Salamon-szigeteki rétisas

Salamon-szigeteki rétisas
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Telluraves;
Csoport:	Afroaves;
Rend:	Vágómadár-alakúak (Accipitriformes);
Család:	Vágómadárfélék (Accipitridae);
Alcsalád:	Rétisasformák (Haliaeetinae);
Nem:	Haliaeetus; Savigny, 1809
Faj:	H. sanfordi;
Tudományos név
	Haliaeetus sanfordi; (Mayr, 1935)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Salamon-szigeteki rétisas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon-szigeteki rétisas témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. január 28.) ezen a változaton alapul.

A Salamon-szigeteki rétisas (Haliaeetus sanfordi) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. A rétisasok nemének egyik legkevésbé ismert faja. Nagyon hasonlít a fehérhasú rétisas (Haliaeetus leucogaster) fiatal egyedeire. Korábban a fehérhasú rétisas alfajának tekintették.

Előfordulása

Az Új-Guineától keletre elterülő Salamon-szigeteken, valamint a Buka és Bougainville nevű szigeteken őshonos.

Megjelenése

A fiatal madarak barnás színűek, mint a felnőtt egyedek. A kifejlett állat feje fehéres, a tollak vége fekete színű, a nyaka, melle és a hasa világosbarna, a szárny pedig sötétbarna. Ez a faj a nemzetségének a legkisebbje. A hím 1,1 kilogramm, a tojó 2-4 kilogramm. Szárnyfesztávolsága 165-185 centiméter.

Életmódja

Főként halakat zsákmányol, a szárazföldön emlősöket, galambokat eszik.

Szaporodása

Az udvarlás júniusban és augusztusban történik. Fészkét többnyire fára építi.

Védettsége

Fokozottan veszélyeztetett faj.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 17.)
Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve

További információk

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap