Solea senegalensis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést KMBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2020. április 12., 10:41-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Forrás → Források (WP:BÜ) AWB)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Solea senegalensis
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Lepényhalalakúak (Pleuronectiformes)
Alrend: Soleoidei
Család: Nyelvhalfélék (Soleidae)
Nem: Solea
Quensel, 1806
Faj: S. senegalensis
Tudományos név
Solea senegalensis
Kaup, 1858
Szinonimák
  • Solea cleverleyi Gilchrist, 1906
  • Solea melanochira Moreau, 1874
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Solea senegalensis témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Solea senegalensis témájú kategóriát.

A Solea senegalensis a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a lepényhalalakúak (Pleuronectiformes) rendjébe és a nyelvhalfélék (Soleidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A Solea senegalensis elterjedési területe az Atlanti-óceán keleti része, Dél-Franciaországtól Nyugat-Afrikáig.

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a halfaj általában 45 centiméter hosszú, de akár 60 centiméteresre is megnőhet. A hátúszója és a hasúszója, a faroknál összeér. Az oldalvonal, kiemelkedik a testből. Az alsó felén levő orrlyuk, körülbelül fele nagyságú a szem átmérőjének. A felső felén levő mellúszón, fekete folt van. A hal alsó fele, fehéres színű.

Életmódja[szerkesztés]

A Solea senegalensis tengeri, fenéklakó halfaj. 12-65 méteres mélységben tartózkodik. A homokos és iszapos élőhelyeket kedveli. A 100 méter mélységű brakkvízekbe is beúszik. Tápláléka főleg fenéklakó gerinctelenekből áll, például: soksertéjűek és kagylók lárváiból. Ezek mellett kisebb rákokat is eszik.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget 30 centiméteresen éri el. Az ívási időszak március - június között van.

Felhasználása[szerkesztés]

Ipari mértékű halászata folyik. A tenyésztésével kísérleteznek.

Források[szerkesztés]