Szerkesztő:Kit36/Probota

A probotai kolostor (Mănăstirea Probota) feltehetően 14. századi eredetű. 1527-1530 között Petru Rareş fejedelem újjáépíttette, 1550-ben falakkal erősítették meg. Grigore Roşca, a később moldvai metropolita a munkálatokban nagy szerepet vállalt azzal, hogy a fejedelmet és feleségét, Elenát rávette, hogy a kolostort építsék ki fejedelmi temetkezőhellyé. A fejedelmi pár sírján kívül ma már Oltea fejedelemasszonynak, Ştefan cel Mare édesanyjának a sírköve is itt található, mert a Poianán rommá vált Szent Miklós-kolostorából (Sfântul Nicolae din Poiana) idehozták.

A kolostortemplom Szent Miklós (Biserica Sfântul Nicolae) tiszteletére épült, s a moldvai szokásoknak megfelelően a négyszögű várfalak központjában emelkedik. Szerkezetileg a neamţi kolostortemplomhoz hasonlóan – mint temetkezési hely - összetett rendszerű. Térrendszere: az előtér, a pronaosz, a sírterem térsorán áthaladva tárul fel a naosz, ahol háromkaréjos térlezárás fogja közre a toronyszerűen kiemelt négyezeti kupolát. Rendkívüli boltozatépítési technika jelzi a templom mestereinek műszaki felkészültségét. Az épület egészének jellegét a moldvai ortodox hagyományok szabták meg. E sajátos architektúra részleteiben - helyi szokás szerint - gótikus elemek (áttört, kőrácsos ablakok, pálcatagozatos ajtó- és ablakkeretek) figyelhetők meg. Olykor (például a belső ajtókeretek megformálásában) reneszánsz hatás is érvényesült. A templom értékes freskói 1532-ben készültek, valószínűleg Grigore Roşca ikonográfiai irányításával.

A kutatók szerint ez az első templom Moldva területén, amelynek külső falfelületeire képek kerültek. Sajnos, a festmények napjainkban már erősen sérültek, vagy átfestettek; ezek közül többet a 19. században újítottak fel. A belső freskók közül a narthex boltozatán lévők maradtak meg leginkább ép állapotban.

A fejedelmi ház (Casa Domneasei) a kolostort övező várfalakon belül, az északnyugati oldalon épült fel. Létesítésének ideje a 16. században a kolostor kiépítésével esik egybe. Elrendezése egyszerű: földszintjén is, emeletén is, három-három helyiség van. Az együttes nyugati oldalához torony (Clopotniţa) kapcsolódik, amely őrtoronyként is szolgált. Valószínű, hogy veszély, illetve háborúskodás idején a kolostor a fejedelmi család menedékéül is szolgált. 1955-ben belsejében múzeum nyílt meg: itt értékes ikonok, bútorok, könyvek, valamint kerámiatárgyak és régi érmék láthatók.

Lásd még[szerkesztés]

Észak-Moldva templomai

Forrás[szerkesztés]

A világ természeti csodái és kultúrkincsei 1. (Délkelet-Európa)kötet, 8.számozat:p.60-66. Alexandra Kiadó (1997) ISBN 963 367 245 7
A művészet története: A korai középkor, Corvina Kiadó, 1986, ISBN 963 13 2393 5
Kádár Zoltán: Művészettörténet 14. sz. Ókeresztény és kora bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
Kádár Zoltán: Művészettörténet 15.sz. Bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
Szentkirályi Zoltán - Détshy Mihály: Az építészet rövid története I-II., Műszaki Könyvkiadó, 1964/2000, ISBN 963 16 3059 5
Cs. Tompos Erzsébet - Czellár Katalin: Moldvai utazások. Panoráma K. 1978.ISBN 963 243 099 9
J. M. Roberts: A szétváló hagyományok kora. Képes világtörténelem IV. kötet. Officina Nova-Magyar Könyvklub 1999. ISBN 963 548 774 6.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kit36 2007. január 8., 01:51 (CET)