Réső Ensel Sándor (ügyvéd, 1833–1899)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Réső Ensel Sándor
Született1833. február 1.[1][2]
Pest
Elhunyt1899. február 24. (66 évesen)[1][2]
Budapest
SzüleiRéső Ensel Sándor
Foglalkozásajogász
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk az 1833-ban született jogászról szól. Hasonló címmel lásd még: Réső Ensel Sándor (egyértelműsítő lap).

Réső Ensel Sándor (Pest, 1833. február 1. – Budapest, 1899. február 24.) magyar ügyvéd és királyi táblai fogalmazó, később Pest vármegyei központi ügyész.

Életrajza[szerkesztés]

Réső Ensel Sándor ügyvéd és Pákozdy Zsuzsánna fia. Szülővárosában végezte középiskoláit 1852-ben és 14 éves korában már egyetemi polgár volt. Tanulmányait elvégezve, bátyja Réső Ensel Kálmán törzshadbíró mellett működött. 1855-ben nevezték ki segédbíróvá a miskolci törvényszékhez; innét 1856-ban a Kocson (Komárom vármegye) szolgabírói hivatalhoz helyezték át, ahol a hivatal vezetőjévé nevezeték ki. 1861-ben a királyi táblához került mint fogalmazó, ahonnét 1863. február 16-án Pest vármegyéhez nevezték ki tiszti ügyésznek, mely minőségben nemcsak a büntetőügyeket kezelte, de az árva- és közigazgatási ügyekben is eljárt, a nevezetesebb kiküldetésekben részt vett és az ínségügyi bizottságnak tevékeny tagja volt. 1862. május 11-én gyorsírásból vizsgát tett Szombathy Ignác tanárnál a Gabelsbergi rendszer szerint, mely társulatnak 1865-ben elnöke lett. Összegyűjtötte és kiadta továbbá az amúgy nehezen fellelhető börtönügyi jogszabályokat az osztrák büntetőtörvény és a kiegyezés közötti időkből. 1864. október 7-én külföldi útra kelt az esküdtszék és börtönügy tanulmányozása végett, utazott Ausztriában, Bajorországban, Württembergben és Franciaországban. 1867-ben felállította az első budapesti ügyvédi ügynökséget, 1868. június 6-ától fogva pedig Ausztriában, Morva-, Cseh- és Poroszországban jogtudományi ismereteit gyarapította és azon év augusztus 6-án a németországi fegyházegylet tagsági oklevéllel tisztelte meg. A magyarországi börtönkönyvtáraknak ő lett az első alapítója; felhívásának 7000 kötet volt az eredménye, melyhez ő maga is tetemes áldozattal járult. Az Árpád sírja (1862) megírásával az osztrák időben oly hatást keltett, hogy Vidats János gépgyáros munkásaival tüntetve kereste a sírt és minthogy más gyári munkások is csatlakoztak hozzá, a császári rendőrség forrongástól tartva, a pesti oldaltól Óbudáig kordont húzatott és többeket elfogatott. Az 1860-as évek elején azon indítványával, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum részére a megyék címeres székei szereztessenek be, oly lelkesedést keltett, hogy e célra a hölgyek kézimunkájukat ajánlották fel és pénzgyűjtést is rendeztek. Ezen címerek a múzeumi Széchenyi-terem mennyezetét díszítik.

Réső Enselt joggal nevezhetjük polihisztornak: sokoldalú érdeklődésébe beletartozott a régészet, a nyelvészet, a népszokások gyűjtése - drámákat is írt -, azonban hosszabb-rövidebb közleményeinek túlnyomó részét a börtönökről írta. Ezek az írásoknak a többségét a Vasárnapi Újság, a Sürgöny, a Pesti Napló, a Jogtudományi Hetilap, a Budapesti Közlöny, a Hon és a Közrendészeti Lap jelentette meg 1854 és 1872 között. Hatalmas mennyiségű, alapvetően ismeretterjesztő munkássága mindmáig tulajdonképpen feldolgozatlan. Magyarországi népszokások című műve - Verebélyi Kincső szerkesztésében - a közelmúltban jelent meg. Életének utolsó éveiben megromlott a látása, melynek következtében kénytelen volt közírói tevékenységével felhagyni. 1899. február 24-én hunyt el Budapesten. A Fiumei úti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Munkái[szerkesztés]

Kiadásban és szerkesztésében megjelentek Pesten: Jegyzéknaptár 1865. évre; Országos Naptár 1868. évre; Budai Ferencz Polgári Lexikona 1866. Három kötet; Házi titoknok, levelező, 1869.; Pap István, A fegyházi lelkész erkölcsi beszédei és imái, átdolgozta Szikszay Gyula, kiadta ... Bpest, 1874.

Kéziratban[szerkesztés]

  • Önéletrajza naplószerűleg megírva gyermekségétől 1887 végéig
  • Mint jogász írta Werbőczy életrajzát és Hármaskönyve ismertetését, melyet tanára Wenzel Gusztáv az egyetemi könyvtárban helyezett el. * Virágcsomó és szüleményei, vígj. 1 felv. (előadták családi körben 1851)
  • Nőm tied lehet, vígj. 1 felv. olaszból ford. 1851.
  • Házasság Isten dolga, eredeti színmű, olaszból ford.
  • Keresztesek, olaszból ford. színmű, mind a hármat 1854. január 1-jén küldte be a Nemzeti Szinházhoz
  • Mohácsi vész c. drámáját 1855. augusztus 29-én küldte be a Tomory-pályázatra
  • Érettségi vizsga, bohózat, 1862. január 31-én adta be a budai népszinházhoz
  • A táblabiró-világból, színmű (előadták 1886. március hó 18-án családi körben)

Jegyei[szerkesztés]

R. E. S. +, r-s. (az 1850-60-as években).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC12527/12913.htm, Réső Ensel Sándor, 2017. október 9.
  2. ↑ a b BnF források (francia nyelven)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Makoldy Sándor: Magyar gyorsírók pantheonja. Kalauz a Budapesten eltemetett magyar gyorsírók életrajzához és sírjához. Szirt Gizella felvételeivel. Bp., Gyorsírási Ügyek M. Kir. Kormánybiztossága, 1940.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar Írók Névtára. (Életrajzi és könyvészeti adatok gyűjteménye.) Különféle kútfőkből szerkesztették: Moenich Károly, Székesfejérvár szab. kir. városi levéltár-őr és dr. Vutkovich Sándor tanár s a "Pozsonyvidéki Lapok" szerkesztője. Pozsonyban, 1876. Nirschy Ferenc ny.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Réső Ensel Sándor életrajza. Országgyűlési Könyvtár - Magyar Jogi Portál
  • Réső Ensel Sándor digitalizált művei. Országgyűlési Könyvtár - Magyar Jogi Portál

Irodalom[szerkesztés]

  • A magyar börtönügy arcképcsarnoka: Réső Ensel Sándor (1833-1899). = Börtönügyi Szemle. 2008. XXVII. évf. 3. sz., 81-83. p.
  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Réső_Ensel_Sándor_(ügyvéd,_1833–1899)&oldid=24785458”