Pierre-Antoine Berryer
| Pierre-Antoine Berryer | |
 | |
| Született | 1790. január 4.[1][2][3][4][5] Párizs |
| Elhunyt | 1868. november 29. (78 évesen)[1][2][3][4][5] Augerville-la-Rivière |
| Állampolgársága | francia |
| Szülei | Pierre-Nicolas Berryer |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | College of Juilly |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre-Antoine Berryer témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pierre-Antoine Berryer [ejtsd: berrié] (Párizs, 1790. január 4. – Augerville-la-Rivière, 1868. november 29.) francia ügyvéd és legitimista politikus.
Életpályája[szerkesztés]
Kezdetben a papi pályára készült, utóbb azonban a jogi pályára lépett, melyen atyja is működött. Előbb I. Napóleonnak volt híve, utóbb azonban a Bourbonokhoz csatlakozott, anélkül, hogy lemondott volna szabadelvű nézeteiről. 1814 novemberében mint ügyvéd kezdett szerepelni, és rövid idő alatt a legünnepeltebb szónokok sorába emelkedett. 1826-ban védte Lamennais-t, s az 1830-as júliusi forradalom után megmaradt legitimista képviselőnek; megesküdött ugyan az új dinasztia iránti hűségre és az alkotmányra, azonban nyomban ellene fordította a szabadelvűség fegyverét. Ez állásában képes volt 17 éven át fönntartani politikai tekintélyét és legitimista meggyőződését, de különösen a Soult–Guizot-minisztériumot támadta meg. Több ízben a köztársasági párt korifeusainak védelmére is vállalkozott, sőt a sikertelen boulogne-i államcsínykísérlet után (1840) Napóleon herceg védelmét is elvállalta. Az 1848-as forradalom után a Bouches-du-Rhône megye képviselőjévé választotta őt; a kamarában a monarchista párthoz szegődött, de a legitimitás elvét most sem ejtette el. Napóleon 1851 decemberi államcsínyét bátran elítélte és az elnök letételét indítványozta a városházán. Napóleon emiatt elfogatta, de néhány nap múlva ismét szabadlábra helyezte. December 2-a után kizárólag a Bourbon-ház két ága közti béke és egyetértés helyreállításán működött. 1874-ben az akadémia tagjává választotta, mely alkalommal vonakodott a császár előtt tisztelegni. A párizsi ügyvédi kamara már 1852-ben megválasztotta elnökének. Politikai mandátumot ellenben 1852-től 1863-ig nem vállalt. Csak az 1863 májusi képviselőválasztások alkalmával lépett ismét föl mint jelölt Marseille-ben, ahol meg is választották. A törvényhozó testületbe Berryer ékesszólási tehetségével, a gondolatok fennkölt szárnyalásával, elragadó hangjával és nemes mozdulatokkal tűnt ki. Beszédei csak halála után jelentek meg a könyvpiacon: Discours parlamentaires (Párizs 1872-74, 5 köt.) és Plaidoyers (1875-78, magyar fordítás Tóth Lőrinctől az akadémia kiadásában, 4 köt.). 1879-ben az igazságügyi palotában szobrot emeltek emlékének.
Magyar nyelvű fordítások[szerkesztés]
- Pierre-Antoine Berryer válogatott törvényszéki beszédei, 1887 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata-sorozat)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Roglo
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
