Francis Picabia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francis-Marie Martinez Picabia
Francis Picabia.jpg
Francis Picabia műtermében

Született 1879. január 28.
Párizs
Meghalt 1953. november 30. (74 évesen)
Párizs
Nemzetisége francia
Stílusa kubizmus, dadaizmus, szürrealizmus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francis-Marie Martinez Picabia témájú médiaállományokat.

Francis Picabia (teljes nevén Francis-Marie Martinez Picabia) (Párizs, 1879. január 28. – Párizs, 1953. november 30.) francia festő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Félig francia, félig kubai családból származik. Szerette a tömeget megzavaró hatásokat. Kalandos ifjúságában hamar rátalált tehetségének megfelelő, a gazdag aranyifjú és a művész magatartását ötvöző útra, s ezt élete végéig nem hagyta el.

Első festményei „hagyományosan szépek”, a képek semmiféle modernséget nem mutatnak: tájképei a jó öreg barbizoni stílust, portréi az akadémizmust tükrözik. 1903 és 1908 között impresszionista modorban fest.

Fiatal felesége hatására fordult 1908-tól a modernebb művészeti irányzatok felé. Festményei ekkor furcsa, komor kubista képek, dekoratívabb, mint a dekoratív kubizmus.

Művei: (1912-1914)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Felvonulás Sevillában:
  • Ettanoibl: Tájkép és csoportkép keveréke.
  • Forrás: (1912)
  • Néger ének: (1913)
  • New York: (1913)
  • Udnie: (1913)
  • Sztártáncosnő és tánciskolája: (1913)
  • Emlékezés egy nőre: (1914)

New York[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1915-ben New Yorkba költözik, hamarosan Marcel Duchamp is csatlakozik hozzá. Munkáik és provokációik a predadaista művészeti irányzat virágzásához vezetnek Amerikában. 1914-től kezdve megjelennek munkáiban a motorok vázlatai, kerék, dugattyú, fogaskerék, ventilátor, cséve. Közel 10 éven keresztül ez fogja foglalkoztatni. Ezek a műszaki életből kölcsönzött motívumok oly módon kerülnek bemutatásra, hogy emlékeztetnek a mérnöki rajzokra, sőt olykor lemásolják azokat. Picabia nem akarja szentesíteni a technológiai korszerűséget a futuristákhoz közeli szellemben. Épp ellenkezőleg, nevetségessé akarja tenni korának kritikátlan hitét a haladásban és a fejlődésben. A bemutatott gépezetek tervei abszurdak, ezek a gépek semmiféleképpen nem működnek. Picabia mindig határozottan megkérdőjelezi, vagy meghiúsítja ezeket a kvázi sémákat. A képekre gyakran humoros vagy megtévesztő feliratok kerülnek. A művész azonban nem „lóhalálában” és akárhogy készíti el műveit. Azok- a szembetűnően esztétikaellenes szándék ellenére- precíz kézről és szemről árulkodnak.

Alkotásai: (1914-1953)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1914-1920-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szerelmi parádé: A gépek iránt kezd el érdeklődni. Az erotikus gép koncepciója hasonlít Duchamp elképzelésére. A gép a szerelem és a nemiség gépiességére utal.
  • A földön nagyon ritka: A visszafogott, geometrikus stílus jól illik az amerikai közeghez. Domborműszerű tárgyi elemeket helyez a képre. Főleg fémfestéket használ olajjal keverve. Hengerszegmenst és csövet helyez a képre, melyeket arany és ezüst füsttel von be. Szimmetriája, frontaneitása szakrális jelleget ad a képnek. Egy férfi nemi szervet látunk a herékkel együtt.
  • Aprító gép: Egyre geometrikusabb stílusban ábrázol.
  • Jegyes:
  • Óra: Egy szétszedett óra alkatrészeit tintába mártotta és a papírra nyomtatta. Így az alkotás folyamata gépiessé és személytelenné válik. Picabia Marcel Duchamp hatására kezdett szerkezeteket rajzolni.
  • Anya nélkül született lány: (1916-17)
  • Vigyázat, frissen mázolva: (1916) Ezen a kompozíción a következő szavak láthatók: őrült, líra, kétszersült, pletykafészek. Egyértelmű szexuális jelekkel építi a kompozíciót.
  • Kompozíció: (1915-16)
  • Mechanikus kompozíció II.: (1919)
  • Karburátor gyermek: (1919) A mű elkészítéséhez egy valóságos műszaki rajzot használt. Válaszként szánta Duchamp Nagy üveg c. művére. Elektromos feszültséget keltő gépek ezek.
  • Cacodylate eye: Más művészekkel együtt készítette. A grafiti-szerű művön sok aláírás van.
  • Artur Cravann: Cravann bokszoló és költő volt. 1915-ben csatlakozott New York-ban a dadaista tivornyákhoz, szignálási mániájával vált ismertté. A mexikói-öbölben tűnt el úszás közben, valószínűleg a cápák falták fel.

Picabia 1918-ban Zürich-be ment, nagy hatással lesz az ottani társulatra, hatalmas letargiát tudott maga után hagyni. Tristan Tzarával azonnal megértik egymást, bár ez csak rövid ideig tart. A Zürichben megrendezett dadaista előadások a Cabaret Voltaire-ben zajlottak, a hely eredetileg egy kávéház volt, vitákat rendeztek itt, innen indult ki a dadaizmus Zürich-ben levő vonulata.

  • Elvont Lansanne: (1918)
  • Banális költemény: (1918)

A 20-as évek elején talált tárgyakat használt festményein.

  • Centiméterek:
  • Tollak: (1925)
  • Dél: Angol promenád: Ezeket a képeket anti-festményeknek nevezte.

1920-as évektől-1953[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20-as évek végétől a szürrealistákhoz csatlakozott. Ez ismét rövid ideig tartott. 1923-tól tőlük is eltávolodik. Nem tudja elviselni a mozgalom doktriner jellegét és még kevésbé az okkultizmus iránti érdeklődését.

  • Spanyol éjszaka: (1922) A tárgyias képeivel párhuzamban dekoratív alkotásokat is létrehozott. Közhely ez a kép. Ezzel indítja el figuratív korszakát. A kép inkább a dadaizmus szellemét viseli magán, minthogy a szürrealista festészet előhírnöke lenne. Mindkét figurán golyónyomra emlékeztető jelek fedezhetők fel, s a nő alakján két céltábla található: az egyik a szíve helyén, a másik az ágyéka magasságában.
  • Állatidomár: (1923)
  • Szent Szűz: (1920) Egy véletlenül odafröcskölt tintapacát nevezett el Szent Szűznek.
  • Beszélgetés: (1922)
  • Álló férfi: (1926)
  • Szörny: (1926-27)
  • Három grácia: (1927)
  • Misztikus egyszarvú és csók: (1927)
  • Mme Picabia portréja: (1927)
  • Szent Sebestyén: (1929)
  • Egy nőnek: (1930)
  • Két táncos: (1937)
  • Barna és szőke: (1941-42)
  • Ádám és Éva: (1942)
  • Nő görög szoborral: (1942-43)
  • Nő idollal: (1940-41)
  • Nő tükör előtt: (1941-42)
  • Nők bulldoggal: (1941-42)
  • Hátakt: (1940-47)
  • Szőke nő pipacsokkal: (1946)
  • Argentína császárnője: (1941-42)
  • Francia kánkán: (1944)
  • Színházban: (1935)
  • Jobb jövőjű festészet: (1945)
  • Meghívás: (1945)
  • Dolog magamnak: (1946)
  • Egy doktor portréja: (1946)
  • Cím nélkül: (1945)
  • Cím nélkül II.: (1948)
  • Cím nélkül III.: (1948)
  • A megvakulás öröme: (1947)
  • Absztrakt kompozíció: (1947)
  • Kompozíció: (1947)
  • Janon szeme: (1947)
  • Kapcsolat erényekkel: (1948)
  • A vicc veszélye: (1947-50)
  • Lemenő generáció: (1948)
  • Virágzó fa: (1948)
  • Cinizmus és leereszkedés: (1949)
  • Lágy, barbár pontok: (1949)
  • Jóindulat: (1950)
  • Egoizmus: (1947-50)
  • A föld kerek: (1951)
  • Gyere velem oda: (1948)

Egészen 1953-ban bekövetkezett haláláig nem hagy fel – jellemzően dadaista szellemben – a hivatalos avantgárd csoportokkal való szembeszegüléssel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]