Szárnyascsigák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szárnyascsigák
Szárnyascsigák házai
Szárnyascsigák házai
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Csoport: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Tapogatós-csillókoszorúsok (Lophotrochozoa)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Alosztály: Valódi csigák (Orthogastropoda)
Öregrend: Caenogastropoda
Rend: Sorbeoconcha
Alrend: Hypsogastropoda
Alrendág: Littorinimorpha
Öregcsalád: Stromboidea
Család: Szárnyascsigák (Strombidae)
Típusnem
Szárnyascsiga (Strombus)
L., 1758
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szárnyascsigák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szárnyascsigák témájú kategóriát.

Hindu pap szárnyascsiga héjából készült kürttel
Strombus sinuatus

A szárnyascsigák (Strombidea) a puhatestűek (Mollusca) törzsében a valódi csigák (Orthogastropoda) alosztályának egyik, fölöttébb fajgazdag családja.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb faj házának utolsó kanyarulata szárnyszerűen kiszélesedik. Egyes fajok szárnyain külön nyúlványok (ujjak) jelennek meg, mások akár a ház méreténél is hosszabb szifócsatornát építenek fel; a szifócsatorna mellett szemrés alakulhat ki. A szemek egy-egy nyél végén ülnek, és a rövid fonalas tapogatók a nyelek oldalán erednek. (A legtöbb csigánál ez éppen fordítva van: a szemek ülnek rövid csonkokon a tapogatók tövén.)

Több nemzetségük fajainak a lába majdnem derékszögben megtört, és ezzel két részre tagolódott. A hátulsó a megnyúlt metapódium — ezen foglal helyet a keskeny, hegyes, szaruszerű anyagból álló héjfedő; az elülső ennél rövidebb.

Méretük rendkívül különböző lehet, a milliméteres tartománytól a Karib-tengerben honos és 20 cm-nél is hosszabb óriás szárnyascsigáig.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy termetű fajok többsége a tengerfenéken kutat táplálék után; a legkisebbek a plankton fontos összetevői.[1]

A nagyobb termetű fenéklakó fajok két részre osztott lába alkalmatlan a mászásra, így mozgásuk eltér a csigáktól megszokott, lassú haladástól. A két, egymástól távol álló ponton támaszkodó láb lehetővé teszi, hogy az állatok szökelljenek. Ívelt, erős izomzatú lábukkal elrugaszkodnak az aljzattól, és így kis ugrásokkal haladnak előre. Élénk mozgásuk miatt szemeik is fejlettebbek a többi csigáénál.

Felhasználásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyobb termetű fajaikat rá lehet venni arra, hogy igazgyöngyöt termeljenek.[2]

Ugyancsak a nagyobb termetű fajok házait gyűjtik, illetve szobadísznek árusítják is.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két alcsaládba összesen mintegy 30 nemet sorolnak:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]