Szitanyomás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Grósznyó (vitalap | szerkesztései) 2020. december 5., 10:57-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 213.197.67.69 (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére)
A szitanyomás eszközei

A festék; B símitókés; C viaszfelület; D selyem; E keret; F a szitanyomat

A szitanyomás sokszorosító grafikai eljárás, a síknyomás egyik változata.

Története

Eredetileg plakátok, transzparensek, dekorációk készültek szitanyomással, de ma már kedvelt eljárás (szeriográfia) grafikusművészek körében is. A digitális nyomtatási eljárások fejlődése és elterjedése miatt ma már leginkább csak nagy tételszámú munkáknál alkalmazzák. Elsősorban egybefüggő homogén színfoltok, szövegek, emblémák nyomtatására ajánlott. Többszínű nyomtatás esetén, színenként külön szitát kell készíteni. A művészeti lapok esetében előfordul, hogy csak egy alapot nyomtatnak, amit a művész kézi festéssel, rajzolással egészít ki. Így egyedi grafikát hoz létre.

A szita előkészítése

  • A tradicionális technológia szerint: A finom szemű szitának (géz, selyem) azon részeit, amelyek nem visznek át színt a képre, viasszal vagy lakkal festik le.
  • A jelenleg használt technológia szerint: A fényérzékeny anyaggal bevont műanyagból készült szövetre 1:1-es léptékű sík filmet helyeznek. Erős lámpával megvilágítva exponálják a szitára felvitt anyagra a mintát. Az „előhívást” követően vízzel kimossák a szitát, így megjelenik a rajzolat, és a kívánt területeken szabaddá válik a festék útja.

A nyomtatás

  • A nyomtatás művelete ma is változatlan, csak a felhasznált anyagok korszerűsödtek. Eredetileg egy rugóval ellátott acélszalag (simítókés, „rakli”) segítségével – ma már gumiból készül – „préselik” át a festéket a szitán, amely azt csak a fedetlen részein engedi át. A nyomat a legkülönbözőbb anyagokra, papírra, fára, üvegre, fémre, textíliákra készülhet.

Galéria

Források

  • Művészeti kislexikon. Budapest : Corvina, 2006. Szitanyomás lásd 208. o. ISBN 963-13-5534-9

Szakirodalom

  • Koscsó László: A grafika : grafikai technikák műhelytitkai : egyedi rajz, fametszés, linómetszés, rézmetszés, rézkarcolás, mezzotinto, aquatinta, litográfia, szitanyomás, elektrografika és más eljárások. Jubileumi kiadvány, Budapest: Koscsó L., 2006. 156 o. ISBN 963-229-609-5
  • Алексей Парыгин: Искусство шелкографии. ХХ век (история, феноменология. техники, имена). — СПб, 2010. — 304 с. (orosz). ISBN 978-5-7937-0490-8
  • Michelle Caza: La Sérigraphie – Genève: Bonvent, 1973. (franc).
  • J. I. Bigeleisen: Screen Printing: A Contemporary Guide. – New-York, 1972. (angol).

Külső hivatkozások

Commons:Category:Serigraphy
A Wikimédia Commons tartalmaz Szitanyomás témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek