Ugrás a tartalomhoz

Polónium-dibromid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Alfa-ketosav (vitalap | szerkesztései) végezte 2018. december 20., 20:25-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Polónium-dibromid
Szabályos név polónium-dibromid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 66794-54-5
SMILES
[Br-].[Br-].[Po+2]
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet PoBr2
Moláris tömeg 369,791 g mol−1
Megjelenés lila-barna színű kristályos szilárd anyag[1][2]
Olvadáspont 270 °C bomlik[1][2] (szublimál 110 °C-on)[2]
Oldhatóság oldódik hidrogén-bromidban és ketonokban[2]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A polónium-dibromid más néven polónium(II)-bromid szervetlen vegyület, képlete PoBr2. Szobahőmérsékleten lila-barna színű, szilárd, kristályos anyag.[1][2] Szublimál és kissé bomlik 110 °C-on. Nitrogéngázban megolvasztva 270-280 °C-on bomlik.[2]

Előállítása

[szerkesztés]

A polónium-dibromidot elő lehet állítani:

  • Polónium-tetrabromid (PoBr4) vákuumban történő hőbontásával 200 °C-on.[2]
  • Polónium-tetrabromid és hidrogén-szulfid alacsony hőmérsékleten történő reakciójával. Ezzel a módszerrel nem lehet tiszta polónium-dibromidot előállítani.[1][2]

Tulajdonságai

[szerkesztés]

A polónium-dibromid hidrogén-bromid vizes oldatában és ketonokban oldva lila színű oldatot alkot. Az utóbbiban gyorsan polónium(IV)-gyé oxidálódik. A szilárd polónim-dibromidot az ammónia gyorsan fém polóniummá redukálja.[2]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Polonium dibromide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  1. a b c d Holleman, A. F. & Wiberg, E. (2001), Inorganic Chemistry, San Diego: Academic Press, p. 594, ISBN 0-12-352651-5
  2. a b c d e f g h i The Chemistry of Polonium, Advances in Inorganic Chemistry and Radiochemistry. New York: Academic Press, 197–230. o. (1962). ISBN 978-0-12-023604-6. Hozzáférés ideje: 2012. június 14.