Szűr
A szűr jelentése kettős, mely egyrészt az anyagot, szűrposztót, másrészt pedig az ebből a szűranyagból készült, és ugyancsak szűrnek nevezett kabátféle felsőruhát jelenti.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A szűranyag neve 1395 körül a Besztercei Szójegyzékben tűnt fel először szürke posztó jelentéssel és ugyancsak ez a jelentése a Besztercei Szójegyzék középkori griseus szavának is, mellyel a szójegyzék szűr szavát fordították.
A griseus nevű gyapjú anyagot 1206 és 1218 közöttSopronban már malomban kallással sűrítették és tették vízhatlanná.
1395-ben pedig - a Besztercei Szójegyzékhez hasonlóan - a debreceni, szürkeposztót készítő takácsok céhlevele is említi, a korábbi nagyváradi céhlevél mintájára megfogalmazott formában. Az alföldi szűrszabók már a 17. századtól a finomabb, szászok készítette erdélyi, vagy ritkábban az annál kevésbé finom felföldi szűrposztóval dolgoztak.
A Dunántúlon, Veszprémben is foglalkoztak magyarországi gyapjúból szűrposztó készítésével az 1900-as évek elejéig, de ez gyenge minőségű volt, melyet csúnya színe miatt mésszel vagy az úgynevezett csapófölddel is fehérítették, ami a posztó minőségének is ártott. Az ilyen szűrposztót meszes szűrnek is nevezték és tiltották készítését is.
A szűr szabása [szerkesztés]
A régi szűrposztóból készült szűr nevű ruha szabásmódja nem maradt fenn. A 19. század-i szűr szabása régi keleti módra csupa egyenes, derékszögű darabból állt, amelybe csak a múlt század vége felé kerültek rézsútos vagy nyugati módra íves szabásvonalak.
A szűr részei: elej, oldal (ha az oldal három részből áll: akkor oldal, aszaj pálha), négyszögletes gallér, ennek két alsó sarkában egy-egy csücskő nevű kis korong, kis álló gallér vagy nyak, ujja és alja.
A szűrt nem vették magukra, csak „panyókára” vetve viselték és elöl díszes szíjcsat fogta össze, amelyből díszes zsinórok indultak hátrafelé, ezért volt a neve is átvető vagy hátravető.
A szűr készítését szűrszabók végezték, készítésének még az 1800-as években is három nagy központja volt ismert: a Dunántúlon Veszprém, valamint Debrecen és Nagyvárad.
Az 1800-as évek elejétől a szűrt derekától szegéssel, később rátéttel, végül hímzéssel (szűrhímzés) is gazdagon díszítették, mely végül valóban cifraszűr lett.
A szűr kialakult változatai [szerkesztés]
- Nyakas szűr
Az 1800-as évek vége körül Biharban, Hajdúban, majd valamivel későbben Kolozs megyében kis, álló gallért varrtak a szűr négyszögletes gallérja fölé.
Az 1860-as éveknek a nagy nemzeti felbuzdulás hatására az úri rend is szűrben járt, de ezeket nem szűrszabó, hanem a nyugati-polgári hatásokra magyar szabó készítette. Ekkor alakult ki a nyakas szűr Széchenyi-szűr neve is.
- Nyakatlan szűr (magyar szűr)
Ennek magyar szűr elnevezése is utal régiesebb megjelenésére, melynek szabását tiszta derékszögű szabásvonalak jellemezték. A nyakatlan szűr eleje kihajtós volt és mindig dupla elejű.
- Szecces szűr
Ezt a régiesebb szűrszabás és az elöl össze nem érő eleje jellemezte. Mindig dupla és kihajtós volt. E dupla elejet hívták szűrszabó műszóval szeccnek.
- Köpönyegszűr
Ezt dunántúli juhászok viselték. Ez mint a suba keskeny, trapéz alakú darabokból készült és ahhoz hasonlóan ujjatlan is volt. Somogy és Tolna megyében ezt a szűrtípust szőrsubának nevezték.
- Kerekgallérú szűr
Ez is a Dunántúlon, főként Veszprém és Fejér megyékben, de a Hajdúságon is elterjedt szűrtípus volt, hosszú újjal és felölthető volt, melyet nemcsak fehér, hanem színes – fekete, szürke vagy zöld színű – posztóból is varrták és széles; vörös vagy más színű posztó szegése volt, melynek gallérján és a hátulja alsó részén hímzés is lehetett.
- Fenekes ujjú szűr
Ez különleges célt szolgált, mivel a Dunántúlon és a palócoknál felöltve sohasem viselték, ezért ujjait szokás volt bevarrni, illetve egy kerek posztódarabbal befenekelni, melyet a szabók már eleve befenekelt ujjakkal is készítettek.
A fenekes ujjú szűrt pásztorok, gulyások, kondások hordták, ebben tartva kisebb holmijukat. Az ujjat elzáró kerek rés csak a palócoknál volt hímzett: a fenekes ujjú szűrökhöz rendszerint fekete szegés, általában piros aláfogással, cigula is járult. A palócok fenekes ujjú szűreinél a fekete és piros mellett ritkábban zöld és kék színt is alkalmaznak, míg a dunántúli fenekes ujjú szűröket inkább piros szegéssel készítették és ott csak kanászok hordták.
- Varrott szűrök (Fogadott szűr)
Ezeket megrendelésre készítették, és például a vásári eladásra készültnek fogadott szűr néven nevezték.
Az 1800-as években a parasztság, és a pásztorság anyagi erejét meglehetősen igénybe vevő szűrök divatját a hatóságok igyekeztek fékezni, ezért előbb csak megrendelésre váltóba engedtek szegett vagy díszített szűröket készíteni, majd 1873 után Debrecenben és a Hajdúságban már "fogadott" vásári eladásra is készíthettek szűröket.
- csillagos szűr
Ez a matyóknál volt divatban és nevét is az elejére hímzett csillagról kapta.
- Vakszűr
Ez a nyakas szűr 1920 körül divatba jött változata volt, melynek eleje nem volt kihajtós vagy kétszeres (mint a magyar szűrnél), hanem a kihajtott részt az elejére felvarrott, felülről lefelé haladó posztócsipke jelképezte,utánozva a kihajtást.
- Szűrkabát
Az úgynevezett "szűrkabát" egészen kicsi, kabátszerű szűr volt amelynek néha teljes nagyságú szűrgallérja volt, szűrkabátnak tekinthető volt a dunántúli juhászok által viselt csuklyás szűr is.
A szűrkabátot a pásztorok viselték, például Pécs vidékén, Somogy, Vas, Zala, Veszprém, Komárom, Győr és Fejér megyékben.
- Bundára való szűr
Ez a bunda védelmét szolgálta esős időben. Ilyen szűrökről is maradt fenn adat, például a Felvidékről, Mezőségről, valamint Dél-Dunántúlról.
Források [szerkesztés]
- Magyar néprajzi lexikon [1]
- Kőváry László: Magyar családi s közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából (Pest, 1860)
- Györffy István: Magyar népi hímzések I. A cifraszűr (Bp., 1930)
- Höllrigl József: Régi magyar ruhák (Bp., 1938)
- Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XVI. században. (Bp., 1953) Szerk. Székely György
- Gáborján Alice: Adatok a szűr kialakulásához (Ethn., 1970).
