Pipreola frontalis
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pipreola frontalis (Sclater, 1858) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Pipreola frontalis témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Pipreola frontalis témájú kategóriát. |
A Pipreola frontalis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Philip Lutley Sclater angol ügyvéd és zoológus írta le 1858-ban, az Euchlornis nembe Euchlornis frontalis néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Pipreola frontalis frontalis (P. L. Sclater, 1859)
- Pipreola frontalis squamipectus (Chapman, 1925)[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Az Andok lábainál, Bolívia és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki, de inkább hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 15,5–16,5 centiméter,[5] testtömege 38-44 gramm.
Életmódja[szerkesztés]
Gyümölcsökkel táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
