Roboz Zsuzsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2018. november 19., 17:45-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10))
Roboz Zsuzsa
Született1939. augusztus 15.
Budapest
Elhunyt2012. június 11. (72 évesen)
London
Állampolgársága
Foglalkozásafestőművész
IskoláiKirályi Művészeti Akadémia
SablonWikidataSegítség

Roboz Zsuzsa, általában Roboz Zsuzsi néven ismert (Budapest, 1939. augusztus 15. [vagy 1934?][1]London, 2012. június 11.) magyarországi születésű angliai festőművész.

Pályafutása

Apja, Roboz Imre színházigazgató a holokauszt áldozataként halt meg Budapesten. Roboz Zsuzsi még gyermekként, 1947-ben elhagyta Magyarországot és Angliába érkezett. Attól kezdve külföldön élt. Földes Lajos, a Paramount filmstúdió magyarországi fiókjának igazgatója neveltette, aki Roboz Imre nővérét, Roboz Ilonát vette feleségül.[2]

1954-ben elvégezte a londoni Royal Academy Scool of Art-t (a Királyi Művészeti Akadémia művészeti iskoláját). A következő két évben Firenzében Pietro Annigoni mester tanítványa volt. 1957-ben elnyerte a Királyi Művészeti Akadémia díját. Első önálló kiállítása 1960-ban nyílt meg Londonban. Elsősorban realista stílusú portréi, színészeket, balett-táncosokat, zenészeket árázoló képei nevezetesek. Néhány művét a Szépművészeti Múzeum őrzi.

1991-ben apja emlékére a Vígszínházban Roboz Imre Művészeti Emlékdíjat hozott létre. A díjat első alkalommal Horvai István, később számos kiváló színész és vezető rendező vehette át.[3]

Kiállításai

Kiállított a Tisztelet a szülőföldnek címen megrendezett, külföldön élő magyar származású művészek második kiállításán (Budapest, Műcsarnok, 1982).

Jegyzetek

  1. Roboz Zsuzsa. Magyar Életrajzi Index
  2. Gajdó Tamás: Kedves Feri... kedves Dani... Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (Színház című folyóirat, 1992. szeptember, 6. sz. lábjegyzet.)
  3. Gajdó Tamás: „Portréi a művészetet és az igazságot szolgálják”. Terasz.hu. (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)

Források