Sárkányfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sárkányfenyő
WollemiaNobilis.jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Araukáriafélék (Araucariaceae)
Nemzetség: Sárkányfenyő (Wollemia)
Faj: W. nobilis
Tudományos név
Wollemia nobilis
W.G.Jones, K.Hill & J.M.Allen
Elterjedés
A sárkányfenyő utolsó természetes élőhelyeA sárkányfenyő utolsó természetes élőhelye
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sárkányfenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárkányfenyő témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárkányfenyő témájú kategóriát.

Facsemete a Mount Tomah Botanikus Kertben (Ausztrália)

A sárkányfenyő (Wollemia) az araukáriafélék (Araucariaceae) élő kövületnek számító, monotipikus (egyfajú) nemzetsége. Egyedül a kelet-ausztráliai Wollemi Nemzeti Park néhány eldugott szurdokvölgyében maradt fenn kis csoportokban mintegy száz példánya. A nemzetséget az őslénytanászok 90 millió éves kövületekből ismerték; az élő példányok megtalálása a 20. század egyik nagy botanikai szenzációja volt: 1994-ben bukkant rájuk David Noble, a park természetvédelmi felügyelője (később róla nevezték el a fajt). Az élő kövületek egyik legjobban ismert képviselője.

A kréta végi nagy kihalás eredményeként az araukáriafélék csak Gondwanán, a déli szuperkontinensen maradtak meg. Ebben az időben a mai Wollemi Nemzeti Park környéke a déli szélesség 60° tájékán helyezkedhetett el. Ausztrália mintegy 90 millió éve szakadt le a Gondwana többi részétől, és kezdett az Egyenlítő felé sodródni: a nemzeti park most a déli szélesség 35° tájékán van. A kontinens a harmadkor második felében ért többé-kevésbé jelenlegi helyére, ahol a Baktérítő környékén leszálló légáramlatok Ausztrália csaknem a 80 százalékát elsivatagosították, a keleti partvidék monszun éghajlatú hegyvidékének növényzetére pedig az eukaliptusz fák betelepülése mért súlyos csapást. Gondwana ősi növényzete jóformány csak Sydney környékének 200–400 m mélyen bevágódó szurdokvölgyeiben és azok oldalában található sziklapárkányokon maradhatott fenn. A budapesti Füvészkert is őrzi egy példányát.

Megjelenése, életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fák akár 40 m magasra is nőhetnek, egy-egy törzs átmérője elérheti az 1 m-t. A vízszintes hajtásokon két sorban fésűsen helyezkednek el sötétzöld, 6–8 cm hosszúak, 3–4 mm széles, párhuzamos erű levelei. Levélnyelük nincs, a levélalap félig körülöleli a hajtást. Maga a növény kétivarú, de az egyes virágok egyivarúak, és az oldalágak hajtáscsúcsán nőnek. A porzós virágzat 10 cm hosszú, 1–1,5 cm széles, nyújtott henger alakú, a tobozos nővirágok 1,5 cm átmérőjű gömbök. Két év alatt érnek be, és ezalatt gyermekfej méretűre gyarapodnak, majd a hozzájuk kapcsolódó hajtásdarabokkal együtt lehullanak.

A nyitvatermőktől szokatlan módon vegetatív szaporodásuk is jelentős. Törzseiket alvórügyek tömege borítja. Ha egy nagyobb fatörzs kidől, megsérül vagy elpusztul, a tőből új hajtások, új törzsek sarjadnak. Nagyon gyakran több tucat, csokorban álló törzs alkot egyetlen egyedet, ezért meglehetősen nehéz az egyedek korát a törzs keresztmetszete alapján vagy az évgyűrűk számlálásával megállapítani. A legidősebb törzset 350 évesre becsülik, maga a tő azonban ezer éves is lehet. A legnagyobb és egyben legöregebb példány a King Billy („Vilmos király”) nevet kapta – ez arra utal, hogy már kifejlett fa lehetett, amikor Hódító Vilmos 1066-ban elfoglalta Angliát.

Védelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 1997-ben vette fel a szigorúan veszélyeztetett fajok listájára. Az évmilliók óta elszigetelten élő, alig 100 egyedből álló populáció genetikailag gyakorlatilag azonos egyedekből áll, teljes állománya egyetlen klónnak tekinthető. A genetikai diverzitás hiánya fokozza a faj kipusztulásának veszélyét, mert egy-egy behurcolt növényi kórokozó akár egész populációra végzetes lehet.

A Sydney-i Botanikus Kert kutatóbázisának irányításával igénybe veszik a veszélyeztetett fajok megőrzésének minden lehetséges módszerét. Eredeti élőhelyén szigorú növény-egészségügyi ellenőrzéssel (karantén, fertőtlenítés) igyekeznek minimálisra csökkenteni a fertőzés veszélyét. A területre csak kutatókat engednek be. Sokoldalúan kutatják a fa ökológiáját, egyebek között azt, hogyan befolyásolhatják a faj fennmaradását a környéken gyakori erdőtüzek.

Mesterséges körülmények között, a Sydney-i Botanikus Kert faiskolájában tömegesen szaporítják, és a csemetéket parkoknak, botanikus kerteknek adják el. 2006 tavasza óta az ELTE Füvészkertjében is áll egy nagyobb csemete.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]