Prokopjevszk
| Prokopjevszk (Прокопьевск) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Kemerovói terület | ||
| Irányítószám | 653000–653099 | ||
| Körzethívószám | 3846 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 190 334 fő (2020)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+7 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Prokopjevszk
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 53° 53′, k. h. 86° 43′Koordináták: é. sz. 53° 53′, k. h. 86° 43′ | |||
Prokopjevszk
Pozíció a Kemerovói terület térképén
| |||
| Prokopjevszk weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Prokopjevszk témájú médiaállományokat. | |||
Prokopjevszk (oroszul: Прокопьевск) város Oroszország Kemerovói területén, a Prokopjevszki járás székhelye. A novokuznyecki agglomeráció része, a Kemerovói terület harmadik legnépesebb városa.
Népessége: 210 130 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése[szerkesztés]
A Kemerovói terület déli részén, Kemerovo területi székhelytől 269 km-re délkeletre, a Szalair-hátság keleti nyúlványain, az Aba (a Tom mellékfolyója) mentén helyezkedik el. Két vasútállomása is van a Kemerovo–Leninszk-Kuznyeckij–Novokuznyeck vasútvonalon. Szinte teljesen összeépült az északabbra fekvő Kiszeljovszkkal. Nyugatabbra, a Kara-Csumis folyón az 1950-es években kb. 20 km hosszú víztározó épült, innen biztosítják a két iparváros ivóvízellátását.
A város szélesen terül el a vasútvonal mindkét oldalán. Prokopjevszk jellegzetessége, hogy területe különálló településrészekből áll, melyek spontán módon jöttek létre a bányatelepek helyén. A városközpont körül 26 településrész sorakozik, néhány közülük összekapcsolódik. Így érthető, hogy a város északnyugati és délkeleti szélső pontjainak távolsága 22 km, kelet–nyugati kiterjedése kb. 18 km.
Története[szerkesztés]
A bányásztelepülést két falu, Prokopjevszkoje és Monasztirszkoje összevonásával alapították meg 1918-ban és 1931-ben nyilvánították várossá. A vasútvonal ezen a területen 1921-re épült meg, ezzel fejlődésnek indult a bányászat, és a település lélekszáma is gyorsan nőtt. Ahogy egyre több bányát nyitottak, mellettük újabb bányásztelepek létesültek, melyeket később szintén a városhoz csatoltak. Időközben kiépült a városközpont is.
Gazdasága[szerkesztés]
Prokopjevszk a Kuznyecki-medence szénbányászatának központja, sokáig az ország egyik legnagyobb szénbányászati központja volt. A régi bányák egy része már bezárt; a századfordulón a városhoz 8 földalatti és 4 külszíni szénbánya, valamint 4 szénfeldolgozó üzem tartozott.[3] A gazdaság vezető iparága a városban a szénbányászat és -feldolgozás, a gépipar és a fémfeldolgozás (bányagép gyártás, fémszerkezetek gyára), az építőanyag gyártás, valamint az élelmiszeripar (tej- és húsfeldolgozó üzemek, édesipari és dohánygyár).
.jpg)
A város egyik legnagyobb gépipari vállalata volt az „Elektromasina”, ahol villanymotorokat, elektromágneses átalakítókat, egyenáramú berendezéseket állítottak elő. 1941-ben hozták létre a harkovi elektromechanikai gyár, majd egy Voronyezsből is evakuált gyár berendezéseivel. 1943-ban megkezdték egy gyártelep építését és „Elektromasina” néven alapították meg a vállalatot, mely a szovjet korszakban végig fennállt. A századfordulóra privatizálták, majd 2004-ben tulajdonosváltás történt. A gyár az „Elektroprom” gazdasági társaság égisze alatt folytatta a munkát. Megrendült pénzügyi helyzete miatt a céghez 2016-ban a bíróság ideiglenes csődgondnokot rendelt ki.[4][5][6]
Az 1948-ban alapított golyóscsapágy gyárát (14. sz. gyár) 1992-ben részvénytársasággá alakították és részekre bontották. Tulajdonosváltás után a gyár folytatta a munkát, de a cég veszteséges működése miatt ismét csödbe jutott, 2013-ban felszámolták, a gyár végleg bezárt. [7][8] Az 1944-ben létesített gumi- és műszaki termékek gyára 2001-ben szűnt meg.[9]
Színháza[szerkesztés]
Színháza eredetileg Anzsero-Szudzsenszkben jött létre 1945-ben, de 1951-ben a társulatot átirányították Prokopjevszkbe. Kilenc évig itt is önálló épület nélkül játszottak (a kultúrházban és vidéki vendégszerepléseken). Végül 1960-ben átadták az új, neoklasszicista homlokzatú színházépületet, 800 fős nézőtérrel. 1987-ben bezárták, felújítása több mint tíz évig tartott (közben a Szovjetunió felbomlott), 1999-ben nyitották meg újra.[10]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 2020. április 24., https://www.gks.ru/storage/mediabank/Численность%20по%20МО_Site.xlsx, http://web.archive.org/web/20200424113056/https://www.gks.ru/storage/mediabank/Численность%20по%20МО_Site.xlsx
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
- ↑ Прокопьевск: вчера, сегодня, завтра (0ck.ru, hozzáférés: 2020-11-27)
- ↑ Историческая справка (elmash.ru, hozzáférés: 2020-11-23)
- ↑ Прокопьевскую «Электромашину» продают и покупают (kommersant.ru, 2004-11-03)
- ↑ «Электропром» рассчитывает на подлодки (kommersant.ru, 2016-07-27)
- ↑ ОАО "Сибирская подшипниковая компания"
- ↑ Прокопьевский шарикоподшипниковый завод (themechanic.ru, 2017-05-26)
- ↑ ОАО "Прокопьевский завод резиновых изделий" (kuzbassarchives.ru, hozzáférés: 2020-11-24)
- ↑ История Прокопьевского театра Archiválva 2020. október 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (pteatr.ru, hozzáférés: 2020-11-23)
Források[szerkesztés]
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
- Cite web-hiba: az url paramétert mindenképpen meg kell adni! (orosz nyelven)
- Прокопьевск: вчера, сегодня, завтра (0ck.ru. hozzáférés: 2020-11-23)
- Прокопьевск (mojgorod.ru)