Szitanyomás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szitanyomás eszközei

A festék; B símitókés; C viaszfelület; D selyem; E keret; F a szitanyomat

A szitanyomás sokszorosító grafikai eljárás, a síknyomás egyik változata.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg plakátok, transzparensek, dekorációk készültek szitanyomással, de ma már kedvelt eljárás (szeriográfia) grafikusművészek körében is. A digitális nyomtatási eljárások fejlődése és elterjedése miatt ma már leginkább csak nagy tételszámú munkáknál alkalmazzák. Elsősorban egybefüggő homogén színfoltok, szövegek, emblémák nyomtatására ajánlott. Többszínű nyomtatás esetén, színenként külön szitát kell készíteni. A művészeti lapok esetében előfordul, hogy csak egy alapot nyomtatnak, amit a művész kézi festéssel, rajzolással egészít ki. Így egyedi grafikát hoz létre.

A szita előkészítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tradicionális technológia szerint: A finom szemű szitának (géz, selyem) azon részeit, amelyek nem visznek át színt a képre, viasszal vagy lakkal festik le.
  • A jelenleg használt technológia szerint: A fényérzékeny anyaggal bevont műanyagból készült szövetre 1:1-es léptékű sík filmet helyeznek. Erős lámpával megvilágítva exponálják a szitára felvitt anyagra a mintát. Az „előhívást” követően vízzel kimossák a szitát, így megjelenik a rajzolat, és a kívánt területeken szabaddá válik a festék útja.

A nyomtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A nyomtatás művelete ma is változatlan, csak a felhasznált anyagok korszerűsödtek. Eredetileg egy rugóval ellátott acélszalag (simítókés, „rakli”) segítségével – ma már gumiból készül – „préselik” át a festéket a szitán, amely azt csak a fedetlen részein engedi át. A nyomat a legkülönbözőbb anyagokra, papírra, fára, üvegre, fémre, textíliákra készülhet.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti kislexikon. Budapest : Corvina, 2006. Szitanyomás lásd 208. o. ISBN 963-13-5534-9

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Koscsó László: A grafika : grafikai technikák műhelytitkai : egyedi rajz, fametszés, linómetszés, rézmetszés, rézkarcolás, mezzotinto, aquatinta, litográfia, szitanyomás, elektrografika és más eljárások. Jubileumi kiadvány, Budapest: Koscsó L., 2006. 156 o. ISBN 963-229-609-5
  • Алексей Парыгин: Искусство шелкографии. ХХ век (история, феноменология. техники, имена). — СПб, 2010. — 304 с. (orosz). ISBN 978-5-7937-0490-8
  • Michelle Caza: La Sérigraphie – Genève: Bonvent, 1973. (franc).
  • J. I. Bigeleisen: Screen Printing: A Contemporary Guide. – New-York, 1972. (angol).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szitanyomás témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]