Selyemakác

Selyemakác
	;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Hüvelyesek (Fabales);
Család:	Pillangósvirágúak (Fabaceae);
Alcsalád:	Mimózaformák (Mimosoideae);
Nemzetség-; csoport:	Ingeae;
Nemzetség:	Albizia;
Faj:	A. julibrissin;
Tudományos név
	Albizia julibrissin; Durazz., 1772
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Selyemakác témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Selyemakác témájú médiaállományokat.

A Selyemakác (Albizia julibrissin) a hüvelyesek (Fabales) rendjéhez, ezen belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjához tartozó növényfaj.

Elterjedése [szerkesztés]

A selyemakác sok helyütt meghonosodott; őshazája Ázsia keleti, valamint déi részén, Irántól Kína keleti oldaláig terjed. A szubtrópusi öv északi határán Perzsiától Japánig őshonos faj. Több mint száz faja él Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában. A 18. század óta ismert Amerikában és Európában. Utcasorfaként kedvelt és elterjedt a mediterrán országokban.

Megjelenése [szerkesztés]

Magassága 6-10 méter lehet, koronája ernyős. Levelei aprók, virágai fényes rózsaszínűek, pamacsszerű fejecskékben ülnek a hajtásokon. Júniustól szeptemberig több hullámban nyílnak sokporzós lilásrózsaszín porzószálaktól borzas, illatos, díszes virágcsomói. Virágzáskor a méhek előszeretettel látogatják.

Termése 12–18 cm hosszú, lapos babhüvelyhez hasonló, a magok érése után barnás színűvé válik. Télen sokáig a fán marad.

Levelei éjjel felhajlanak (összecsukódnak). A selyemakác levelek ősszel sárga színűek. Védett, napos, meleg helyet kedvel, mérsékelten száraz talajt igényel. Bármilyen talaj, még a sós is megfelelő számára.