Pierre Bouguer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Bouguer (Jean-Baptiste Perronneau festménye, 1753)

Pierre Bouguer (Croisic, ma Loire-Atlantique megye, 1698. február 16.Párizs, 1758. augusztus 15.) francia matematikus és fizikus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vannes-ban a jezsuiták kollégiumában tanult, 1735-ben Godin, Condamil és Jussieu társaságában Peruba küldték, ahol hét évig a fokmérésben vett részt. Legnevezetesebb felfedezései és észlelései a fémeknek hő okozta kitágulására, a fénytörésre és annak a látóhatár közelében történő változására, a fény intenzitására és ama törvényre vonatkoznak, amely azt mondja, hogy a levegő sűrüsége a légréteg magasságával váltakozik. Essai optique sur la gradation de la lumiere (Párizs, 1729, bővebben kiadta Lacaille, 1760) című művével megalapította a fotometriát, amelyet 1760-ban Lambert emelt tudományos színvonalra. 1748-ban ő találta fel a héliométert.

Életrajzát tartalmazza a Mémoires parisiennes 1758. évi kötete.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Théorie de la figure de la Terre (Párizs, 1749),
  • Traité du navire, de sa construction et de ses mouvements (u. o. 1746);
  • Entretiens sur la cause de l'inclination des orbites des planetes (u. o. 1748);
  • Nouveau traité de navigation et de pilotage (u. o. 1753, új kiadás Lacaille-től 1761 és Lalande-tól 1792);
  • Essai optique sur la gradation de la lumiere (Párizs, 1729, bővebben kiadta Lacaille, 1760)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]