Ugrás a tartalomhoz

Publius Cornelius Scipio Nasica Serapio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TurkászBot (vitalap | szerkesztései) 2018. szeptember 15., 15:46-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Árván (paraméter nélkül) álló {{Személy infobox}} cseréje (WP:BÜ), apróbb javítások)
Publius Cornelius Scipio Nasica Serapio
Születetti. e. 180[1]
ókori Róma
Elhunyti. e. 132 (47-48 évesen)[1]
Pergamon
Állampolgárságarómai
GyermekeiPublius Cornelius Scipio Nasica
SzüleiCornelia Africana Major
Publius Cornelius Scipio Nasica Corculum
Foglalkozása
  • ókori római politikus
  • ancient Roman military personnel
Tisztsége
  • római szenátor (nem ismertnem ismert)
  • consul (i. e. 138 – i. e. 138)
SablonWikidataSegítség

Publius Cornelius Scipio Nasica Serapio (meghalt Kr. e. 133 után) római politikus, hadvezér, a patrícius származású Cornelia gens tagja volt. Leginkább a Tiberius Gracchus elleni véres fellépéséről ismert. Illusztris családból származott: atyja, Publius Nasica Corculum, a híres jogtudós Kr. e. 155-ben volt consul, édesanyja pedig a család egy másik ágába tartozó Scipio Africanus egyik lánya volt.

Karrierje

Először Kr. e. 149-ben hallani róla, amikor rokona, Cnaeus Cornelius Scipio Hispallus követtársaként követelte Karthágóban a város megadását a harmadik pun háború kezdetén. Utóbb hiába jelöltette magát aedilisnek, viszont Kr. e. 138-ban betölthette a consulságot Decimus Iunius Brutus Callaicus kollégájaként. Hivatali évükben olyan kegyetlen sorozásokat tartottak, hogy emiatt Caius Curiatus néptribunus börtönbe vettette őket. Állítólag megkülönböztető ragadványneve, a Serapio is tőle származik: e nevet viselte ugyanis egy, a politikushoz nagyon hasonló, alacsony rangú áldozatiállat-kereskedő is.

Kr. e. 133-ban, amikor a földreformot véghezvitt Tiberius Gracchus életét és művét féltve ismét jelöltette magát néptribunusnak, Serapio tiltakozott a leghangosabban a törvények sárba tiprása miatt, és követelte, hogy a consulok rendeljenek el beavatkozást a köztársaság védelme érdekében. Erre a főhivatalnokok nem voltak hajlandóak, mire azzal a felkiáltással, hogy a consulok árulása ellenére is meg kell védeni a törvényességet, maga köré gyűjtött számos honatyát, akik kirontottak az ülésteremnek helyt adó Fides-templomból, és a pánikba esett tömegnek estek husángokkal és kövekkel. Támadásuk során a menekülni próbáló Tiberius Gracchust és mintegy háromszáz embert gyilkoltak meg. Ezután Serapio olyannyira népszerűtlenné vált, hogy a senatus jobbnak látta eltávolítani Rómából: noha pontifex maximus lévén elvileg nem hagyhatta el Itáliát, valamilyen ürüggyel Kis-Ázsiába küldték. Innen már nem tért haza, hanem városról városra vándorolva rövidesen meghalt Pergamonban.

Fia, Publius Cornelius Scipio Nasica Kr. e. 111-ben szintén consul volt.


Elődei:
Cnaeus Calpurnius Piso
és
Marcus Popilius Laenas
Consul
i. e. 138
SPQR
Utódai:
Marcus Aemilius Lepidus Portina
és
Caius Hostilius Mancinus

Külső hivatkozások

  1. a b Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 29.)