Serfőző Simon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Serfőző Simon
Élete
Született1942. október 24. (81 éves)
Zagyvarékas
Nemzetiségmagyar
HázastársaAnga Mária
Pályafutása
Első műveHozzátok jöttem (1966)
Kitüntetései
Irodalmi díjaiRadnóti-díj (1979)
József Attila-díj (1991)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994)
Balassi Bálint-emlékkard (2008)
Kossuth-díj (2016)

Serfőző Simon (Zagyvarékas, 1942. október 24. –) Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Serfőző Simon és Dora Ilona. 1958–1962 között segédmunkás, betanított munkás volt Budapesten. 1962-ben a Szolnok Megyei Néplap munkatársa volt. 1962–1965 között katona volt. 1965–1968 között Miskolcon népművelő felügyelő, majd terjesztési előadó volt. 1968–1975 között a miskolci Napjaink versrovatvezetője, 1975-től szerkesztője. 1982 óta az Írószövetség észak-magyarországi csoportjának titkára. 1986 óta az Írószövetség választmányi tagja. 1990-ben a Magyar Néppárt országgyűlési képviselőjelöltje volt. 1990-1993 között a Holnap főszerkesztője volt. 1993 óta a Felsőmagyarország Kiadó vezetője és a Magyar Élet szerkesztője. 1995-től az Új Holnap főmunkatársa. 1995-től szerkesztette a Tokaji Írótábor tanácskozásainak anyagát tartalmazó köteteket. 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A Hetek költői csoportosulás tagja volt.

Házastársa Anga Mária meseíró, költő.[1]

Költészete[szerkesztés]

A költészet mindenhatóságába vetett kezdeti hitét a kiszolgáltatottság, tehetetlenség váltotta föl. A szabad formákat kedveli, lemond a verszene akusztikai hatásairól. Amíg élünk című riportkötetében (1978) Újszász és Zagyvarékas lakóiról írt, sorsukat személyes ügyének tekintve. 3 egyfelvonásos drámájának (Rémhírvivők (1988), Otthontalanok, Mindenáron) hőseit is a tanyák, falvak maradó vagy "kétlakivá" lett emberei közül választja.

Művek[szerkesztés]

  • Hozzátok jöttem. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1966
  • Nincsen nyugalom (versek, 1970)
  • Ma és mindennap (versek, 1975)
  • Amíg élünk; Magvető, Bp., 1978 (riporterkötet)
  • Bűntelenül (versek, 1982)
  • Holddal világítottunk (Összegyűjtött versek 1962–1983, 1984)
  • Az ének megmarad. Hetek. Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József, Serfőző Simon versei; vál., szerk., utószó Zimonyi Zoltán; BAZ Megyei Tanács–II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár–Művészeti Alap, Miskolc–Bp., 1985
  • Gyerekidő I.-III. (regény, 1986-2002)
  • Otthontalanok (dráma, 1987)
  • Rémhírvívők. Serfőző Simon színművei (drámák, 1988)
  • Veszteségeink gyűlnek (válogatott versek, riportok, 1990)
  • Elsötétült arcom (versek, 1990)
  • Hazajáró (elbeszélés, 1992) (Márkus Béla interjújával)
  • Jövőt írni. Prózaversek, publicisztikák; Antológia, Lakitelek, 1994
  • Félország, félvilág (Válogatott és új versek 1960–1995, 1995)
  • Át az időn (eseményjáték, 1997)
  • Jövőlátó (dráma, 2000)
  • Gyerekidő / A kis vadóc / Nyulak a hurokban / Nincs maradás; Püski, Bp., 2002
  • Közel, távol (összegyűjtött versek 1961-2002, 2003)
  • Virág (szerelmes versek, 2003)
  • Mindenáron (2005)
  • Varjúleves (2006)
  • Megfordult égtájak. Serfőző Simon versei; Orpheusz–Szépírás, Bp.–Szolnok, 2007
  • Még nincs vége. Riportok, közéleti írások, interjúk; Püski, Bp., 2007
  • Fészekhagyók. Elbeszélések és kisregény; Széphalom Könyvműhely, Bp., 2009
  • A magunk szárnyán. Versek; Antológia, Lakitelek, 2011
  • Világfa; Z-Press, Miskolc, 2012
  • Égig érő nyár; Magyar Napló, Bp., 2013
  • Semmi sem úgy van. Elbeszélések és kisregény; Széphalom Könyvműhely, Bp., 2014
  • Arcunk az ég. Összegyűjtött versek, 1959–2019; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Bp., 2019

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kovács Berta: Egy méltóbb, jobb élet reménye foglalkoztatja Serfőző Simont. szoljon.hu, 2019. június 23. [2019. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 19.)
  2. Széphalom Könyvműhely
  3. Zagyvarékasi Hírmondó, 2012. szeptember. [2014. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 10.)
  4. Hét művész kapta meg a Széchenyi-örökség Okmányát. magyarnemzet.hu, 2020. szeptember 21. (Hozzáférés: 2021. február 9.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]