Sámuel Kornél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sámuel Kornél (Szilágykövesd, 1883. április 10.Uzsok, 1914. október 2.) szobrászművész.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti Országos Magyar Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos György, majd 1905-től a müncheni képzőművészeti akadémián Balthasar Schmitt tanítványa volt. 1908-ban hazatért és Telcs Ede műtermében dolgozott. 1911-ben olaszországi tanulmányutat tett. Az első világháború kitörését követően frontszolgálatra hívták be, ahol már a harcok kezdetekor hősi halált halt.

Művészi pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A század eleji magyar szobrászat nagy ígérete volt, azonban tehetségét korai halála miatt nem tudta kibontakoztatni. Elsősorban finom ritmusú, lírai hangú kisplasztikái jelentősek. Formatisztaságra törekvő művein Adolf Hildebrand hatása érződik. Műveivel 1909-től szerepelt kiállításokon. 1910-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításán Női akt című tanulmányával elnyerte a Harkányi-díjat.[1] Hagyatéki kiállítását az Ernst Múzeum rendezte 1915-ben. Számos művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • kisplasztikák:
    • Női akt
    • Merengő
    • Bánat
    • Fortuna
    • Éva
    • Nárcisszus
    • Pénzt olvasó nő
    • Dávid
  • köztéri alkotások

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A díjat báró Harkányi Frigyes (1826–1919) az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat alelnöke alapította a társulat kiállításain először résztvevő művészek egyikének díjazására