Széltető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

J. R. R. Tolkien fantáziavilágában Széltető (Sindarin nyelven Amon Sûl) Eriador területének egyik jelentős dombja Középföldén, a Szeles-dombok legdélibb és legnagyobb csúcsa.

Széltető az Öreg út mentén magasodik, Brítől keletre, hozzávetőleg félúton a Megye és Völgyzugoly között. A domb ezer láb magasra nyúlik a tengerszint fölé, s egykoron, Arnor idejében, őrtoronynak adott helyet. A tornyot és az erődítményt a Harmadkor 1409. évében lerombolták és felgyújtották, de legteteje, amin kör alakban kövek állnak, még most is egyenletes. A tetőről egy ösvény vezet észak felé, összekötve a Széltetőt a Szeles-dombok többi erődjével. A torony eredetileg őrzőhelye volt a hét palantír egyikének.

A Széltetővel nem találkozhatunk A babóban, de itt játszódik A Gyűrűk Ura egyik jelenete. Miután elhagyják Brít, Vándor és a négy hobbit, maguk mögött hagyva az utat, Széltetőre érkeznek észak felől. Miután felérnek, egy kövekből általi üzenetet találnak Gandalftól, és megpillantják a közeledő Gyűrűlidérceket a távolban. Azon az éjszakán a Gyűrűlidércek megtámadják táborukat a csúcs alatti kis völgyben, megsebesítik Frodót egy Morgul-tőrrel, de végül Vándor megfutamítja őket.