Portál:Nyelvek/A hét nyelve
Eszperantó nyelv[szerkesztés]
Az eszperantó egy mesterséges, emberi kommunikációra kialakított nyelv. Megalkotója Lazar Markovics Zamenhof (más ismert formákban:Lejzer Samenhof, Lazar Markowicz Zamenhof vagy Lazaro Ludoviko Zamenhof) białystoki szemorvos volt. A nyelv első kiadására 1887-ben, Varsóban került sor, először oroszul, majd lengyelül, németül, franciául és angolul. A nyelv eredeti neve Lingvo Internacia („nemzetközi nyelv”) volt, de igazán szerzője álnevéről (D-ro Esperanto – „Dr. Remélő”) vált ismertté.
Az eszperantó beszélőinek számáról megoszlanak a vélemények. Forrástól függően néhány tízezertől több tízmillióig becsülik a beszélők számát. Az biztos, hogy néhány ezer ember az, akinek második anyanyelve (ezeket denaska esperantisto-nak, „született eszperantistának” nevezik).
Az eszperantó eklektikus nyelv, szókincse főleg újlatin (francia), germán (német) és szláv (orosz) nyelvből származik, elsősorban olyan szavak, amelyek más nyelvekben is megvannak (interonimák). Szerzője nem szavakat, hanem szóelemeket (morfémákat) vett át (tehát a nyelv erős agglutináló jelleget mutat), és ezek kombinálásával biztosította a szókincs fejlődését.