Razói pacsirta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Razói pacsirta
Razo lark.jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Pacsirtafélék (Alaudidae)
Nem: Alauda
Faj: A. razae
Tudományos név
Alauda razae
Alexander, 1898
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Razói pacsirta témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Razói pacsirta témájú kategóriát.

A razói pacsirta vagy zöldfoki pacsirta (Alauda razae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.

Alig 100 egyedet meghaladó állományával ez a legritkább pacsirtafaj, egyúttal egyike a nyugati Palearktikum legritkább és legkevésbé ismert madárfajainak.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zöld-foki Köztársaság egyetlen apró szigetén, a mindössze 7 km²-es Razón honos; élőhelye egy mindössze néhány négyzetkilométeres vulkáni fennsík.

A faj korábban előfordult a nagyobb Branco és São Vicente-szigeten is, de ezekről elsősorban antropogén hatásra mára kipusztult.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 18 centiméter. A hím és a tojó csőrének mérete lényegesen különbözik, ezért ugyanabban a környezetben szélesebb ökológiai fülkét használhatnak ki.

Fészek tojásokkal
és a fiókák

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tápláléka magvakból és rovarokból áll.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kis területen élő fajból az 1990'-es állományszámláláskor 250 példány élt. Mivel a madarak csak az esőzések után képesek költeni, és a számlálást követő években a száraz időjárás miatt erre kevés lehetőségük volt, 1998-ra már csak 92 egyedet találtak.

A faj szigorúan védett a Zöld-foki Köztársaságban, de a számláláskor jól látszott, hogy sok macska is él a területen, így a faj hosszútávú kilátásai nem túl biztatóak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]