Siegfried Kracauer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tulipanos (vitalap | szerkesztései) 2021. április 14., 16:12-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Siegfried Kracauer
Született1889. február 8.[1][2][3][4][5]
Frankfurt am Main[6]
Elhunyt1966. november 26. (77 évesen)[1][2][3][4][5]
New York[7]
Állampolgársága
HázastársaElisabeth Kracauer (1930. március – )[8]
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Guggenheim-ösztöndíj (1943)[9]
  • Guggenheim-ösztöndíj (1944)[9]
  • Guggenheim-ösztöndíj (1945)[9]

A Wikimédia Commons tartalmaz Siegfried Kracauer témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Siegfried Kracauer (Frankfurt am Main, 1889. február 8.New York, 1966. november 26.) német író, újságíró, szociológus, kultúrkritikus, filmteoretikus.

Élete és munkássága

Kispolgári zsidó családban született Frankfurt am Mainban. Építészetből doktorált 1914-ben és építészként kezdett el dolgozni Osnabrückben. Munkája mellett irodalmi, filozófiai tanulmányokat írt. Az első világháború vége felé megismerkedett és összebarátkozott a fiatal Theodor Adornoval, akinek egyfajta filozófiai mentora lett, s akivel élete végéig levelezést folytatott. 1921-től a Frankfurter Zeitungnak dolgozott, amelynek film- és irodalomkritikákat írt. Ezekben az években Mannheim Károly, Erich Fromm, Max Horkheimer, Theodor Adorno és Leo Löwenthal – illetve a Frankfurti iskola (Frankfurter Institut für Sozialforschung) – gyakoroltak hatást szellemi fejlődésére. Ott ismerkedett meg Lili Ehrenreich-el, későbbi feleségével is. 1925-től kezdte alkalmazni a marxizmust különböző elemzéseiben. Ekkori időszakának legfontosabb esszéi: A detektívregény (Der Detektiv-Roman) (1925), A tömeg ornamentikája (Das Ornament der Masse) (1927), Az alkalmazottak (Die Angestellten) (1930). Ezekben a műveiben a weimari köztársaság mindennapi életének és modern tömegkultúrájának alapos kritikáját nyújtotta. 1930-ban előbb Berlinbe költözött, majd 1933-ban Párizsba, 1941-ben pedig az Egyesült Államokba emigrált. 1947-ben jelent meg Caligaritól Hitlerig – A német film pszichológiai története (From Caligari to Hitler. A Psychological History of the German Film) című könyve, majd 1960-ban A film elmélete – A fizikai valóság újjászületése (Theory of Film. The Redemption of Physical Reality) című műve, melyek a filmtörténet és filmelmélet klasszikus alkotásai közé tartoznak.[10]

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. https://www.diaphanes.de/titel/lili-kracauer-eine-biographische-skizze-4057
  9. a b c Guggenheim Fellows database (angol nyelven)
  10. C. Paul Vincent: A Historical Dictionary of Germany’s Weimar Republic, 1918–1933, Greenwood Press, 1997. 262–263. o.

Magyarul

  • Caligaritól Hitlerig. A német film történetéhez; ford. Kertész Pál; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchivum, Bp., 1963 (Filmművészeti könyvtár)
  • A film elmélete. A fizikai valóság feltárása, 1-2.; ford. Fenyő Imre; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchivum, Bp., 1964
  • Siegfried Kracauer. Caligaritól Hitlerig – A német film pszichológiai története (magyar nyelven) ford.: Siklós Ferenc:. Budapest: Magyar Filmintézet (1993). ISBN 9637147136 
  • Siegfried Kracauer. A fényképezés (magyar nyelven). Café Bábel (1997. 3.) 
  • A detektívregény. Értelmezés / Történelem. A végső dolgok előtt; ford. Teller Katalin; Kijárat, Bp., 2009 ISBN 9789639529830

Források