Szerkesztő:Satak Lord/Társadalmi kultúra

Társadalmi kultúra

Családszervezet

A család a társadalom legkisebb egysége. Két nagyobb fajtát szokás néven nevezni, a kiscsaládot és a nagycsaládot. Kiscsaládnak nevezik a szülők és gyermekek közösségét, nagycsaládról akkor beszélünk, ha három vagy estenként annál több generáció él együtt egy telken (nagyszülő - szülő - gyermek, unoka). A kis- és nagycsalád között számos átmenet található. A magyarságnál mindkettő megtalálható, feltételezhetőleg már a távoli időkben is.

A családszervezet története

A finnugor népeknél a patriarchális rendszer volt meghatározó. Ezekig az időkig, a Kr. e. 2. évezredig mennek vissza családi rokonsági viszonyt jelölő szavaink. Az ős (jelentése a XIII. századig apa volt), anya, atya, fiú, öcs, atyval (mostohaatya), fial (mostohafiú), árva, férfi, nő, feleség, meny, vő, ipa, napa, ángy. Az ugor korból származnak az apa, leány, iafia szavak. Több szó ezek közül elhomályosult összetételből áll, mint pl. a leány szó is. Ebben az időszakban biztosra vehető nemzetségekbe való tartozás, feltételezik a nagycsaládos rendszert is. A nagycsaládi szervezet és az apajogú társadalom a török népekkel való érintkezés idején tovább erősödött.

A honfoglalás korából feltárt temetől sokat elárulnak a korabeli családszervezetről. Nagycsaládi temetkezés a gazdagoknál észlelhető, 15-20 sírból álló temetőkben vérségi kapocs szerint hantolták el a szülőket, gyermekeket, unokákat. A vagyonközösség vezetője a legidősebb férfi volt, ezért őt középre temették, köré helyezték el az apajogú család tagjait nemük és rangjuk szerinti sorrendben. Megtalálhatók a kiscsaládok is, mert előfordult, hogy a fiúk családot alapítva nagyobb területre rajzottak ki. A köznép többsége kiscsaládokban élhetett.

A középkori családszervezetet I. László törvénykönyve alapján lehet rekonstruálni, a törvényben adózás szempontjából különbséget tesznek az olyan felnőtt fiak között, akik apjukkal együtt élnek, s akik önállóan. Ez köznépre és vagyonosokra is vonatkozott. A későbbi időkben még jobban meghatározta a gazdaság a családokat. Kis birtok esetén csak kiscsaládok élhettek meg. A nagycsalád a XIX. századig megmaradt, mert a földesurak igyekezték megakadályozni a jobbágybirtokok felaprózádást. A nagycsaládi szervezet mára szétesett.

Családszervezet tagjai

A családi életet szigorú patriarchális vonások szabályozták. Ez az étkezést és az öröklés rendjét és a hálóhelyek elrendezését is megszabta. Elsőként a családapa szedett az ételből, ő vágta fel a kenyeret, utána következtek fiai és vejei; a nők és a gyermekek csak ez után szedhettek. Nagycsaládban a legidősebb fiú örökölt mindent; lányok ingatlant nem öröklhettek, a fiúk sem részesedtek mindig egyforma arányban. Kiscsaládban a szülőkkel legtovább a legkisebb fiú maradt, ő gondozta az időseket, gondoskodott temetésükről, s ő örökölt.

A családfőt gazda elnevezéssel illették meg. Ő rendelkezett a házzal, az élelmiszerrel, fizette az adókat, rendelkezett a befolyt jövedelemmel. Megszabta, fiai kit vegyenek feleségül, lányai kihez menjenek férhez. Családon belül joga volt büntetni is. Fontos feladata volt a gyermekek munkába való betanítása. Rokoni tárgyalásokon ő képviselte a családot.

A gazdasszony a gazdától függő egyénisége a családnak. Általában a gazda felesége, ritkán fordult elő, hogy férje halála után megtartsa gazdasszonyi teendőit (fia beleegyezésével). Feladata lányai és menyei segítségével a ház körüli munkák ellátása (aprójószág nevelése, etetése, főzés, kenyérsütés, tejfeldolgozás, ruházkodás ellátása, lenfeldolgozástól kezdve a varrásig), mezei munkán nemigen vett részt. Legfontosabb feladata a gyermekek nevelése volt.

A nőtlen legények és nős férfiak adták a nagycsalád munkaerejét: lábasjószág gondozása, ökrök, lovak ellátása (az Alföldön sokáig férfiak dolga volt a tehénfejés is). A gazdával a legfontosabb kapcsolata a vőnek volt.

A nagycsaládban élő nők a gazda leszármazottai (lányok) vagy a felnőtt gyermekek feleségei (menyecske). Kert rendbentartása, lenfeldozás mindkettőjük feladata volt. A lányok több joggal rendelkeztek, mint a menyecskék, saját gyermekeivel szemben elnézőbb is volt a gazdasszony. A lányok fő feladata a férjhezmenés volt.

A kis- és nagycsaládok is tarthattak meguknál elárvult vagy meg nem házasodott rokont. Az ilyen eltartottak bekapcsolódtak a munkába, de éreztették velük, hogy csak eltartottak. Családtagnak tekintették sokszor a cselédeket is, ennek emlékét család - cseléd szavaink őrzik. Válás még protestáns területeken is ritkán fordult elő.

• had, nemzetség, rokonság

rétegek a magyar faluban

A magyar faluban már a középkortól kezdve társadalmi-műveltségi, életkori, vallás foglalkozás szerint tagozódások alakultak ki. A nemesség érdekeitől fügött a gazdagabb parasztok érdeke, ettől pedig a szegényebb parasztoké. A vagyoni különbségek az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után fokozódtak. A feudális kötöttségek és szálak nagy vonalakban megmaradtak a jobbágyfelszabadítás után is.

Vagyoni és társadalmi helyzet alapján való elkülönülés

Nemesek és urak

A nemesek ritkán éltek a faluban, főleg, ha vagyonnal rendelkeztek. A magyar nemesség differenciált volt, a legszegényebbek, a hétszilvafás nemesek azonabn a faluban éltek, műveltségük a falu lakóihoz állt közel. A többi nemeshez hasonlóan nem fizettek adót. Külsőleg posztóruhájuk és kardjuk különböztette meg őket, a jobbágyokat lenézték, nem házasodtak velük.

Birtokos nemesek is éltek közel a faluhoz. Önálló uradalomban laktak, amit jobbágyokkal műveltettek meg. Kastélyaik, hagyományaik a fűurakét követte, esetenként hatott a népi építkezésre. Az arisztokráciának nem volt köze a magyar műveltséghez.

A jobbágyfelszabadítás után a kisnemesek egy része a parasztságba olvadt, identitástudatukat avval őrizték meg, hogy tisztségi hivatalokat vállaltak. Hozzájuk hasonlóan tisztségviselő voltak azok is, akik nem tudtak birtokuk jövedelméből megélni.

Falusi értelmiség

A falusi értelmiség nagy része a parasztok közül került ki. Különleges helyzetben voltak, száramzásuk és az állam érdeke is kötötte őket. Jelentőségük az általános műveltség terjesztésében korszakonként változott. Kapcsolatot a parasztsággal ritkán tartottak fenn, csak hivatalosat. Megjelentek viszont az ünnepélyes alkalmakkor, pl. parasztlakodalomban.

Pap és a tanító, a két foglalkozás kapcsolódik,iskolák nagy részét még 1948ban is az egyház tartotta fenn. Pap, tanító és a kántor szerepe követít az irodalom és népi alkotások között. Protestáns papok külöföndön is jártak - szélmalom, számos új ekeforma a XVIII. században.

Jegyző (nótárius): hivatalosan helyben válaszották, a megye utasításait követte. Orvos: inkább mezővárosokban. Állaotorvos csak századfordulótól jelenik meg (korábban paraszti állatgyógyítás).

gazdagparasztok

Alföldi elnevezés basaparaszt. Állatállomány, ingó vagyon növelésével jött létre a réteg, a feudális kötöttségek ellenére is. Jobbágyfelszabadítás után tőke, napszámosoakat, cselédeket alkalmaztak.

Nagycsaládi forma amegmaradt. Házuk csak nagyságban különbözött. Ruházat, művetlég nem különbözött, legfeljebb jobb anyagból ksézült az ünneplő. Újféle bútorok itt jelentek meg legelőször.. Falu vezetői, bírái, elöljáróság tagjai közülük kerültek ki.

középparasztok

Földjük 5-15 ha közötti, család munkaerejét leköti, csak aratáskor alkalmzatak részeseket. Ritkán alkalmaztak bérmunkást, maguk ilyen munkát nem vállalt. Ők is arra törekedtek, hogy gyereküket taníttassák. Felemelkedhettek a gazdagparasztok közé, de gyakrabban szegeényedtek le.

szegényparasztok

1-5 ha föld, ezen még a kenyérrevaló sem termett meg. Kénytelen volt napszámba menni. Házaik szegényebbek, berendézük hagyomáynos, hagyományt erősen őrizték, főleg népköltészetet - szívesen jártak össze, társas énekek, a mesemondókat megbecsülték. Tőlükgyűjtöttek legtöbbet.

nincstelen parasztok

Nincstelen parasztok. Darab ház, darab föld, számuk magas volt. Anyagi kultúrát nem gyarapíthetták, annál inkább a szellemit. Saját munkaerejüket adátk el. Gyakran szervezkedtek is (pl. a kubikosok).

Részes munkások:aratásbabn segédkeztek, századfordulótól kezdve cukorrépa. Szerződésbe foglalták, meddig kell elvégezni a munkktá.

Summások: 5-7 hónapra minden gazdasági munkát elvégeztek. XIX. sz. utolsó negyedében alakult ki a réteg. Természetbeni juttatást is kaptak. Egyedüli pihenőnap a vasárnap volt.

Kubikosok: XIX. századi folyószabályozások, vasútépítések - nagy mennyiégű föld megmunkálása. Bandában dolgoztak. A bandagazda vlük együtt dolgozott. Ásó, lapát, talicska. Ideiglenes szállást emelhettek nekik. Étkezsükről magun gondoskodatk. Vasáranp=szünet.

Uradalmi cselédek: Alkalmázus egy évre szólt, ha jól megfelet, tovább mradhatott. legkiszolgáltatottabak voltak. Közvetlenül a botos ispánok parancsoltak nekik. Zömüket béresek és kocsisok alkották. Cselédlakások az egész országban hasonló elrendezést mutatnak. Kis helyen sokszor 50-nél is több ember. Nagy kzös konyha. Munka szigorú rendjét télen-nyáron megszabták.

foglalkozások szerinti elkülönülés

A vagyoni és társadalmi helyzet alapján való elkülönülés mellett, főleg a mezővárosokban, kisebb csoportok és foglalkozások szerint elkülönülő csoportok jöttek létre. Ilyenek a csőszök, kerülők, pásztorok, fuvarosok, halászok, méhészek.

Elkülöníthetők az iparosok is: ácsok, kovácsok, molnárok, takácsok, gubacsapók, gombkötő, szűcs, csizmadia, bábos, fazekas, szűrszabó, asztalos. Az ő munkájuk már a házon belül végzett munkán túlterjed. Munkájukat megvédték az alkalomszerű munkáktól, ezért céhekbe tömörltek. A céhek főként a török kiűzés után jutottak nagyobb szerephez, bár a közékorból is történük rájuk említés. Jogaikat és kötelessséükget a céhlevél szabályozta. E szervezeti forma a XIX-XX. század fordulójáig fennamradt. Céhmestert válaszottak. A város a falu életében is jelentős szerepet játszottak, védelem ellátsa, karbantartás, egyházi élet.

Máshonann telepedtek be, nem a faluból származtak a vállakozók. Társadalmilag az értelmiség után következtek, de áltlaában nem vettek részt a falu irányításban. Mindenkivel igyekeztek jó kapcsoaltot fenntartani, mert függtek a falu lakosságától. Azonabn gyakran ők adtak kölcsönt másoknak. Ilyen vállakozó a kupec, a boltos és a kocsmáros.

Társas munkák és összejövetelek

A falu életében a közösségért végzett vagy kölcsönösségen alapuló munka nagy szerepet játszott. Legelők karbantartása - kora tavasszal vakondtúrások egyengetése, az összes férfi kivonult. bokork százaz gyomok kiirtása, kutak kátyúk javítása, mindenki maga vitt ennivalót, az italt az elöljáróság adta. Egyházi birtokok karbantartása - haszon a kzös kiadásaokra.

Kölcsönösségben végzett munkák: Segíség megnevezés vagy kaláka, móva.

Házépítő kaláka, ország minden területén elterjedt. Fuvar, alapnyag összehordása, alap ásása, falak felhúzása, tetőszerekezet befejztetkor bokrétaünnepség. A agzda jegyzi a közreműködők napjait, mert ugyannyit neki is segíteni kell majd. Házszentelés.

Csűrdöngölő kaláka: Székelyföldön. fiatalság. ebből alakult ki a csűrdöngölő mint tánc. Kalotaszegen szénagyűjtést végeztték.

Földművelésben trágyahordás, aratás (aratsában csak kisebb birtokok segítettek egymásnak), aratókaláka. Étel-ital a gazdától jött.

nyomtatás, cséplés, burgonya és kukorica betakarítása, kender és elnfeldolgozás. Mulatságok, a Dunántúlon a lányok szőlőőrzéséből a munka már csaknem hiányzott is (nótával riasztották el a madarakt stb.)

Szegényparasztok az úrtól kölcsönöztek igaerőt, amit leszolgáltak.

falu önigazgatási szervezetei

A falu vezetője a bíró, aki koronként eltérő jogkörrel rendelkezett. A bírói tisztség elődjével már a XI. században is találkozni, akkor az adó beszedése és a bíráskodás volt a feladat.

A XIX. század faluvilágának egyik legnagyobb eseménye a bíróválasztás volt. nagy esemény XIX. sz. dobos kora reggel kikiáltotta a jelöltek nevét választás helyét. lelépő bíró bocsánatot kért azoktól, akiket hivatalába lépéstétől kezdve megbántott, egyben javaslatott tett jelöltre. elöljáróság tagjai választották. közfelkiáltás, név szerinti szavazás. új bíró megkapta a régi pálcáját bírópálca, falu ládájának kulcsát, falu pecsétjét. eztán válaszották meg a ksiebb tisztségviselőket. ünnepélyesen hazakísérték, áldomást adott. néhol fát ültettek háza lelé. A XIX. század második felétől országosan szabályozták a bíró jogkörét és a bíróválaszás menetét is. A bírót 3 jelölt közül választhatták, a jelöltek a legtehetősebb gazdák közül kerültek ki, olyanok, akik az államhatalmat is tudják képviselni. Feladatköre három területet ölel fel: a község autonóm igazgatásának irányítása, az elöljáróság határozatainak végrehajtása, országos és/vagy megyei rendelkezések érvényesítése. Szűk körben bíráskodott is, ő ítélte el a mezei tolvajokat, elintézte a kisebb birtokpereket.

XIX. 2. felétől országosan szabályozták a bíróválasztás menetét és a bíró jogkörét. 3évenként választottak, a járás főszolgabírája 3 jelöltet. ebből a választók választhattak. jelöltek legtehetősebb gazdák, olyanok, akik az államhatalmat is képviselni tudják.

A bírón kívül léteztek más bírák is, akik kisebb kihágásokban intézkedtek. Ilyenek a törvénybíró és a mezőbíró. 2-10 esküdttel működtek együtt, az esküdtek közül kerültek ki a későbbi bírák. A község állandó alkalmazásában élt a kisbíró, aki többnyire egész nap a szolgálati helyén tartózkodott. Feladata volt közédekű hírek terjesztése, a dobolás.

Éjjeliőrök: bakter. számuk min. 2. óránként kürtöt fújt meg falukerülés közben, egy a községházán tartózkodott. kocsmák ellenőrzése, későnjövők megállítása, tolvajlások megadályoázsa.

tűzőr: toronyban éjjelnappal, templomtorony, tűztorony. félreverték a harangot.

Őket mindet megkülönböztetett hely illette meg a templomban, lakodlmakban.

a gazdák között fel nem osztott földeket a közbirtokosság kezelte. legelőtársulat Erdőbirtokosság. jobbágyfelszab után alakult ki, földesúri és paraszti erdőket elkülönítették, az utóbbiakat egyben tartották, ha nem tartották egyben, hamar kiirttották volna. részesedés aránya - földbirtokok aránya. élén elnök (korábban erdőbíró) állt.

egyháziak és vallási élet

Nagyon fontos szerepet töltöttek be a különböző egyházak - szoksáok, erkölcsi normák, családi élet alakulása. kat- prto - ellenref. cuius region, eius religio elvenagyban érv. XVIII. századra nagy többség katolikus vot.

reformátusok evangélikusok, erdélyi magyarságnál: ref, ev, unitárius, összefüggő területeken viszont kat. Köztük lévő házzaságot tiltották legalábbis roszz szemmel nézték.

Évszázadokon kersztül meghatározta a szellemi életet. iskolák, az egyház világi hatalom is volt. falusi plébnosok földtulajdonnal rendelkeztek. Egyházi adó. részben pénzbeli, részben természetbeni. perselyadomány (mai napig), papi funkciók ellátásért meghatározott összegű stólát fizettek.

Katolikus egyház falusi szervezet: központi iráynítás. plébánost a püspök nevezte ki. segíti őt az egyházfi és a sekrestyés.

Protestáns: demokratikusabb, lelksézt a gyülekzet választja. ha nem felt meg, el is küldhették régeben. prespitérium élén kurátor áll, aki világi fejnek számít .Vasárnapi istenstiszteelt kötelező volt. hétköznapi ájtatosságon többnyire csak asszonyok vettek részt.

keresztelés - házasságkötés - temetés. anyakönyvezés XVII. századtól, általánosságban XVIII. századtól.

büntető szerepe is volt az egyháznak. közerkölcsnek nem megfelőeket meg nem felelő ruha, hangoskodás, részegeskedés, káromkodás, paráználkodás, súyosan büntették, pellengérre állították, egyházmegkövetésre ítélték, vagyis az egész gyülekezet előtt kellett bűneiekt megvallaniuk.

egyházi zene középkortól kezdve hatott a népzenére. prédikációs irodalom - paraszti mesékre hat. dramatikus játkok kezdeméynei is egyházhoz vezethetők vissza.

• búcsú
• vásár
• piac