Szemerkényi Ágnes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szemerkényi Ágnes
Életrajzi adatok
Született1943 (81 éves)
Eger
Pályafutása
Szakterületfolklorisztika
Kutatási területszólás- és közmondáskutatás
Tudományos fokozata néprajztudományok kandidátusa (1993)
Szakintézeti tagságMTA Néprajzi Bizottsága
Munkahelyek
MTA Néprajzi Kutatóintézetetudományos kutató
Szakmai kitüntetések
Ortutay Gyula-emlékérem (2010)

Szemerkényi Ágnes (Eger, 1943 –) magyar néprajzkutató, folklorista, szakíró. A magyar szólások és közmondások műfajának és használati területeinek ismert kutatója, számos szakmai kiadvány szerzője.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Szemerkényi 1943-ban született Eger városában. 1968-ban oklevelet szerzett magyar–néprajz szakból a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Ugyanebben az évben tudományos kutató lett a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjában, mely napjainkban az MTA Néprajzi Kutatóintézete néven működik. 1993-ban megszerezte a néprajzi tudományok kandidátusa tudományos fokozatot. 2010-ben munkásságáért megkapta a Magyar Néprajzi Társaság által a néprajz területén kiemelkedő művet alkotó kutatóknak adományozható Ortutay Gyula-emlékérmet.

1973-ban, 1975-ben és 1979-ben a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában jelent meg Kósa László néprajzkutatóval közösen írt Apáról fiúra: néprajzi kalauz című kötete. 1994-ben az Akadémiai Kiadó jelentette meg a „Közmondás nem hazug szólás” című művét, melyben a közmondások mindennapi életben és beszédben betöltött szerepét vizsgálja. 2005-ben az MTA kiadója új sorozatot indított Folklór a magyar művelődéstörténetben címmel, melynek köteteit Szemerkényi szerkeszti. A legutóbbi kötet 2010-ben jelent meg. Az ő szerkesztésében jelent meg 2009-ben az Osiris Kiadó által indított A magyar nyelv kézikönyvtára című átfogó nyelvi sorozat harmadik kötete, a Szólások és közmondások. A műnek diákszótár-változatát is kiadták.

Legfőbb kutatási területei a szólások és közmondások műfaja és használati területei, a közmondások sztereotípiáinak története és jelentése, valamint a folklór és az irodalom, illetve a folklór és a képzőművészet közötti kapcsolat. Számos publikációja jelent és jelenik meg különböző szakmai kiadványokban. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának keretei között működő Néprajzi Bizottság egyik tagja. Továbbá az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontján belüli Néprajztudományi Intézet folklórosztályának témacsoport-vezetője.

Művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]