Max Horkheimer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horkheimer (balra) és Adorno (jobbra

Max Horkheimer (Zuffhausen (Stuttgart mellett), 1895. február 14.Nürnberg 1973. július 17.) német szociálfilozófus volt, a frankfurti iskola vezető teoretikusa.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horkheimer Zuffhausenben, a Schwieberdinger Straße 58. szám alatti irodaépületben[1] látta meg a napvilágot zsidó gyáros gyermekeként. A stuttgarti gimnáziumot 1911-ben otthagyta (15 évesen)[2] és apja gyárában lett tanuló. A három éves tanulmányi idő befejeztével 1914-ben apja nyomdokaiba lépett. Az első világháború frontjára csak 1917-ben hívták be mint cégvezetőt. 1919-ben esti gimnáziumban letette az érettségit Münchenben. 1919-től 1922-ig a müncheni Lajos Miksa Egyetemen, ill. Frankfurt am Main-ban az Albert-Ludwigs-Egyetemen tanult. 1922-ben doktorált summa cum laudéval Frankfurtban Hans Corneliusnál, akinek az asszisztense lett három évre. 1925-ben ugyanott habilitált. 1926-ban feleségül vett apja egykori titkárnőjét, Rose („Maidon“) Christine Riekhert.

1930-tól a frankfurti Johann Wolfgang Goethe-Egyetemen oktatott szociálfilozófiát a bölcsészkaron. Még ugyanabban az évben az 1924-ben alapított Szociológiai Kutató Intézet igazgatója lett az intézet bezárásáig (alapító Carl Grünberg). Genfen át New Yorkba emigrált, ahol a Columbia Egyetemen amerikai kollégiái segítségével továbbvitte a kutatóintézetet. 1941-ben átköltözött a nyugati partra, Pacific Palisades-be (Los Angeles) és Thomas Mann közvetlen szomszédja lett. Munkatársa és jóbarátja Theodor Adorno kevéssel később követte őt. 1947-ben jelentette meg az Egyesült Államokban Eclipse of Reason, és Adornóval közösen a Dialektik der Aufklärung című két fő művét. 1949-ben Horkheimer visszatért a frankfurti egyetemre és 1950-ben újra megnyílt vezetése alatt a szociológiai kutatóközpont (Adorno volt a helyettese). 1951-ben az egyetem rektorává választották. Horkheimer már 1957-ben barátjával, Friedrich Pollockkal a svájci Montagnolába költözött.

Horkheimer volt a Zeitschrift für Sozialforschung című lap alapítója és 1939-ig felelős szerkesztője, s amely később Studies in Philosophy and Social Science (1940-42) címen jelent meg. Ezen kívül Horkheimer kezdeményezésére jelent meg 1936-ban Párizsban a Studien über Autorität und Familie. A két tanulmány spiritus rektoraként szorosan együttműködött több marxista és Freud-követő kutatóval, akiket később összefoglalóan a Frankfurti Iskola néven említettek .

Frankfurt am Main városa Max Horkheimert Goethe-emlékéremmel tüntette ki 1953-ban, majd díszpolgárrá is avatta 1960-ban. A berni zsidó temetőben temették el.

Horkheimer-emléktábla egykori frankfurti lakóházán

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rolf Wiggershaus: Max Horkheimer zur Einführung, Hamburg: Junius, 1998, ISBN 3-88506-977-6

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]