Szepesfalvy János
| Szepesfalvy János | |
| Született | 1882. május 15.[1][2][3][4] Lőcse[4] |
| Elhunyt | 1959. január 6. (76 évesen)[1][2][3][4] Budapest[4] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | botanikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesfalvy János témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szepesfalvy János, Szurák János (Lőcse, 1882. május 15. – Budapest, 1959. január 6.) botanikus, mohakutató. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Szep.”.
Életpályája[szerkesztés]
Lőcsén született 1882. május 15-én. Szülővárosában elvégezve az elemi és gimnáziumi tanulmányait, 1902-től a budapesti tudományegyetem természetrajz–földrajz szakán tanult. 1906-ra a tanári, majd 1908-ban a bölcsészeti oklevelét nyerte el, 1909-ben pedig a tanári képesítő vizsgáit is letette. 1905-től, negyedéves hallgató korától a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárában dolgozott, ahol ekkor merült fel a gyűjtemények gyarapodása miatt a profilírozás kérdése. Filarszky Nándor a mohagyűjtemény kialakításával, gyarapításával bízta meg. A Szepességben és Lőcse környékén gyűjtött nagy mennyiségben, amelyről írt munkájával egyetemi díjat nyert, majd e témát dolgozta fel doktori disszertációjában is. Egy tervezett Természettudományi Múzeum megteremtése céljából külföldi tanulmányutakat tett, Ausztria, Németország, Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország, Lengyelország hasonló múzeumait látogatta meg, de 1914-ben a további tervezett útjait a világháború kitörése miatt már nem hajthatta végre. Ezután már a határon kívül ritkábban végzett gyűjtéseket, főként Budapest és környéke mohaflórája került vizsgálatainak középpontjába. 1916-ban múzeumi őr, 1923-ban igazgató őr, 1942-ben a Növénytár igazgatója lett.
Az első világháború alatt frontszolgálatot teljesített, a 2. (brassói) gyalogezred tisztje volt, a világháborúban mint tartalékos százados számos kitüntetést szerzett, köztük a német vaskeresztet és a vaskoronarendet is.[5] 1918-ban szerelt le. Ennek elismeréséül 1924-ben vitézzé avatták, ettől kezdve viselte a vitéz Szepesfalvy nevet.[6]
Az 1938-ban, Borbás Vince emlékére Borbásia néven, a Magyar Botanikusok Borbás Társasága által megindított növénytani folyóiratnak, amely az 1941-es évfolyamától címlapján is jelezve a Magyar Növénytani Társaság folyóirata lett, 1944-től 1949. évi megszűnéséig szerkesztője volt.[7]
Az 1940. február 12-én, közreműködésével megalakult Magyar Növénytani Társaság alapító tagja volt, és megszakításokkal az elnöki tisztét is betöltötte 1947-ig.[8]
Botanikai kutatásait 1943-ban való nyugdíjazása után is folytatta, munkatársa maradt a Növénytárnak.
Mátyásföldi házának kertjében növénynemesítési és növény-akklimatizációs kísérleteket is folytatott, e kertjét – és amit a háború pusztítása után még megőrzött benne – 1950 után kisajátították.
Budapesten hunyt el 77 évesen, 1959. január 6-án.
Munkássága[szerkesztés]
Főleg Magyarország és a Balkán mohaflóráját tanulmányozta, fitopaleontológiai vonatkozásaival is foglalkozott.
Főbb munkái[szerkesztés]
- Adatok Északmagyarország mohaflórájához (Botanikai Közlemények, 1908, doktori disszertáció, 1911)
- Adatok az Alföld fosszilis flórájához (Magyar Botanikai Lapok, 1928. és 1930)
- Die Moosflora der Umgebung von Budapest und des Pilisgebirges (I – III., Annales Musei Nationalis Hungarici, 1940 – 42)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Növénynevek Nemzetközi Katalógusa (angol nyelven)
- ↑ a b Szep., 2017. október 9., Janos Szepesfalvy, szerző idézése
- ↑ a b Harvard University Herbaria & Libraries Index of Botanists (angol nyelven). Harvard University Herbaria and Libraries. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2021. június 26.)
- ↑ Ország-Világ, 1930-05-03, 17–18. szám, 6. o.
- ↑ Tolnai Új Világlexikona 16. (Budapest, 1929) 167. o.
- ↑ Borbásia 5–6. évf. (1944–1946)
- ↑ Borbásia 3. 1941, 8-10. szám. A Magyar Növénytani Társaság hírei. 157. o.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 760–761. o.
- Somlyay Lajos: Szepesfalvy János. In: Magyar tudóslexikon A–Z. 768–769. o.
