Servius Tullius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Servius Tullius a hatodik római király; a hagyomány szerint Kr. e. 578534 között uralkodott, a Római Királyság élén.

Hagyomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy rabnő fia volt, akit Tarquinius Priscus (l. o.) és felesége Tanaquil isteni csodajelek folytán örökbefogadtak s akit utódjukká neveltek (a népi etimológia ebből vezeti le a Servius nevet). Később Claudius császár egyik beszédében értékesebb történelmi adat fordul elő Servius Tulliusra nézve, mely szerint Tarquinius Priscus idején egy Mastarna nevű etruriai ember vezette Rómába honfitársainak telepét, mely a Caelius hegyen ütött tanyát, míg maga Servius Tullius Róma királya lett. A későbbi hagyomány szerint Servius Tullius olyan tekintélyes volt, hogy Numa Pompiliuson kivül nem volt a királyok sorában hozzá fogható. Nemcsak az istentisztelet rendszerének teljes kialakítása fűződik a nevéhez, hanem az adórendszer emléke is, mely egyfelől mint a társadalmi osztályok alapja, másfelől mint az általános hadkötelezettség egy nemének kulcsa, sok száz éven által Servius Tullius-féle alkotmány néven volt ismeretes. A serviusi alkotmány, hasonlóan a Szolonéhoz, timokratikus volt, vagyis a legvagyonosabbak tartották a hatalmat kezükben. Ugyanezen beosztás volt a katonai szervezet alapja is. A hagyomány lassanként az egész közjogot Servius Tulliusra vezette vissza, egyúttal pedig halálát is úgy írja le, hogy rokonszenves legyen. Állítólag Servius Tullius két leányát Tarquinius Priscus fiai Lucius és Aruns vették feleségül, ezek közül Aruns neje Tullia sógorával Luciussal szőtt bűnös viszonyt, mire előbb mindketten megmérgezték házastársaikat, majd új házasságra lépvén, a patriciusok egy töredékével fellázadtak Servius Tullius ellen és őt is megölték. Mi több, Tullia atyjának az utcán heverő holttestén keresztül kocsikázott, amiért azt a helyet Vicus Scelebratusnak nevezték.

Serviusi alkotmány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A serviusi alkotmány, amely többek között vagyonos osztályokra, classisokra osztotta a népet, amelynek centuriái alapján működött az új népgyűlés, a comitia centuriata, nem keletkezhetett az i. e. 5. század közepe előtt. A plebejusok és patríciusok harca ekkorra érlelte meg rá a körülményeket, és a vagyoni besoztást végző censor tisztsége is ekkoriban jött létre. Ez az alkotmány ekkor illik bele a Római Köztársaság törvényeinek sorába.

Serviusi falak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A köztársaságkor falait nevezték serviusi falaknak, amit minden bizonnyal tévesen tulajdonítanak Servius Tulliusnak. Az ő korában valószínűleg valamiféle földsánc védhette Rómát.

Előző uralkodó:
Tarqinius Priscus
Római király
Latin királyok
Következő uralkodó:
Tarquinius Superbus

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alföldy Géza: Római társadalom történet (Osiris Kiadó, Budapest 2000) ISBN 963-379-669-5