 5-6 hónappal a párzás után világra hozza (átlagosan 10-15 db) ivadékait. A kis boák 35-40 cm-esek.

A kikelt, fiatal állatokat tarthatjuk együtt, egy szüleikéhez hasonló terráriumban. (általában nem jellemző rájuk a kannibalizmus) Az első vedlés után megpróbálkozhatunk az etetéssel, szopós egér formájában.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]