Siegfried Kracauer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Siegfried Kracauer
Siegfriedkracauer.jpg
Született 1889. február 8.[1][2][3][4][5][6]
Frankfurt am Main[7]
Elhunyt 1966. november 26. (77 évesen)[1][2][3][4][5][6]
New York[8]
Állampolgársága német
Foglalkozása
Kitüntetései Guggenheim-ösztöndíj

A Wikimédia Commons tartalmaz Siegfried Kracauer témájú médiaállományokat.

Siegfried Kracauer (Frankfurt am Main, 1889. február 8. – New York, 1966. november 26.) német író, újságíró, szociológus, kultúrkritikus, filmteoretikus.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Kispolgári zsidó családban született Frankfurt am Mainban. Építészetből doktorált 1914-ben és építészként kezdett el dolgozni Osnabrückben. Munkája mellett irodalmi, filozófiai tanulmányokat írt. Az első világháború vége felé megismerkedett és összebarátkozott a fiatal Theodor Adornoval, akinek egyfajta filozófiai mentora lett, s akivel élete végéig levelezést folytatott. 1921-től a Frankfurter Zeitungnak dolgozott, amelynek film- és irodalomkritikákat írt. Ezekben az években Mannheim Károly, Erich Fromm, Max Horkheimer, Theodor Adorno és Leo Löwenthal – illetve a Frankfurti iskola (Frankfurter Institut für Sozialforschung) – gyakoroltak hatást szellemi fejlődésére. Ott ismerkedett meg Lili Ehrenreich-el, későbbi feleségével is. 1925-től kezdte alkalmazni a marxizmust különböző elemzéseiben. Ekkori időszakának legfontosabb esszéi: A detektívregény (Der Detektiv-Roman) (1925), A tömeg ornamentikája (Das Ornament der Masse) (1927), Az alkalmazottak (Die Angestellten) (1930). Ezekben a műveiben a weimari köztársaság mindennapi életének és modern tömegkultúrájának alapos kritikáját nyújtotta. 1930-ban előbb Berlinbe költözött, majd 1933-ban Párizsba, 1941-ben pedig az Egyesült Államokba emigrált. 1947-ben jelent meg Caligaritól Hitlerig – A német film pszichológiai története (From Caligari to Hitler. A Psychological History of the German Film) című könyve, majd 1960-ban A film elmélete – A fizikai valóság újjászületése (Theory of Film. The Redemption of Physical Reality) című műve, melyek a filmtörténet és filmelmélet klasszikus alkotásai közé tartoznak.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Munzinger-Archiv. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. C. Paul Vincent: A Historical Dictionary of Germany’s Weimar Republic, 1918–1933, Greenwood Press, 1997. 262–263. o.

Magyarul[szerkesztés]

  • Caligaritól Hitlerig. A német film történetéhez; ford. Kertész Pál; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchivum, Bp., 1963 (Filmművészeti könyvtár)
  • A film elmélete. A fizikai valóság feltárása, 1-2.; ford. Fenyő Imre; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchivum, Bp., 1964
  • Siegfried Kracauer. Caligaritól Hitlerig – A német film pszichológiai története (magyar nyelven) ford.: Siklós Ferenc:. Budapest: Magyar Filmintézet (1993). ISBN 9637147136 
  • Siegfried Kracauer. A fényképezés (magyar nyelven). Café Bábel (1997. 3.) 
  • A detektívregény. Értelmezés / Történelem. A végső dolgok előtt; ford. Teller Katalin; Kijárat, Bp., 2009 ISBN 9789639529830

Források[szerkesztés]