Rőf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rőf egy hagyományos hosszmérték az SI mértékegységrendszeren kívül.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rőf a német Reif szó (eredetileg kötés, kötelék, abroncs jelentésű) átvétele, és egy, elsősorban kelmefélék mérésére használatos hosszmértéket jelent. A magyarba a középfelnémet nyelvjárásokból kerülhetett át. Az eredetibb rejf változatból a réf monoftongizálódással, a rőf pedig feltehetően ez utóbbiból kései labializációval keletkezett. Elavulóban van.[1][2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Görög-római előzményű, Európa-szerte a leggyakrabban használt, elsősorban textíliák, szövetárú, posztók, szalagok, kötelek mérésére alkalmazott kereskedelmi hosszmérték. Egyes források szerint[3] eredetileg a kinyújtott alsókar hossza volt, míg mások[1] szerint a kifeszített kar hossza a mell közepétől a hüvelykujj hegyéig.

Első magyar okleveles említése 1255-ből való.[3]

Különböző rőfegységek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rőf nagysága országonként, sőt vidékenként változott, általában azonban 60–78 cm között ingadozott.[1]

  • osztrák rőf 78 cm, illetve egyes helyeken 77,8 cm[1]
  • bajor rőf 83,3 cm[1]
  • porosz rőf 66,7 cm[1]
  • svájci rőf 60 cm[1]
  • dán rőf 62,8 cm[1]
  • svéd rőf 59,4 cm[1]
  • norvég rőf 62,75 cm[1]
  • brabanti rőf pedig 69 cm[1]
  • bécsi rőf 77,75 cm [4]
  • régi budai rőf 58,3 cm[4]
  • új budai rőf 78,3 cm[4]
  • királyi rőf 62,5 cm[4]
  • magyar rőf, vagyis a sing 62,2 cm[4]
  • pozsonyi rőf 78,3 cm.[4]
  • egyiptomi rőf 52,7 cm [5]
  • mezopotámiai szent rőf 99,5–99,6 cm[5]

Megfeleltetés más hosszmérték-egységeknek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régi magyar rőföt singnek is nevezték, például Erdélyben.[6]

Erdélyi faragott singek különböző vidékekről

A rőf a népmesékben az egyik leggyakrabban használt hosszmérték.[1]

Létezik egy "Tudja a rőf árát" kifejezés, szólás is, "szemérmetlen" jelentéssel.[7]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l Magyar néprajzi lexikon. (Hozzáférés: 2009. november 4.)
  2. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára III. (Ö–Zs). Főszerk. Benkő Loránd. Budapest: Akadémiai. 1976. ISBN 963-05-0987-3
  3. ^ a b Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2009. november 4.)
  4. ^ a b c d e f A Pallas nagy lexikona. (Hozzáférés: 2009. november 4.)
  5. ^ a b Netlexikon. (Hozzáférés: 2009. november 4.)
  6. Erdélyi magyar szótörténeti tár, Bukarest: Kriterion, 1975-
  7. Netlexikon. (Hozzáférés: 2009. november 4.)