Section d’Or

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Section d'Or szócikkből átirányítva)

A Section d’Or (aranymetszés franciául) kubista festőcsoport és mozgalom. Célja a kubizmus elméleti alapjainak megfogalmazása, a kubista ábrázolásmód tisztázása, kiállítások szervezése volt. Történelmi nevezetességű első kiállításukat 1912 őszén rendezték Párizsban, a La Boétie galériában. A csoport magja (Villon, Metzinger, Léger, Picabia, Kupka) ezt megelőzően Jaques Villon Párizs Puteaux negyedében lévő műtermében tartotta vasárnapi összejöveteleit, ezért néha a puteaux-i csoport elnevezéssel is lehet találkozni.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1912-es év az addig egységesnek tartott kubizmus fejlődésében változást hozott: az analitikus kubizmusból lassan kifejlődött a szintetikus kubizmus. A puteaux-iak elvei eltértek a Bateau-Lavoir-beli festőkétől (Picasso, Braque), ők inkább a mozgás plasztikai visszaadásának problémáival foglalkoztak, így némiképp a futuristák törekvéseihez közeledtek, és mindnyájan Cézanne csodálói voltak. Jaques Villon ekkoriban dolgozta ki elméletét a gúla alakú látóterekről, amit annak idején már Leonardo da Vinci is megfogalmazott. Villon műtermében a csoport tagjai lelkesen vitáztak a síkok, a ritmus és az arány kérdéseiről, és az ő javaslatára nevezték a mozgalmukat Section d’Or-nak. A nevet Luca Pacioli 1509-ben megjelent Az isteni arány című művéből vette át, Leonardo közvetítésével (Leonardo Trattato della Pittura című műve 1910-ben jelent meg francia fordításban). Elhatározták elképzeléseik elméleti jellegű megfogalmazását, így született az első teoretikus jellegű írás a kubizmus új törekvéseiről Albert Gleizes és Jean Metzinger tollából (Du Cubisme), majd megrendezték az első Section d’Or-kiállítást 1912. október 10. és 30. között, a La Boétie galériában. A megnyitó beszédet Guillaume Apollinaire tartotta. A kritika rosszul fogadta a megnyilvánulást, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az avantgárd művészet igen jelentős megmozdulása volt: összefogta azokat a művészeket, akik Cézanne képstruktúráját tartották követendőnek és a „tiszta” geometria jegyében alkottak. A mozgalom egységessége és aktivitása az első világháború kitörését követően lazult, és voltak ugyan későbbi kísérletek feltámasztására, de ez már nem az eredeti elképzelések értelmében történt.

A mozgalom tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A modern festészet lexikona. Corvina Kiadó, Budapest, 1974.