Proloterápia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gustav Hemwall circa 1990-1995

A Proloterápia ("Proliferatív Injekciós Terápia") során nem gyógyszer alapú, és biológiailag nem aktív stimuláló oldat szervezetbe juttatása történik, általában az inak vagy az ínszalagok területére a meggyengült kötőszövet erősítése vagy az izom-csontrendszeri fájdalom enyhítése céljából.[1] A proloterápiára sokszor "proliferációs terápiaként" vagy "regeneratív injekciós terápiaként hivatkoznak."

Sokszor hallhatóak az orvosoktól olyan anekdoták, amelyekben a térdsérülés, a vállficam, a golfozók tipikus sérüléseinek (epicondylitis, deréktáji hátfájdalom, vállrándulás, csípő- és térdsérülés) sikeres kezeléséről számolnak be.[2][3][4] A csont-izomrendszer specialistái azonban elsővonalas kezelésként nem támogatják a proloterápiát, további vizsgálatok elvégzését sürgetik.

A proloterápiát 2005 áprilisától támogatják a Mayo Clinic orvosai. Robert D. Sheeler, MD (Szakmai szerkesztő, Mayo Clinic Health letter) először C. Everett Koop-on keresztül értesült a proloterápiáról. A Mayo Clinic orvosai az alábbi állapotokban ajánlják a proloterápiát: boka, térd, könyök és a keresztcsonti ízület sérülése, fájdalma esetén. Állításuk szerint a kortikoszteroid injekciókkal ellentétben, amelyek csak időszakos jobbulást hoznak, a proloterápia a kezelt terület hosszú távú gyógyulását teszi lehetővé a szövet stimulációjával.[5]

A proloterápia története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stimuláló oldat tartalmú injekciókat már az 1800-as évek végén használtak a sérv kezelésére, és az 1900-as évek elején az állkapocs fájdalmának enyhítésére, mely a temporomandubuláris ízület lazaságának következtében alakul ki. George S. Hackett nevéhez fűződik a proloterápia kifejlesztése az 1940-s években. Gustav Hemwall volt az első, aki tanulmányozta és alkalmazta a proloterápiát az 1950-es évektől kezdve egészen az 1990-es évek közepéig. Tanulmányában majdnem 10.000 esetet ír le, melyek 99%-ában a beteg krónikus fájdalma enyhült.[6]

Proloterápia a klinikai gyakorlatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A proloterápia alkalmazása során egy stimuláló oldatot tartalmazó injekciót fecskendeznek a meggyengült vagy sérült kötőszövet területére. Sokféle oldatot használhatnak erre a célra, többek között a dextrózt, a lidokaint (egy általánosan használt helyi érzéstelenítő), fenolt, glicerint vagy tőkehal máj kivonatot. Az injekciót az ízületi tokba vagy az ínszalag tapadási helyére fecskendezik. Az injekciós oldat beindítja a szervezet saját gyógyulási folyamatait azáltal, hogy gyulladást és ezáltal regenerációt idéz elő. A meggyengült vagy szakadt kötőszövet az előidézett gyulladás és a növekedési faktorok felszabadulásának hatására az tapadási pontokon 30-40%-ban erősebbé válik, azonban tudományos módszerekkel ez sajnos még nem teljesen bizonyított.

A proloterápiás kezelést általában 2-6 hetente ismétlik. A legtöbb beteg esetében a kezelés gyakorisága az évek múltával csökken, végül csak néhány évente van szükség újabb injekcióra.[7]

Allen R Banks, Ph.D., részletesen leírta a proloterápia elméleti hátterét a "A Rationale for Prolotherapy" (A proloterápia alapjai) című művében.[7]

A proloterápia indikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ismételt gyulladás vagy duzzanat az ízületben vagy az izom területén
  • Ropogás, kattogás vagy elakadásérzés a mozgás során
  • Instabil láb szindróma, a hát fájdalmával összefüggésben
  • A csontkovács kezelése vagy egyéb mobilizációs kezelés időszakosan hatékonynak bizonyult, ám nem jelentett hosszú távú megoldást
  • Érzékeny pontok és instabilitás a csonton és az inak tapadásánál
  • Zsibbadás, viszketés, fájdalom vagy égő érzés a felső vagy az alsó végtagon
  • Visszatérő fejfájás, arc-, állkapocs- és fülfájdalom
  • Mellkasi fájdalom zsibbadással a bordák kapcsolódásánál vagy a mellkas elülső részén
  • Gerincfájdalom, amely nem reagált a sebészeti kezelésre, vagy amelynek az oka nem tisztázott vagy a vizsgálatok szerint krónikus

A proloterápiát az invazív artroszkópiás sebészet alternatívájaként alkalmazzák.

Bizonyítékon alapuló orvoslás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Cochrane review-ben, amely az orvosi irodalmak összefoglalójaként 2004-ben jelent meg, a proloterápiás injekciók hatékonyságát részletezik olyan felnőtt betegek esetében, akik krónikus derékfájdalomban szenvednek [8]. A Cochrane együttműködés vizsgálatai szerint a proloterápia négy klinikai kísérletben is hatékonynak bizonyult, minden mérésben a fájdalmat és a mozgáskorlátozottság szintjét vizsgálták 6 hónapon keresztül. Az összefoglaló cikk a következőket állapította meg:

"A proloterápiás kezelés hatékonyságára nem szolgált egyértelmű bizonyítékkal a vizsgálat a fájdalom csökkentése és a mozgásképesség visszaállítása tekintetében a krónikus deréktáji fájdalomban szenvedő betegek esetében. A következtetések helyessége azonban szintén kérdéses a vizsgálatok klinikai heterogenitása, és az egyéb járulékos kezelések miatt. Nincs bizonyíték arra, hogy a proloterápiás injekciók önmagukban hatékonyabbak lettek volna, mint a kontroll, hatóanyagot nem tartalmazó injekciók. Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyéb párhuzamosan alkalmazott kezelési módszerekkel együtt alkalmazva a proloterápiás injekciókúra hatékonyabbnak bizonyult a hatóanyagot nem tartalmazó kontrollinjekciókhoz képest, úgy is, ha mindkét injekciót együtt vizsgálták az egyéb járulékos kezeléssekkel."

Az összefoglaló közleményben megjegyzik azt is, hogy a kezelés enyhe mellékhatásai, mint a fokozódó hátfájás és merevség szintén gyakran előfordultak, ám rövid ideig tartottak. (A "bemerevedés" egy várt, de gyorsan múló mellékhatás, mivel a kezelés célja volt a kezelt terület izgalomba hozása, valamint a szervezet válaszra késztetése időszakos gyulladás segítségével, és az önjavítási mechanizmusainak beindítása.)

Egy nemrégiben megjelent cikkben Rabago és munkatársai [9] leszögezik: "Két, a porcopást vizsgáló randomizált klinikai kísérletben csökkent fájdalomról, növekvő mozgásterjedelemről, és fokozódó patellofemorális ízületi duzzanatról számoltak be a kezelés után."

Kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb egészségbiztosítás nem fedezi a kezelést. Egy 1999-ben megjelent a hatásosságot összefoglaló tanulmány következtében a Medicare visszautasította a krónikus hátfájdalom kezelése során a proloterápiás kezelés finanszírozását, mivel "az utolsó vizsgálatsorozatot 1992 szeptemberében végezte el az amerikai egészségügyi finanszírozási hivatal[10]

Jelenleg folyó vizsgálatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Térdsérülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy randomizált duplavak, placebó kontrollt alkmazó nemrégiben lezajlott vizsgálatban betegek adatait gyűjtötték össze, hogy meghatározzák, vajon a proterápia csökkentheti-e a porckopás miatt jelentkező fájdalmat és a térd mozgáskorlátozottságát. A vizsgálatot az amerikaitámogatta. Nemzeti Kiegészítő és Alternatív Orvoslási Központ (NCCAM) támogatta.[11]

Teniszkönyök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy randomizált, duplavak, placebó kontrollt alkalmazó nemrégiben lezajlott vizsgálatban betegek adatait gyűjtötték össze megvizsgálni, vajon a proloterápia hatékony kezelési módja-e a laterális epicondylitis-nek (a teniszkönyöknek).[12]

Ujjízületi arthritis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy randomizált, duplavak, placebó kontrollt alkalmazó nemrégiben lezajlott vizsgálatban betegek adatait gyűjtötték össze megvizsgálni, vajon a kortikoszteroid injekciós proloterápia hatékony kezelési módja-e a carpo-metacarpalis ízületben, a hüvelyujjnál fellépő arthritisnek.[13]

Plantaris fasciitis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A krónikus plantaris fasciitis ultrahanggal követett dextróz injekciós kezelése során a proloterápia jó hatékonyságúnak bizonyult, csökkentette a nyugalomban és a mozgás során fellépő fájdalmat. További vizsgálatok szükségesek kontrollcsoportok bevonásával az eredmények validálása érdekében.[14]

Irodalomjegyzék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Injections to Kick-Start Tissue Repair”, New York Times, 2007. augusztus 7. (Hozzáférés ideje: 2008. július 24.) „A proloterápiás injekciókúra gyulladást vált ki a sérült szövetben. A látszólag ellentmondásos kezelési mód megértéséhez szükség van a kötőszövet és a normál regenerációs folyamatok megismerésére. A szöveti sérülés esetén természetes gyulladási folyamatok indulnak be. E folyamatok során a vér segítségével szállított sejtek termelte növekedési faktor a sérülés területén annak gyógyulását segítik elő. A szalagok, inak és porcok vérellátása nagyon gyenge, amely a gyógyulást nagymértékben megnehezíti.” 
  2. Second Annual Prolotherapy Research Forum (PDF)
  3. Marc Darrow, Prolotherapy: Living Pain Free, Protex Press, ISBN 978-0971450325
  4. Ross A. Hauser, Marion A. Hauser, Prolo Your Pain Away, Beulah Land Press, ISBN 978-0966101096
  5. Mayo Clinic (2005.). „Alternative treatments: Dealing with chronic pain”. Mayo Clinic Health Letter 23 (4).  
  6. Hauser, Ross. „The History of Prolotherapy.” (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 26.) „Az Amerikai Orvosszövetség 1955-ben megrendezett konferenciáján Dr. Gustav Hemwallt ámulatba ejtette, hogy a jelenlevő orvosok nagy részének figyelme egy előadó felé irányult. Az előadó a derékfájdalom kezelésére egy nagyon hatékony módszert mutatott be. Dr. Hemwall praxisában semmi nem jelentett nagyobb nehézséget, mint amikor egy páciens krónikus derékfájással fordult hozzá, mert azok a kezelési módszerek, amelyeket ajánlani tudott, nem voltak igazán hatékonyak. Az előadást tartó orvos név szerint George S. Hackett volt, és a proloterápiáról beszélt. Amikor a tömeg megfogyatkozott, Dr. Hemwall megkérdezte Dr. Hackett-et, meg tudná-e tanítani a könyvében ismertetett módszert. Dr. Hemwall meglátogatta Dr. Hackett-et Cantonban (Ohio állam), hogy elsajátítsa a technikát. Dr. Hemwall olyan magas szinten sajátította el a technikát, hogy Dr. Hackett később a saját betegeit is hozzá irányította. A proloterápia sokat köszönhet Dr. Hemwall-nek. 1955-töl az 1996-os nyugdíjazásáig az USA-ban ő számított a proloterápia legfontosabb szakértőjének és támogatójának. Nem kutató, hanem klinikus volt, és valószínűleg a világ legnagyobb proloterapeutája. Több mint 10.000 beteget kezelt világszerte, és közülük 8.000-nek az adatait gyűjtötte össze. 1974-ben a Proloterápiai Szövetség kiadta 2.007 betegéről készült összefoglaló tanulmányát.” 
  7. ^ a b Banks, Alan. „A Rationale for Prolotherapy” „A proloterápia a laza ínszalagok erősítésére szolgáló kezelés, az utóbbi években egyre inkább elfogadottá vált. Annak ellenére, hogy egyre többet használják, a proloterápia hatásmechanizmusa még nem teljesen ismert. Az utóbbi években a sérülések gyógyulásának folyamatából egyre több tényező válik ismertté. A szerző szerint a gyógyulási folyamatokról egyre inkább felhamozódó tudás segítségével a proloterápia teljes megértéhez is egyre közelebb jutunk. Ezután a cikk a sebgyógyulási folyamatokat és a proloterápia hatásmechanizmusának hipotetikus módját ismerteti.” 
  8. "CochraneCollaboration"
  9. A systematic review of prolotherapy for chronic musculoskeletal pain. Clin J Sport Med. 2005 Sep;15(5):376-80.
  10. HCFA Decision Memorandum. Quackwatch. (Hozzáférés: 2008. július 24.)
  11. [1] Clinicaltrials.Gov, Joint Injections for Osteoarthritic Knee Pain, web page last updated October 16, 2006
  12. http://clinicaltrials.gov/ct2/show?cond=%22Tennis+Elbow%22&rank=3 Clinicaltrials.Gov, Efficacy Study of Prolotherapy vs Corticosteroid for Tennis Elbow
  13. Prolotherapy Versus Steroids for Thumb Carpo-Metacarpal Joint Arthritis
  14. Ryan MB, Wong AD, Gillies JH, Wong J, Taunton JE (2009. April). „Sonographically guided intratendinous injections of hyperosmolar dextrose/lidocaine: a pilot study for the treatment of chronic plantar fasciitis”. British Journal of Sports Medicine 43 (4), 303–6. o. DOI:10.1136/bjsm.2008.050021. PMID 19019908.  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]