Saint Johns

A Saint Johns folyó térképe

A Saint Johns (angolul Saint Johns River, írásmódja helyenként St. John’s River) az Amerikai Egyesült Államok Florida államának leghosszabb folyója. Az Amerikai Egyesült Államok második leghosszabb északi folyásirányú folyama. Indian River megyében, a Saint Johns Marshnál ered, kisebb-nagyobb kanyarulatokkal tagolva északnak folyik, és Jacksonville-nél ömlik az Atlanti-óceánba. Forrásától a torkolatáig 500 kilométeres utat jár be, mindösszesen 10 méternyi szintkülönbséggel. Csekély esése miatt a folyása lassú, medre szélesen elterül, Jacksonville-nél átlagos szélessége meghaladja a 3,2 kilométert, de néhány felsőbb szakaszon eléri a 4,5 kilométert is. Ugyancsak a lassú folyásnak tudható be, hogy a tengeri apály és dagály még Lake Monroe-nál is érezteti hatását, valamint hogy a nem megfelelő ütemű tisztulás komoly gondokat okoz a Saint Johns ökoszisztémájában. A folyó számtalan növénynek és állatnak biztosít élőhelyet. A torkolat keleti ágánál nem ritka a delfin, s májusban, a víz felmelegedése idején megjelenik a nagy tengeri emlős, a tengeritehén is. Gyakran megfordulnak itt aligátorok, tüskés ráják és sokfajta édes- és sósvízi hal, valamint a fehérfejű rétisas és a halászsas is.

Elnevezése

Az újkorig a Szent János folyó völgye adott otthont a timukua törzseknek, akik a folyót Welaka (’a tó folyója’) néven ismerték. Az európai telepesek megjelenése után gyakran változtatták a nevét, attól függően, hogy ki tekintette magáénak a partmenti területeket. A korai spanyol telepesek Río de Corrientes-nek (’áramlatok folyója’), az 1562. május 1-jén a torkolatvidékhez érkező francia hugenották rivière du Mai-nek (’május folyó’) nevezték el. 1564-ben, az első francia kolónia, Fort Caroline létesítése idején a Saint Johns Bluff nevet kapta. Az erődöt elfoglaló spanyolok védőszentjük, Máté apostol után átkeresztelték a folyót San Mateo névre. A Fort George szigetén 1578-ban alapított San Juan del Puerto katolikus misszió után a folyó Río de San Juan néven lett ismert, végül ennek angol fordítása lett Saint Johns River.

Geológiája

St. Johns River

Geológiai története meglehetősen egyedi. Kb. 100 ezer évvel ezelőtt a tenger szintje magasabb volt, és a folyó nem volt más, csak egy lagúna, része volt a tengernek. A tengerszint süllyedésével a folyó szárazra került, így alakult ki széles mederrendszere.

A folyó déli szakaszának nincs megkülönböztetett folyómedre, számos mellékfolyót és lagúnát képez, gyakran kisebb-nagyobb tavakat alkot. Néhány nagyobb tó ma a Blue Cypress Lake, Lake Helen Blazes, Sawgrass Lake, Lake Washington, Lake Winder, Lake Poinsett, Ruth Lake, Puzzle Lake, Lake Narney, Lake Jesup és Lake Monroe.

Lake Harney alatt a folyóba az Econlockhatchee River csatlakozik, s egy középső medret képeznek, innen az Ocala National Foresten folyik keresztül. Majd a folyó egy széles és sekély tavat (Lake George) képez, ahol szárazság idején már láttak tengeri cápát. A benyomuló tengervizet a folyó nem képes visszaszorítani.

Az alsó folyásánál a medence kezd mellékfolyókká átalakulni, itt az Ocklawaha River csatlakozik a folyóhoz.

Mellékfolyói

A torkolattól kiindulva a forrás felé haladva: Pablo Creek, Trut River, Arlington River, Ortega River, Doctor Lake, Julington Creek, Black Creek, The Cross Florida Barge Canal, Oklawaha River, Wekiva River, Lake Jessupp és Econlockhatchee River.

Jacksonville-i kikötője

Jacksonville a Saint Johns folyó partjaira épült, ahol hét híd keresztezi a folyót. A Saint Johns a második legnagyobb kitötője Floridának. Fontos kereskedelmi központ. Az Egyesült Államok fenntart egy tengerészeti és légi kikötőt és a Naval Station Maypor bázist közel a torkolathoz.

• 
• 

Forrás

• St. Johns River Facts. Retrieved on 2008-04-09.

Külső források

• By Jim Porter: ST. Johns River Information Guide

Irodalom

• Belleville, Bill (2000). River of Lakes: A Journey on Florida's St. Johns River, University of Georgia Press. ISBN 0-8203-2156-7
• Benke, Arthur; Cushing, Colbert (eds.) (2005). Rivers of North America, Elsevier/Academic Press. ISBN 0-12-088253-1
• Cabell, Branch and Hanna, A. J. (1943). The St. Johns: A Parade of Diversities, Farrar & Rinehart, Rivers of America Series.
• Gannon, Michael (ed.) (1996). A New History of Florida, University Press of Florida. ISBN 0-8130-1415-8
• McCarthy, Kevin (2004). St. Johns River Guidebook, Pineapple Press. ISBN 1-56164-314-9
• Miller, James (1998). An Environmental History of Northeast Florida, University Press of Florida. ISBN 0-8130-2313-0
• Noll, Steven and Tegeder, M. David (August 2003). From Exploitation to Conservation: A History of the Marjorie Harris Carr Cross Florida Greenway hosted at the Florida Department of Environmental Protection website. Retrieved on July 19, 2009.
• Randazzo, Anthony and Jones, Douglas (eds.) (1997). The Geology of Florida. University Press of Florida. ISBN 0813014984
• Rawlings, Marjorie (1942). Cross Creek, First Touchstone Edition 1996: Simon & Schuster. ISBN 0-684-81879-5
• Schafer, Daniel L. (March 2003). Anna Madgigine Jai Kingsley: African Princess, Florida Slave, Plantation Slaveowner. University Press of Florida. ISBN 0-8130-2616-4
• Stowe, Harriet B. (1873). Palmetto-Leaves. J. R. Osgood and Company.
• Tebeau, Charlton (1971). A History of Florida, University of Miami Press. ISBN 0-87024-149-4
• Whitney, Ellie; Means, D. Bruce; Rudloe, Anne (eds.) (2004) Priceless Florida: Natural Ecosystems and Native Species. Pineapple Press, Inc. ISBN 978-1-56164-309-7
• Young, Claiborne (1996). Cruising Guide to Eastern Florida, Pelican Publishing Company. ISBN 0-88289-992-9

Külső hivatkozások

• Florida Department of Environmental Protection: (angolul)

• Lower basin (angolul)
• Middle basin (angolul)
• Upper basin (angolul)

• St. Johns River Water Management District (angolul)
• St. Johns Riverkeeper (angolul)