Szerkesztő:Fauvirt/szabvány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ennek a felhasználói allapnak a tulajdonosa megengedi – vagy még kéri is –, hogy az allapba más szerkesztők konstruktív céllal belenyúljanak.
A CE megfelelőségi jelölés

A szabvány elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb.[t 1] A magyar szabványokat az 1995. évi XXVIII. törvény szabályozza.

Az ISO/IEC Guide 2 (magyar megfelelője: MSZ EN 45020:1999[m 1]) alapján: A szabvány közmegegyezéssel létrehozott és elismert testület által jóváhagyott dokumentum, amely tevékenységekre, vagy azok eredményeire vonatkozó általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb legyen. A szabványnak a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat letisztult eredményein kell alapulnia és a közösség érdekeit optimálisan kell szolgálnia.

Bár a szabványok jelentős része termékszabvány, vonatkozhatnak egyaránt: termékekre, eljárási szabályokra (technológiákra), vagy akár szolgáltatásokra. „A szabvány tartalmazhat szaknyelvi terminológiát, szimbólumokat, csomagolásra jelölésre vagy címkézésre vonatkozó követelményeket is, vagy foglalkozhat kizárólag ilyenekkel, amennyiben ezek valamilyen termékre, folyamatra vagy termelési módszerre vonatkoznak.” (WTO A szabványosítás helyes gyakorlatának kódexe)

Szabványosítás[szerkesztés]

A szabványosítás olyan, a szabványok kidolgozásából, kibocsátásából és alkalmazásából álló tevékenység, amely általános és ismételten alkalmazható megoldásokat ad fennálló vagy várható problémákra azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb legyen.[1]

A szabványok a szabványosítás, mint folyamat termékei. A szabványosítás gyökereit már az ókorban fellelhetjük.[2] Ennek a folyamatnak az egyik legfontosabb megjelenési formáját a mértékegységek szabályozása jelentette. Utak, építészeti elemek, vízvezetékcsövek mutatják az egységesítés jeleit. A mai értelemben vett tudatos szabványosítási tevékenység azonban csak a XIX. század végére tehető[3]. Az ipari méretű szabványosítás az ipari méretű árutermelés hatására jött létre. Az intézményes szabványosítás még később, a XX. század elején kezdődött az iparilag fejlett európai országokban.[2]

Magyarországon az első szabványosítási testület 1921-ben alakult. A szabványosítást mérnökegyletek és más hasonló szakmai tömörülések végezték. Munkájuk eredményeként közmegegyezésen alapuló, önkéntes műszaki megoldások születtek, amelyeket ki-ki a saját érdekében betartott, de alkalmazásuk nem volt kötelező.[2]

A szabványosítás törvényi feltételei[szerkesztés]

A magyarországi jogalkotás - nagymértékben hasonlóan más fejlett demokratikus államokéhoz - a műszaki szabályozás megvalósítására három lehetséges formát ismer: - az Országgyűlés által elfogadott törvényt, - a kormány által kiadott kormányrendeletet, - a miniszter vagy miniszterek által jóváhagyott miniszteri rendeletet.[4]

A fogyasztó szabad választási lehetősége egy piacgazdaságú országban meghatározó alapelv a megjelenő áruk és szolgáltatások körében, így ennek műszaki oldalról történő - biztonsági szempontból indokolható - korlátozása csak hatályos, mindenki által megismerhető és az érintettek által is betartandó jogszabállyal történhet. Más, például kötelező szabvánnyal történő műszaki szabályozás nem kívánatos és kerülendő állami beavatkozásnak minősül. Az Európai Unió műszaki tartalmú jogi szabályozása abból az elvből indul ki, hogy a termékért a gyártó felel. Szabályozást csak a forgalomba hozatalra és azokra a termékekre, illetve termékcsoportokra hoz, amelyek az élet-, az egészség-, a környezet- és vagyonbiztonságot veszélyeztethetik. Az „egyedileg” nem szabályozott termékek biztonságosságát külön irányelv rögzíti, amelynek magyarországi harmonizált jogszabálya az 1997. évi CLV. fogyasztóvédelmi törvény[t 2]. A közösségi irányelvek, a műszaki követelmények megfogalmazásán túl, megfeleltetést írnak elő a gyártók és forgalmazók számára, illetve előírásokat tartalmaznak még a megfelelőség igazolásának módjára is.[4]

Az európai műszaki szabályozás az egységes belső piac kialakításának kezdeti szakaszában (1968-1985) olyan típusú ágazati vagy régi típusú irányelveket alkotott, amelyek tartalmukban és formájukban a Magyarországon ebben az időszakban műszaki tartalmú jogszabályok helyett általában használt, kötelező termékszabványokra hasonlítottak. A határozathozatal nem volt azonban eléggé hatékony ahhoz, hogy ilyen típusú jogszabályozással lefedje mindazon területeket, amelyek műszaki szabályozása az Európai Unió belső piacán az áruk szabad mozgása érdekében szükségesnek tűnt.[4]

Az „új megközelítés" (angolul: new approach) elve egy jelentős termékkör használatával kapcsolatos általános kockázatok elemzésén és a veszély megelőzésén alapszik, ellentétben a „régi megközelítés" (old approach) elvével, amely szerint a kötelezően betartandó műszaki paramétereket pontosan definiálták, leszűkít ve ezzel az irányelv hatályát az adott termékre. Az új megközelítésű direktívákban általános, alapvető követelményeket fogalmaznak meg forgalmazási feltételként a termékek szélesebb körére, mint az egészségvédelem, a higiénia, az üzembiztonság, a tűzvédelem és a környezetvédelem. Egy termékkörre több irányelv is vonatkozhat, ilyenkor a mindegyikben megfogalmazott követelmény teljesítése szükséges az EU belső piacán történő forgalmazáshoz.[4]

Az új megközelítésű irányelvek egyik lehetséges, de általánosan elfogadott értelmezését kívánják meghatározni az ún. harmonizált (az irányelvvel harmonizált) európai szabványok. A harmonizált európai szabványnak való megfeleltetés esetén vélelmezhető a direktíva követelményeinek teljesülése is.[4]

Az európai szabványok azonban még akkor sem kötelezőek(!), ha a direktíva hivatkozik azokra, mivel az irányelvnek való megfelelőséget más eljárással is igazolni lehet és ezáltal a szabványosítás nem gátolhatja a technikai haladást. A bizonyítási eljárásban viszont a szabvány szerint történő megfeleltetés eljárási könnyebbséget jelent a megfelelőség-értékelést végző számára, aki az esetek jelentős részében a gyártó. Az új és régi megközelítésű irányelvek összessége jelenti az Európai Unió teljes műszaki szabályozását, azonban az EU-tagországokban ezek harmonizált jog szabályai mellett részben jelen van a közösségi szinten nem szabályozott termékekre vonatkozó tagállami jog. Ennek túlburjánzását, az új kereskedelmi akadályok létrejöttét akadályozza a 83/189/EGK irányelvvel bevezetett információs rendszer, amely bejelentésre és egyeztetésre kötelezi a tagországokat minden új nemzeti műszaki jogszabály és szabvány vonatkozásában.[4]

A törvényalkotás hatásköre egyszerre államhatalmi és államigazgatási feladat. A szabványosításnak államigazgatási hatásköre van. Feladatát tehát csak úgy láthatja el, ha van olyan törvény, amely szigorúan előírja a tevékenység ellenőrzését, és szankcionálja – büntetőjogi, vagy ügyészségi eszközökkel – a szabványoktól való eltérést.[5]


A nemzeti szabványosításról szóló „1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról” nemcsak az említett feladatot látja el, hanem hatálybalépése után - a nyugat-európai országok gyakorlatához igazodva - hazánkban is alapvetően megváltozott a szabványosítás rendszere, és jelentősen átalakította a szabványosítás magyarországi struktúráját. A Magyar Szabványügyi Hivatal megszűnését köve­tően a törvény alapján létrehozott Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) már nem államigazgatási szerv; e törvénnyel kikerült a szoros állami felügyelet alól, ugyanakkor nagyobb felelősséget kapott a nemzetközi jogharmonizáció szabványügyi feladatainak megoldásában. Ebből a szempontból az MSzT-nek követnie kell a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) és az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) munkáját, tehát honosítania kell a nemzetközi szabványokat. Az MSZT önkormányzattal és nyilvántartott önkéntes tagsággal rendelkező köztestület, amely önállóan gazdálkodó nonprofit szervezet.[6]

A szabványosítással az Európai Unió tagországaiban is önkéntes szervezetek foglalkoznak, amelyeket azonban az egyes országok kormányai a nemzeti szabványok kizárólagos kibocsátójaként ismernek el. Ennek megfelelően a szabványosításról szóló törvény hazánkban az MSZT-t ismeri el kizárólagos joggal rendelkező nemzeti szabványügyi szervezetnek. Így az MSZT joga a magyar nemzeti szabványok megalkotása vagy elfogadása, továbbá közzététele és feldolgozása. A törvény a korábbi kormányrendelethez hasonlóan kimondja, hogy a nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes.[6]

A szabványosítási folyamat „lazítását” (önkéntesség) a 2001. évi CXII. törvény engedélyezi[t 3], ezzel az addigi gyakorlat szerinti hatósági felelősségvállalás és a számonkérés feltételrendszere súlyosan károsult.

A módosítás kihatott az 1995. évi XXVIII. törvénynek arra a bekezdésére is, mely deklarálta, hogy a nemzeti szabvány nyelve magyar. Ezt a bekezdést egyszerűen törölték. Ebből adódóan a bevezetett európai szabványok jelentős részének nyelve angol. Az MSZT-nek – köztestület lévén – költségvetése erejéig van lehetősége a szabványok magyarul történő megjelentetésére. A testületnek szabványfordításra csak a nemzeti szinten általános érvényű, széles körű érdeklődésre számot tartó szabványok egy részének fordítására van fedezete, a „szűk” szakmai rétegeket érintő szabványok nyelve angol marad.[7] Az EU-ban, a magyarnál lélekszám tekintetében nagyobb és kisebb nemzetek (olasz, spanyol, lengyel, szlovén, észt, ír, dán, cseh) is arra kényszerülnek, hogy az Európai Bizottság belső tevékenységének három – „hivatalos”, úgynevezett – eljárási nyelvének valamelyikén igazodjanak el naprakészen a tevékenységüket szabályozó uniós szabályozási dokumentumokban. A nyelvismeret nem szabványalkalmazási kérdés, hiánya a versenyképességet általánosságban is gyengíti.[8]


A jogszabályokkal ellentétben a(z önkéntes) szabványok – mint minden szellemi termék – szerzői jogvédelem alatt állnak. Hazánkban a szabványok a korábbiakban nem részesültek szerzői jogi védelemben, azonban az Európai Unió joggyakorlatához való közelítés miatt a 2001. évi XLVIII. törvény módosította a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényt[t 4]. Ebben kiterjesztették a szerzői jogi védelmet a szabványokra is 2002. január 1-jétől (újra módosítása a 2003. évi CII. törvény[9]). A nemzeti szabvány a közös művek kategóriáján belül az együttesen létrehozott művek közé tartozik. A szerzői jog azt a szervezetet illeti meg, amelynek irányításával a szabványt kidolgozták, és amely azt saját nevében nyilvánosságra hozta. A magyar nemzeti szabványok esetén a jogosult az MSZT. A szerzői jogvédelem fontos gyakorlati következménye, hogy a szoftverekhez hasonlóan tiltott a jogosulatlan felhasználás (a szabványok illegális másolása). A szabványokat tehát a jogszerű felhasználáshoz valamilyen formában (nyomtatott, elektronikus) meg kell vásárolni. A szabványok a jogszabályokkal ellentétben nem tölthetők le ingyenesen az internetről. Ha a felhasználó a nyomtatott, elektronikus formátumban, vagy az Online Szabványkönyvtárban megismerte a szabvány tartalmát, és úgy dönt, hogy alkalmazni akarja, akkor a szabványt meg kell vásárolnia.[10] A szerzői jogvédelem hatálya nem befolyásolhatja a szabványok nyilvánosságát, azonban a szoftverekhez hasonlóan tiltja azok illegális terjesztését, másolását.[7]

Hivatkozások szabványokra[szerkesztés]

A szabványokra való hivatkozásnak – és így a gyakorlatilag szinte „kötelező” alkalmazásnak – négy fő területe van.

Jogszabályi hivatkozások[szerkesztés]

2002 óta a törvény szerint „a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes”. Tehát már nem lehet szabványt jogszabállyal kötelezővé tenni, azonban továbbra is hivatkozhat jogszabály szabványra oly módon, hogy kimondja: a meghatározott szabványok alkalmazása esetén a jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. A törvény tehát a továbbiakban jogszabályokban csak a példaként való hivatkozást engedi meg, úgy, hogy a hivatkozott szabvány egy elismert, lehetséges megoldásnak tekinthető a jogszabály követelményeinek kielégítésére. A jogszabály és az abban foglalt követelmények kötelezőek, a szabvány alkalmazása azonban nem. Ezért minden különösebb engedély nélkül választható a szabványostól eltérő megoldás is. Ha azonban nem élünk a felkínált lehetőséggel (a hivatkozott szabvány alkalmazása) akkor más módon kell bizonyítani, hogy kielégítjük a jogszabály előírásait. Az ilyen jogszabályokban ezért általában rendelkeznek arról is, hogy milyen eljárást kell követni akkor, ha a szabványostól eltérő műszaki megoldás készül. Ez esetben többnyire külső közreműködőre (vizsgáló, tanúsító szervezet, szakértő stb.) is szükség van. Tekintettel arra, hogy a hivatkozott szabvány a jogszabály követelményeit kielégíti, megállapítható, hogy a szabványostól eltérő megoldásnak is legalább egyenértékűnek kell lennie a szabványossal, mert ellenkező esetben magát a jogszabályt nem tartjuk be.[10]

Szerződéses hivatkozások[szerkesztés]

A szerződésekben hivatkozott szabványok a szerződ felekre nézve kötelező érvényűek, azonban ezeket a feltételeket a felek önként vállalják, s nem külső kényszer hatására. A jogszabályok által hivatkozott szabványok helyett más szabványok szerződésben történő hivatkozása csak akkor lehetséges, ha a jogszabályi követelményeket kielégítő, hivatkozott szabvány egyenértékű vagy szigorúbb, mint a vonatkozó szabvány. Az EU tagországaiban a közbeszerzési pályázatok felhívásaiban általában hivatkozni kell szabványokra.[7]

Szabvány hivatkozik szabványra[szerkesztés]

Az ellentmondás-mentesség és összefüggőség érdekében a kapcsolódó szabványok egymásra hivatkoznak. Ezért meg kell nézni, hogy az adott szabvány milyen más szabványokra hivatkozik. Ezt rendszerint külön fejezetben sorolják fel, de esetenként a folyamatos szövegben is találunk hivatkozásokat. Ezeket úgy kell értelmezni, hogy automatikusan az alkalmazás körébe vonják a hivatkozott szabványokat.[10]

Hivatkozás bírósági perek esetén[szerkesztés]

Ha a bíróságnak olyan műszaki kérdésben kell állást foglalnia, amelyről a szerződő felek külön nem állapodtak meg és jogszabály sem rendezi, akkor a joggyakorlat abból indul ki, hogy a szállítónak „elvárható gondossággal” kell eljárnia, a tudomány és technika elismert szabályai szerint. Ezt a színvonalat viszont – a bírósági gyakorlat által is elfogadott módon – a szabványok képviselik. Ha ilyen létezik, akkor a szabvány előírásait tekintik mérvadónak annak ellenére, hogy az alkalmazása önkéntes. A szabványtól eltérő megoldás esetén bizonyítani kell, hogy az legalább egyenértékű a szabványossal. önkéntes. A bíróság az eljárás során a tervezés, kivitelezés idején, az adott szakterületre érvényben volt szabványokat veszi alapul.[10]

Szintjei[szerkesztés]

A szabványfogalom említett meghatározása, a szabványosítás céljai és alapelvei maradéktalanul a nemzeti szabványra vonatkoztathatók. Tágabb értelmezés szerint azonban a szabványosítás és a szabványkiadványok közé sorolhatunk más dokumentumokat is.[6]

A szabványosításnak öt egymásra épülő szintje van. A vállalati szabványosítás célja a termelési költségek mérséklése, valamint a lehetőség szerinti - minél nagyobb - piaci nyereség elérése. A szakmai szabványosítás célja az azonos szakmához tartozó vállalatok szövetségbe tömörítése közös feladataik megoldása érdekében. A nemzeti szabványosítás olyan előírás, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet alkotott meg, vagy fogadott el, és tett a közösség/nyilvánosság számára hozzáférhetővé. A Magyar Köztársaság nemzeti szabványügyi szervezete a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT). A nemzetközi szabványosítás hozzájárul a világkereskedelem által támasztott követelmények meghatározásához és rendszerezéséhez, a fogyasztók érdekeinek védelméhez. A nemzetközi szabványosítás két legnagyobb szervezete a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organisation for Standardization - ISO), és a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (International Elektrotechnical Commission - IEC). A regionális szabványügyi szervezetek a föld különböző övezeteinek/régióinak egységesítő, szabványalkotó munkáját fogják össze.[11]

Nemzeti szabványosítás[szerkesztés]

A nemzeti szabványügyi szervezetek feladata hagyományosan a tisztán nemzeti szabványok kidolgozása és kiadása volt. A világban végbemenő politikai és gazdasági integrációs folyamatok következtében, a globalizáció és a regionális együtt működések jelentőségének növekedésével, ez a feladatkör bővült. A nemzeti szabványügyi szervezetek egyre fontosabb feladatává válik a kapcsolattartás és a nemzeti érdekek képviselete a nemzetközi, illetve regionális szabványügyi szervezetekben.[10]

Szakmai (ágazati)[szerkesztés]

Magyarországon 1921-től működik szabványügyi szervezet, de már ezt megelőzően - a XIX század végétől - is adtak ki szabványokat a mérnök és építész egyesületek, egyletek. 1951-ben jött létre a Magyar Szabványügyi Hivatal, a költségvetés által finanszírozott állami hivatalként. Az MSZH szabványai mellett ún. ágazati szabványok is léteztek, ezeket az illetékes miniszter adta ki. A szabványok betartása kötelező volt.[12] Az ágazati szabványok annyiban különböztek az országos szabványoktól, hogy hatályuk csak egy adott szakág területére terjedt ki. Ágazati szabványt miniszterek, vagy országos hatáskörű szervek vezetői bocsáthattak ki. Az országos szabványtól a kibocsátás számjele különbözteti meg (pl: építésügy MSZ-04-…; közlekedés MSZ-07-…; mezőgazdaság MSZ-08-…; vízügy MSZ-10-… stb.). A műszaki irányelv elsősorban számítási módokra, vizsgálati adatok értékelésére, karbantartási, illetve tárolási módszerre vonatkozó gyakorlati ajánlásokat tartalmazott. Akkor volt irányadó, ha a szerződő felek, abban megállapodtak. Műszaki irányelvet a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke, illetőleg a miniszter, vagy az általa felhatalmazott szerv vezetője (MI-01-…….MI-18- ágazati Műszaki irányelvek) adhatott ki.[13]

A szabványok – 2002. januártól – akkor hatályosak, ha az e körbe tartozó szabvány(ok) alkalmazásában a szerződő felek (kibocsátói jelre, számra és tárgyra hivatkozva) kölcsönösen megállapodtak.[13]

Műszaki irányelvek vagy előírások néven szakmai szervezetek is kiadnak szabványjellegű dokumentumokat. Erre általában akkor kerül sor, ha az adott szakterületet a nemzeti szabványok nem vagy csak általánosságban szabályozzák.[12] Saját forrású szabványt (vagy szabványmódosítást) csak az illetékes szakmai regionális szabványügyi szervezeteknek történő előzetes bejelentés alapján alkothat szakmai szervezet. E szervezetek döntenek arról, hogy e tervezett szabványok regionális jellegűek legyenek-e.[14] A hierarchiában alacsonyabb szinten elhelyezkedő előírások nem állhatnak ellentétben magasabb szintű szabályozással!


Az, hogy egy szakmai dokumentum hová sorolható be a kidolgozók és alkalmazók köre alapján határozható meg. Szakmai szabványkiadványokra példaként hozhatók az Épületszigetelők, Tetőfedők és Bádogosok Magyarországi Szövetsége által kiadott ÉMSZ Irányelvek, vagy a Magyar Építőanyagipari Szövetség által kiadott MÉASZ Műszaki Irányelvek. A kidolgozók és alkalmazók köre alapján, a szakmai szabványkiadványok közé sorolhatók a Magyar Útügyi Társaság által készített és terjesztett Útügyi Műszaki Előírások is. Bár nem teljesen felelnek meg a mai értelmezésnek, jobb híján a szakmai szabványkiadványok közé lehet sorolni azokat a régi műszaki irányelveket (MI) és műszaki előírásokat (ME) is, amelyeket egykor – az állami szabványosítás időszakában – az ágazati szabványközpontokban készítettek, és minisztériumi ágazati kiadványokként jelentek meg. Ezek többségét szükséges volna korszerűsíteni, esetleg szabvánnyá átdolgozni, vagy visszavonni. Nem megoldott a terjesztésük, mert ezek nem nemzeti szabványok, így gondozásuk és nyilvántartásuk nem tartozik az MSZT hatáskörébe. Ha bárki rendelkezik még ilyen régi kiadványokkal, és alkalmazni kívánja ezeket, akkor előtte tájékozódnia kell, hogy a témában nem jelent-e meg az óta érvényes nemzeti szabvány, mert akkor már az a mérvadó. Az egykori ágazati szabványok (pl. az az MSZ-07- jelzetűek) azonban szabványkiadványok közé tartoznak, mert azokat 1994-ben, az ágazati szabványosítási központok megszüntetése idején szükség szerint vagy visszavonták, vagy a nemzeti szabványok közé sorolták be! Így a még érvényes egykori ágazati szabványok nem szakmai szövetségek, hanem az MSZT hatáskörébe tartoznak.[15]

Vállalati[szerkesztés]

Vállalati szabványt a termelő, szolgáltató, vagy kereskedelmi tevékenységet végző szerv, vagy személy a saját használatára vállalati szabványt állapíthat meg, abból a célból, hogy gazdasági megállapodásaik meghatározott műszaki követelményeken alapuljanak, műszaki feltételeket létesíthetnek. A vállalati szabvány magasabb szintű szabályozással ellentétes előírást nem tartalmazhatott.[13]

Regionális szabványosítás[szerkesztés]

Egyes szűkebb földrajzi régiók gazdasági integrációs törekvéseinek megvalósítása érdekében jött létre a XX. század második felében, mint például az arab országok, Latin-Amerika; vagy az európai szabványügyi szervezetek, melyeket az Európai Közösség (EK) és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) hozott létre.[10]

Regionális szabványügyi szervezetek[11]:

  • Európa
    CEN (Európai Szabványügyi Bizottság)
    CENELEC (Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság)
    ETSI (Európai Távközlési Szabványosítási Intézet)
    EOTC (Európai Vizsgálati és Tanúsítási Szervezet)
  • Latin-Amerika
    COPANT
  • Afrika
    ARSO
  • Óceánia
    PASC
  • Arab országok
    ASMO

Európai Unió[szerkesztés]

Az EU műszaki szabványait és a CEN műszaki előírásait nemzeti delegációk készítik elő. Elfogadásuk súlyozott szavazással történik, amit – ha eredményes volt – a nemzeti szinten történő bejelentés követ. Szabványok esetében a közzététel nemzeti szabványként történik, előírások esetében a nemzeti előírásként való kiadás választható lehetőség. Az így közzétett szabványnak ellentmondó, korábban hatályos nemzeti szabványt vissza kell vonni. A szabványok a CEN három hivatalos nyelvén, az előírások legalább ezek egyikén készülnek el. Az EU nem rendelkezik más nyelveken történő hiteles fordítások megjelentetéséről, ezeket – a szabványosítás egészére vonatkozó, az önkéntesség elvére alapozott távolságtartás jegyében – se nem tiltja, se nem támogatja.[8]

Az európai szabványok, hasonlóan a nemzetközi szabványokhoz, nem kötelezőek, de az európai integrációs törekvések miatt az egyes tagországok vállalták, hogy ezeket a szabványokat változtatás nélkül vezetik be nemzeti szabványaikba.[2]

A dokumentumok típusa: európai szabvány (EN), európai előszabvány (ENV).[10]

Az európai szinten kiadott szabványok jele EN. A Harmonizációs Dokumentumok (HD) szabványok tartalmazzák az európai szinten egységes leírások mellett az adott tagország sajátosságait is. A gyorsan fejlődő területekre (ilyen például a mikroelektronika) alkalmazzák a 3 évig érvényes ENV szabványokat (Európai Előzetes Szabvány).[11] Ezen szabványok mellett más dokumentumokat is kiadnak e szervezetek. Egy részük nem tekinthető klasszikus értelemben vett szabványnak, mert még nem érték el a kidolgozottságnak és a közmegegyezésnek azt a szintjét, amelyet a szabvány megkíván. Ilyen speciális dokumentum az európai vagy nemzetközi szabványügyi szervezetek által kiadott műszaki jelentés (TR), illetve korábbi formájában és jelölésében a CEN által kiadott műszaki jelentés (CR). A műszaki jelentés tájékoztató jellegű anyagot tartalmaz, és nem alkalmas európai szabványként vagy műszaki előírásként való kiadásra. Ezeknek a kiadványoknak az építésügyben viszonylag kicsi a jelentőségük.[10] Az elõszabványt nem szabad összekeverni a szabványtervezettel. Szabványtervezetrõl akkor beszélünk, amikor a dokumentum még a közzété­tel elõtt, az egyeztetés, kidolgozás fázisában van. Ennek jele a szabvány kibocsátói jele elé rakott „pr" elõtag, te­hát prEN vagy prENV.[6] Mind az EN-ek, mind a HD-k tervezete prEN, illetve prHD betűjellel is megjelenhetnek. Néha a TS, vagy TR jelű dokumentumoknak is adnak „pr” előtagot. Ezek a belső használatra készült, nyilvánosan nem publikált tárgyalási anyagként közzétett tervezetek szélesebb körben is ismertté válhatnak. Egyes tagállamok már ezek alapján megindítják hazai szabvány-bevezetési folyamatukat. Nemzeti szabványként azonban csak az után jelentetik meg, ha már a CEN/CENELEC végleges formában, tehát „pr” jelzés nélkül kiadta.[16]

Az Európai Unió kereskedelmében az áruk szabad mozgásának műszaki szabályozásának alapelvei és eszközei: az új műszaki akadályok kialakulásának megakadályozása, a meglévő jogszabályok egységesítése, műszaki direktívák kidolgozása, a nem összehangolt követelmények kölcsönös elfogadása („Cassis de Dijon" elv).[11]

1985-től a jogszabályok összehangolása csak azokra a területekre vonatkozik, amelyek felett a kormányzatok felügyeletet gyakorolnak. Ez az „Új megközelítés" - angolul New Approach. Az új megközelítésű irányelvek (direktívák) valamennyi országban egyenértékűek és kötelezőek. Ezeket az Európai Unió valamennyi tagországa elfogadta. A direktívákban megfogalmazott fontos követelmények a következő területeket érintik: biztonság, egészségvédelem, környezetvédelem, fogyasztóvédelem. Az új megközelítésű irányelvek egységesek, a lényeges követelményeken kívül csupán a következőket szabályozzák: vizsgálat-tanúsítási eljárás, megfelelőségi jelölés, hatósági ellenőrző tevékenység (piacfelügyelet).[11]

A direktívák működésénél elengedhetetlen, hogy a szabványügyi szervezetek közmegegyezésen alapuló, összehangolt - harmonizált - szabványokat bocsássanak ki. Ez azt jelenti, hogy a különböző szabványosító szervek ugyanazon termékekre, szolgáltatásokra vonatkozó jóváhagyott szabványai révén:

- érvényesül a termékek, eljárások, szolgáltatások csereszabatossága, valamint
- biztosított az ilyen szabványok szerint végzett vizsgálati eredmények, illetve kapott információk azonos értelmezése.[11]


A termékek és szolgáltatások szabad áramlásánál nélkülözhetetlen a nem összehangolt termék-követelmények kölcsönös elfogadására vonatkozó ún. ekvivalencia-elv (más néven: Cassis de Dijon elv, vagy kölcsönös elismerés elve): minden - az Európai Unió bármely tagállamában törvényesen gyártott vagy forgalmazott - termék elvileg szabadon mozoghat.[11]

A szabványok fajtái[11]:

terminológia és rajzszabványok: a szakszerű megjelenítésekre nézve,
alapszabványok: a fizikai mennyiségek szabványai,
méretszabványok: a cserélhetőség, csatlakozási lehetőségek biztosítására,
műszaki követelményeket tartalmazó szabványok: a termékek tulajdonságai,
vizsgálati módszereket tartalmazó szabványok: az azonos minőségi szint biztosítása érdekében.
EU(régió)-s szakmai szervezetek[szerkesztés]

A rendszerváltást követően a hazai szabványosítás figyelme is az Európai Uniós szabványosítás felé fordult, tekintettel arra, hogy Magyarország európai tagságához az út a különböző szakmai szervezetekhez való csatlakozáson keresztül vezetett.[17]

  • Európai Távközlési Szabványügyi Intézet / ETSI (European Telecommunications Standards Institute)

Amerikai Egyesült Államok[szerkesztés]

A CEN, amelynek hatásköre csak az Európai Unióra terjed ki. Ugyanezen a szinten állnak azok a nemzetközi intézmények, amelyek szakterületek mentén szerveződnek. Ilyen például a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC)[18]. Hazánk és más környező országok is ezen szervezetek által kibocsátott szabványokat építik be az országos (nemzeti) gyakorlatba.

Eltér ettől az Egyesült Államok szabványosítási rendszere[19]. Ott először is beolvasztották az Országos Szabványügyi Irodát (National Bureau of Standards)[20][21](amelynek Bay Zoltán főmunkatársa volt 1955-1972 között[22]) az Országos Műszaki és Szabványügyi Intézetbe (National Institute of Standards and Technology)[23]. Másrészt, decentralizálták a szabványkibocsátás rendszerét, létrehozva a kereskedelmi környezettől függő, mégis hatósági funkciót betöltő szervezeteket, amelyek saját szabványokat adnak ki, le is gyártják, és forgalomba is hozzák a munkájukhoz tartozó eszközöket, például a mérőműszereket. Ilyen például az ASTM (American Society for Testing and Materials)[24]. Hasonló helyzetben van az ANSI (American National Standards Institute)[25], amely a NIST-nél alacsonyabb hatáskörrel rendelkezik.

Az Egyesült Államok törvénykezése az ország számára elsődleges törekvésnek nyilvánítja a szabványosítást[26]

Szervezetei:

  • ASNT The American Society for Nondestructive Testing – Roncsolásmentes Vizsgálatok Amerikai Társulata[27]
  • ASABE American Society of Agricultural and Biological Engineers – Amerikai Mezőgazdasági és Biomérnokök Társulata [28]

Nemzetközi szabványosítás[szerkesztés]

A világ legtöbb országára jellemző a hazai, viszonylag centralizált berendezkedés. A hierarchia tetején áll a - legátfogóbb - Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, ehhez képest alárendelt hatáskörük van az egyéb regionális és/vagy szakmai szabványügyi szervezetek, így pl.:

  1. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO),
    Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) és
    Nemzetközi Távközlési Unió (ITU).
  2. Európai Szabványügyi Bizottság (CEN)
    Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC)
    Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI)
  3. Magyar Szabványügyi Telsület (MSzT)
    Magyar Elektrotechnikai Egyesület Szabványosítási Bizottság (MEE SZB)[29]
    Nemzeti Távközlési Bizottság(?)[30]

-->kép? Egy konkrét példán keresztül:

  1. Nemzetközi Vasútegyletet (UIC)[m 2]
    MÁV Szabványügyi Központ<--

Nemzetközi szabványügyi szervezetek[szerkesztés]

  • IEEE Institute of Electrical and Electronics Engineers – Elelrotechnikai és Elektronikai Mérnökök Intézete[31]
  • ITU International Telecommunication Union – Nemzetközi Távközlési Unió [32]
  • SMPTE Society of Motion Picture and Television Engineers – Mozgókép és Televíziós Mérnökök Társulata [33]
  • EBU European Broadcasting Union – Európai Műsorsugárzók Uniója[34]
  • CIE Commission Internationale de l'Éclairage – Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság [35]
  • IUPAC International Union of Pure and Applied Chemistry – Tiszta és Alkalmazott Kémia Nemzetközi Uniója [36]
  • Codex Alimentarius Élelmiszertörvény Bizottság (mint a WHO tagja)[37]

Szabványok nemzetközi osztályozása (ICS)[szerkesztés]

Az ICS-t (International Classification for Standards[38]) az ISO dolgozta ki,első sorban a kommunikáció és az információcsere megkönnyítésért a szabványosítás területén, másodsorban a katalogizáláshoz, és hogy egységes alapja legyen a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok rendelési rendszerének.[39] Az MSZT 1995 óta tárolja a szabványokat ICS csoportosítású Szabványjegyzékben.[40]

Az ICS egy háromszintű, hierarchikus osztályozás, mely szintjeit ponttal választják el egymástól: pl. 00.000.00.

  • 1. szint: a szabványosítási tevékenység 40 szakterületét öleli fel (két számjegyű).
01 Általános előírások. Dokumentáció
03 Szociológia
07 Matematika. Természettudományok
11 Egészségügy
13 Környezet. Egészségvédelem
17 Metrológia. Fizikai jelenségek
19 Vizsgálatok
21 Általános rendeltetésű mechanikai egységek. Gépek
23 Általános rendeltetésű hidraulikus és pneumatikus egységek.
25 Gyártástechnika
27 Energetika és hőátvitel
29 Elektrotechnika
31 Elektronika
33 Távközlés
35 Információtechnológia
37 Képtechnológia
39 Finommechanika. Ékszeripar
43 Közúti járművek
45 Vasúti járművek
47 Hajóépítés
49 Repülőgépek és űrjárművek
53 Anyagmozgató berendezések
55 Termékcsomagolás és elosztás
59 Textil- és bőripar
61 Ruhaipar
65 Mezőgazdaság
67 Élelmiszeripar
71 Vegyipar
73 Bányászat és ásványok
75 Kőolajipar
77 Kohászat
79 Faipar
81 Üveg- és kerámiaipar
83 Gumi és műanyagipar
85 Papíripar
87 Festék- és színezékipar
91 Építőanyagok és építés
93 Mélyépítés
95 Haditechnika
97 Háztartási és kereskedelmi berendezések. Sport
99 (nincs címe)
  • 2. szint: a szakterületek csoportokra vannak felosztva (három számjegyű).
  • 3. szint: a csoportok többsége alcsoportokra van felosztva (két számjegyű, ám ilyen nem mindenhol van).

Példa:

71.040.30 Kémiai reagensek (angolul: 71.040.30 Chemical reagents. Including reference materials)
97.200.40 (Szórakozás → Szórakozás eszközei →) Játszóterek.

Egyes szabványok tárgyuk szerint több csoportba, vagy alcsoportba is beletartozhatnak, ilyenkor mindegyikben felsorolják őket. Ez megkönnyíti a tematikus keresést.

A szabványok jelölése[szerkesztés]

Betű- és számjel: a szabvány rövidítés, ennek a sorszáma, ezen belül a lap száma, végül a kiadási év száma.

Magyarország[szerkesztés]

Előzmények áttekintése[szerkesztés]

A példákban a nemlétező 0 sorszámú szabvány szerepel.

1957 előtt MNOSZ 0/2-1954 (Magyar Népköztársasági Országos Szabvány).

Néhány évtizedig kiegészítő jelöléssel: MSZ KGST 0/3-1975 (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) Műszaki Előírás: ME 0/2-1980

Műszaki Irányelv: MI 0/4-1986

Ágazati szabványok jele (például építésügyi) MSZ-04-0-140-2:1991 (02 Belügyminisztérium TOP, 03 Egészségügyi, 04 Építésügyi, 07 Közlekedési és Postaügyi, 08 Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, 09 Ipari Minisztérium, 10 Környezetvédelmi és vízgazdálkozási, 14 Bányahatósági). A Magyar Népköztársaság minisztériumai 1974. és 1980. évi listáján található minisztériumok, valamint az országos hatáskörű intézmények kaptak jogot ágazati szabvány kibocsátására, de ezzel a lehetőséggel leginkább az Építésügyi Minisztérium, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium élt. Az építésügyi szabványok és a BM TOP által kibocsátott tűzvédelmi szabványok némelyike máig érvényben van.

MSZ 0/2-1999 (Magyar Szabvány)

A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet kiadványainak megfelelő szabványok jele MSZ ISO 0/8:2008

Az Európai Szabványügyi Szervezettel összehangolt szabványok jele MSZ EN 0/2:2005

A Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottsággal összehangolt szabványok: MSZ IEC 0/3:2001 (Az IEC és az ISO nem kötőjellel, hanem kettősponttal jelzi a kiadás évszámát) HELYETTE[41] és [42] alapján kidolg.!

Szabványok hivatalos jelölése[szerkesztés]

A magyar szabványok hivatalos jelölése a következő[4]:

  • A magyar szabványok hivatalos jelölése a következő: a nemzeti jel MSZ a megkülönböztető sorszám xxxx- (egy szabványon belüli szabvány xxxx-x) a kibocsátás éve :yyyy
Például: MSZ 4900-14:1987 - Fizikai mennyiségek neve és jele.
  • Nemzetközi szabvány: ISO
  • Európai szabvány: EN

Szabványok kapcsolódása:

    • Európai Uniós szabvány honosítása: MSZ EN
    • Nemzetközi szabvány honosítása: MSZ ISO
    • Nemzetközi szabvány honosítása: MSZ IEC
    • Olyan nemzetközi szabvány, amit az unió is elfogadott: MSZ EN ISO .

Értelmezések[szerkesztés]

A kifejezés értelmezései[szerkesztés]

A szabványosítás általánosságban a technológia, valamint az ipar összefüggésében azt a folyamatot jelöli, amelynek során a piacon egymással versengő felek számára műszaki szabványt[m 3] alakítanak ki a megfelelő szervezetek egymással együttműködve. Ez az együttműködés elvileg a verseny megsértése nélkül előnyös a felek számára, ám kétségtelen, hogy abban is verseny folyik, hogy kinek a műszaki megoldásából legyen szabvány, éppen a piaci sikerek alapján.

Úgy is felfogható, hogy a ritka vagy fogyó erőforrások optimális gazdasági felhasználásának az eszköze. Példa a szabványosításra, hogy ma egész Európában 230 voltos, 50 Hz váltóáramot használnak és GSM mobiltelefonokat; a hosszúságot többnyire méterrel mérik. (A mérték megválasztásának problémáiról l. A mérés szócikket)

A történelemben ismert a velencei gályák szabványosítása. Ez azt jelentette, hogy minden ilyen szabványos hajón az ablakok ajtók, fedélzeti berendezések, vitorlák méretét szabványok írták le, és ez lehetővé tette, hogy minden kikötőben, ahol raktár volt, tetszőleges pótalkatrész egyszerű módon állt rendelkezésükre.

Az internet működésében résztvevő eszközök működését és interakcióját irányító technika specifikációja közül számos szabványnak, szabványosnak számít.


A társadalomtudományban a szabványosítás, vagy egységesítés különböző fajta, racionálisnak tekintett szabályok bevezetésének gyakorlatát jelenti, amelyek célja az emberek közti tranzakciók (történések) megkönnyítése, hatékonyabbá tétele. Az egységesítésben a formalizálást, azaz a kötetlen, szabályozatlan gyakorlatok megkötését, mederbe terelését alkalmazzák. Ma már egységes elvek szerint ítélnek a bíróságok, diagnosztizálnak betegséget az orvosok, vagy kapnak képzést a vámtisztek.

A nagymérvű társadalmi változásokban is jelen van a szabványosítás, méghozzá különböző jelszavak alatt, mint például Modernizálás, bürokratizálás, homogenizáció és központosítás vagy éppen a regionalizáció vagy decentralizáció.

Mezőgazdaság Standardizálásnál a hangsúly a jó minőségen kívül inkább az áru több lényeges tulajdonságának egyöntetű jelenlétén, illetőleg azonosságán van, ami a termék minőségének megfelelő osztályozását segíti elő. A mezőgazdaságban ez azért is fontos, mert különböző termelőktől, különböző vidékekről származó árucikkeket eladás előtt megfelelő osztályozással egyértelművé kell tenni. Hogy ez milyen követelmények szerint történjék, azt elsősorban a piac igényei határozzák meg.[43]

A „szabvány” szó nemzetközi kifejezései, értelmezésük[szerkesztés]

Az angol nyelvben[szerkesztés]

több értelmezésben azonos szót használnak

  1. Standard – szabvány (műszaki előírás)
  2. Standard – hitelesítő etalon (összehasonlító tárgy, például nagy pontossággal ismert viszkozitású folyadék)
  3. Standard – szokványos érték, vagy eljárás (például extrakciós módszer kémiai összetétel meghatározása céljából)

Az amerikai szabványügyi törvény (National Technology Transfer and Advancement Act, NTTAA) [44] a következő definíciót használja:

  • Szabályok, feltételek, útmutatók; termékek, gyártási eljárások, azok felügyeleti rendszerének általános és ismétlődő alkalmazása
  • Előírások, a felhasznált anyagok, eljárások, mértékek, anyagok, anyagi tulajdonságok, megjelenésük, a mennyiség és a minőség ellenőrzése, mintavételezési eljárások, folyamatok, szolgáltatások, tapasztalatok, illetve bármely méretbeli vagy igénybevételi tulajdonság megfogalmazása.

E törvény a következő osztályozást használja:

  • Alapszabvány. Például fémek minősége, a csavarmenetek mérete, stb.
  • Értelmezési szabvány. Terminológiai előírások, például a jobb nyelvi megértés szolgálatában
  • Vizsgálati és mérési előírások.
  • Termékszabványok
  • Gyártási előírások
  • Szolgáltatások és javítás
  • Csatlakozási előírások, például számítástechnikai interfészek
  • Adatok közreadása
  • Nemzetközi szabványok: társult nemzetközi szervezetekkel történt megegyezésen alapuló előírások

Használatos kifejezések[szerkesztés]

A szabványok (előírások) léteznek de facto módon, amely azt jelenti, hogy azért tartják meg őket, mert az előnyökkel jár, vagy lehetnek de jure, kötelezőek, vagyis azért követik őket, mert léteznek többé-kevésbé jogilag kötelező szerződések és okmányok. Maguk az államok is kötelesek betartani a saját hivatalos szabványosítási intézményeik által elfogadott szabványokat. Ezek megtartása, tisztelete bizonyos piacokon, bizonyos vállalatokkal vagy csoportokon belüli együttműködésbe való belépés előfeltétele.

Vannak nyitott és szerzői joggal védett szabványok is. Számos elfogadott és tervezett, világ- és nemzeti szabvány létezik.

Direktívák figyelembevételével kidolgozott szabványt harmonizált szabványnak nevezik.

katonai szabványok

A szabványok típusai és alkalmazásuk[szerkesztés]

A szabványosítás a felhasználó és a fogyasztó érdekében végzett szabályozó, egységesítő tevékenység. A szabványosítás célja a rendszeresen ismétlődő műszaki-, gazdasági feladatokra egységes és következetes megoldási módok alkalmazása. A jogszabály kimondhatja, hogy egy szabvány alkalmazása jogilag kötelező vagy csak ajánlott.

A szabványosításban olyan fogalmak ismertek, mint a szabványosítás tárgya, szabványtípusok[45]. A szabványosítás elősegíti a műszaki fejlődést. A szabványosítással hazánkban a Magyar Szabványügyi Testület[46][47] van megbízva. A katonai szabványosítás a szabványosítás egyik speciális része.

A szabványosítás rendeltetését viszonylag jól fejezte ki a keletnémet állam szabványainak elnevezése: Technische Güte- und Lieferbedingungen (TGL), azaz: Műszaki Termék és Szállítási Előírások.[48]

A szabványosítás tárgya[szerkesztés]

  • termékre, terményekre, létesítményekre, berendezésekre vonatkozó műszaki követelmények, méret és minőség-választék, vizsgálati módszerek, mintavétel, minősítési feltételek, megnevezés, megjelölés, az árukezelés és megóvás módja;
  • az élet-, az egészségi-, a testi épség és az emberi környezet, illetve munkahely, valamint a vagyonvédelem érdekében termékekre, létesítményekre vonatkozó műszaki követelmények vizsgálatok;
  • műszaki és gazdasági tevékenység körében használt fogalmak és meghatározások, ezek jelölése, ábrázolás- és írásmódok, műszaki mérési és számítási módok;
  • dokumentációs és más rendszerező módszerek, ügyviteli nyomtatványok és eszközök;
  • a szolgáltatásokra vonatkozó műszaki követelmények, vizsgálatok, minősítési feltételek és meghatározások.

A szabványosítás előnyei[szerkesztés]

A szabványosítás elősegíti a termelés korszerűsítését, a szolgáltatások színvonalának javítását az általános, ismételten alkalmazható eljárások, műszaki megoldások kibocsátásával, a nemzetközi szabványosítás tevékenységében a nemzetgazdasági igények érvényesítését, a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítását, műszaki fejlesztés eredményeinek széles körű bevezetését, az élet, az egészség, a környezet, a vagyon, a fogyasztói érdekek védelmét és biztonságát, a megfelelőség tanúsítás követelményrendszerének kialakítását.


Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ MSZ EN 45020:1999: A szabványosítás és azzal kapcsolatos tevékenységek általános szakszótára.
  2. ↑ A Nemzetközi Vasútegyletet (UIC)1922-ben alapították a vasúti tervezés és üzemeltetés egységesítésének céljából. Az előbbi célokon túl a szervezet ma a vasúttársaságok közötti együttműködés és kommunikáció színtere.
  3. ↑ „műszaki szabvány”: elismert nemzetközi szabványügyi testület által, saját eljárásai alapján elfogadott, nem kötelező szabvány. (2011. évi CXXXIX. törvény - Meghatározások)

Törvények:

  1. ↑ 1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról. 1000ev.hu, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  2. ↑ 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről (html). (Hozzáférés: 2013. március 3.)
  3. ↑ 2001. évi CXII. törvény a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény és a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény módosításáról. 1000ev.hu, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 3.) „A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes”
  4. ↑ 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról (pdf). (Hozzáférés: 2013. március 3.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Haba József, Loidl Mátyás, Medveczky Gábor, Tóthné Veinperl Ilona, Vass Ilona, Winkler Istvánné: Európa - minőség: EU-magyar jogközelítés a minőség-, és a szabványügy területén], Budapest 1995 ITDH on-line (MEK)
  2. ↑ a b c d Háromi Ferenc - Kovács Gáborné: Gépszerkezettan I. Műszaki ábrázolás. SzIE, Győr 2006
  3. ↑ A műszaki portál - Fogalomtár, Szabványügy rovat: Szabványügyi alapismeretek hozzáférés: 2013. 03. 02.
  4. ↑ a b c d e f g Nyíregyházi Főiskola - Műszaki és Mezőgazdasági Kar: A mezőgazdasági és ipari vállalkozások számára meghirdetett minőségirányítási felnőttképzési tanfolyam tananyaga. Jegyzet, 2003 on-line HU-0008-02-01-0017 számú Phare pályázat keretében
  5. ↑ Arató Csaba: A szabványosítással kapcsolatos törvénymódosítások 2002. 95. évfolyam 3. szám 94.o.
  6. ↑ a b c d Forgács László: A magyar szabványosítás jogharmonizációja Bányászati és Kohászati Lapok - 2004, 137. évfolyam, 1. szám
  7. ↑ a b c Móré Attila: A szabványok világa DETEKTOR Plusz 2006/10–11. 62-64. oldal
  8. ↑ a b Dr. Scharle Péter:A Magyar Mérnöki Kamara szerepe és tevékenysége a szabványhasználat hazai folyamataiban II. - Szabványügyi Közlöny 59. évfolyam, 4. szám (2007. április) 57-59. o.
  9. ↑ Móré Attila: A szabványok világa DETEKTOR Plusz 2006/10–11. 51. oldal
  10. ↑ a b c d e f g h Dr. Szakács György, Poles János: Szabványügyi, minőségügyi és minőségirányítási ismeretek
  11. ↑ a b c d e f g h Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma - Logisztika jegyzet Áruismeret: A szabványosítás rendszere ISBN: 978-615-5183-38-6
  12. ↑ a b tervlap.hu Szabványok - általános ismeretek
  13. ↑ a b c Kiss Andor, Makra Magdolna: Az építőipari kivitelezések szereplőinek kapcsolata, működésük szakmai feltételei, a kivitelezések minőségellenőrzési rendszere kialakításának lehetőségei - 2009
  14. ↑ VL SZAKLAP: A szabványügyi szervezetek és a szabványok jelei2005. ápr.
  15. ↑ Dr. Szakács György: Az útügyi műszaki előírások helye a szabályozási rendszerben Közúti és Mélyépítési Szemle 55. évfolyam 3. szám 2005
  16. ↑ Wieser András: [www.wieser.hu/oktatas/Szabvany/EU-szabvany.doc A zöldkörnyezet műszaki háttere] MSc oktatási anyag 2010
  17. ↑ Dr. Bíró Béla, Rátzné Dr. Ludányi Ágnes: [www.iposz.hu/documents/iposz/tanulmanyok/szabvany.doc A kis- és középvállalkozások részvétele a szabványosításban az Európai Unióban és Magyarországon] - Oktatási anyag a magyarországi mikro, kis- és középvállalkozások számára, SME-FIT PROJECT 2004.
  18. ↑ International Electrotechnical Commission. iec.ch, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  19. ↑ US Standards, Federal Government. standards.gov, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  20. ↑ National Bureau of Standards. infoplease.com, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.) „It was established by act of Congress on Mar. 3, 1901; until 1988 it was known as the National Bureau of Standards.”
  21. ↑ Dictionary of American History – National Bureau of Standards. encyclopedia.com, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  22. ↑ Adalékok Bay Zoltán életútjához. omikk.bme.hu, 2005. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  23. ↑ NIST Standards Coordination Office Homepage. nist.gov, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  24. ↑ ASTM International - Standards Worldwide. astm.org, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  25. ↑ ANSI Introduction. ansi.org, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  26. ↑ Chopra, Sapiro, Sunstein: Principles for Federal Engagement in Standards Activities to Address National Priorities. whitehouse.gov, 2012. (Hozzáférés: 2012. december 12.)
  27. ↑ The American Society for Nondestructive Testing. asnt.org, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  28. ↑ ASABE International Standards Activities. asabe.org, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.) Előző neve: ASAE
  29. ↑ A MEE honlapja
  30. ↑ e-Times Hungary: Nyilvános távközlés
  31. ↑ IEEE - The world's largest professional association for the advancement of technology. ieee.org, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  32. ↑ ITU. itu.int, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  33. ↑ Home SMPTE. smpte.org, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  34. ↑ EBU.CH :: Home Page. ebu.ch, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  35. ↑ INTERNATIONAL COMMISSION ON ILLUMINATION. cie.co.at, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  36. ↑ International Union of Pure and Applied Chemistry. old.iupac.org, 2008. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  37. ↑ CODEX Alimentarius: List of standards. codexalimentarius.org, 2012. (Hozzáférés: 2012. február 7.)
  38. ↑ ISO International Classification Standards. iso.org, 2011. (Hozzáférés: 2011. december 5.)
  39. ↑ MSZT Szabványjegyzék
  40. ↑ Kőrössy Tamás: Budapesti közterületi játszóterek eszközeinek illetve azok telepítésének vizsgálata Budapest, 2010
  41. ↑ A műszaki portál - Fogalomtár, Szabványügy rovat: Szintek és kapcsolatok a szabványok világában hozzáférés: 2013. 02. 26.
  42. ↑ Magyar Elektrotechnikai Egyesület Háztartási és hasonló jellegű villamos gépek és készülékek javítás és módosítás utáni vizsgálatai 2005. ápr.
  43. ↑ Radnóti István: A magyar mezőgazdaság világmárkái; Pesti Lloyd-nyomda - Budapest 1937. (15. oldal)
  44. ↑ What are Standards?. standards.gov, 2012. (Hozzáférés: 2012. december 12.)
  45. ↑ Szabványügy - [muszakiak.hu - a műszaki portál]. www.muszakiak.com. (Hozzáférés: 2011. február 16.) A Műszaki portál a szabványosításról
  46. ↑ Magyar Szabványügyi Testület. www.mszt.hu. (Hozzáférés: 2011. február 16.) Az MSzT címlapla
  47. ↑ :: CEN - European Committee for Standardization :: Members. www.cen.eu. (Hozzáférés: 2011. február 16.) Európai szabványügyi szervezetek
  48. ↑ Technische Güte- und Lieferbedingungen. uni-protokolle.de, 2004. (Hozzáférés: 2011. december 2.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • Nyílt szabványok
  • Szabványügyi hivatalok
    • Nemzetközi: ISO, IEC
    • Európai szabványosítás szervezetei: CEN, CENELEC (villamos ipari), ETSI (távközlési)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Fauvirt/szabvány&oldid=16285932”